Garta gazdag történelmi múlttal rendelkezik

Kapuvár gartai városrésze nagyszabású ünnepségsorozatot szervezett fennállásának 350 éves évfordulója alkalmából. Pavlóczki Béla történelemtanár ebből az alkalomból sok érdekességet mesélt a tévénézőknek. Oklevél tanúsítja, hogy Gartát 1663-ban alapították. A terület akkori birtokosa, Nádasdy Ferenc megengedte a kapuvári várban szolgáló katonáknak, hogy letelepedjenek az objektumtól másfél-két kilométernyi távolságban A harminckilenc család házai  mellé konyhakertet is kapott. A 17. század második felében elterjedt kanócos puskával felszerelkezett muskétások egyéb kiváltságban is részesültek: mentesültek a földesúri robot alól, és felettesük megajándékozása miatt sem fájt a fejük, viszont három fontos elvárást támasztottak velük szemben. Egy hónapon keresztül ingyen őrizték a kapuvári várat, a Rába-hidat, illetve évente három forint adófizetésre kötelezték őket. A törökök csetepatéit a környéken élők is megérezték, de a vár ekkor még megmenekült. Nem úgy később: a kurucok 1709-ben inkább felrobbantották az építményt, csak a labancok kezére ne kerüljön. Igen ám, de a település ezzel egycsapásra elvesztette katonai jelentőségét. Miután nem volt szükség a muskétások harci erejére, belefogtak a földművelésbe.

A rossz minőségű gartai földeken az akkoriban modern technológiának számító eljárások (három évente trágyáztak és két ökörrel szántottak) sem bizonyultak elegendőnek, mert elmaradt a kívánt termésmennyiség. Az élelmes gartaiak úgy próbálták áthidalni a problémákat, hogy  távolabbi területeken vállaltak bérművelést. A történelemtanár érdekességként megemlítette: 1728-ban öt gartai család a dohánytermesztésből származó jövedelemből tartotta el magát. Idővel olyan nagy mennyiségben termesztették, hogy a kapuvári "dohánygyárban" dolgozták fel. Azok a gartaiak, akik az említett nehézségek miatt nem kezdték el a földművelést, az iparosodás mellett döntöttek. 1669-ben bognár és lakatos céhek alakultak, később megjelentek a szűcsök és a szabók.

A várból kikerült színtiszta magyarság a 17. század végén az ide telepített németekkel keveredett. Utóbbiak maximálisan alkalmazkodtak: átvették a helyiek szokásait és megtanulták nyelvünket. Nádasdy gróf kivégzése után a terület kincstári kezelésbe került, majd az Esterházy család szerezte meg a birtokot. A 18. században a bíró felügyelte az emberek mindennapjait, a dualizmus korában pedig a maihoz hasonló közgyűléseken vitatták meg elképzeléseiket.
A történészeknek pontos adataik vannak arról, hogy 1714-ben Gartán 73 család élt. Érdemes egybevetni a 400 lelkes településrész lakosságszámát az össz kapuvárival, ugyanis nem volt nagy a különbség: a városban 900 lakost tartottak nyilván. Bizonyos részeken még ma is felfedezhető Garta jellegzetessége, az ún. közös udvar: a telek nélkül maradt katonák barátjuk háza mögötti részén építkeztek.  Pavlóczki Béla a hitélettel kapcsolatban elmondta: a mostani Szent Sebestyén-templom Garta harmadik ilyen jellegű épülete, melyet 1907 június 15-én szentelték fel, és adták át a híveknek.

A gartaiak és a kapuváriak kapcsolata nem mindig volt ilyen felhőtlen, sőt a nézetkülönbségek néha még tettlegességbe is fajultak. A 19. században a településrész bizonyos utcái, szakaszai már összeépültek a várossal, majd az 1922-ben keltezett miniszteri rendelet szerint ez idő tájt egybeolvadtak. A megbékélés talán az I. világháború idején kezdődött, mert az átélt borzalmak  közelebb hozták egymáshoz az embereket. Hogy a Garta, mint kifejezés nem tűnt el, abban nagy szerepe volt a nevet viselő egyesületeknek, szervezeteknek és  vendéglátóhelyeknek. Pavlóczki Béla szerint amíg a helyiek felvállalják és ápolják múltjukat, addig Garta önálló identitásként is fennmarad.