Nemzeti Összetartozás Napja Kapuváron

Az Országgyűlés 2010. május 31-én a Nemzeti Összetartozás Napjának jelölte ki hazánkban a békediktátum aláírásának évfordulóját. Trianon Himnuszát számtalan neves előadó elénekelte már országszerte, de a kapuvári haranglábnál összegyűltek tolmácsolásában sem voltak kevésbé fájdalmasak a szétszakítottság kínját kifejező, valamint az együvé tartozást óhajtó gondolatok.  Dalt bármikor be lehet tiltani, de az érzelmeket sosem lehet megállítani...

– Trianon valóban történelem, csakhogy a történelem is mi vagyunk, és ostoba az, aki nem tanul legalább a saját kárán. De amikor a határon túl összegyűlik csak tíz magyar gyermek az óvodában, tíz férfi a kocsmában vagy a faluházban, tíz hívő lélek az imaházban, addig élő valóság is – idézett részleteket Budai Imre Száraz Miklós György írásáról. A beígért földi paradicsom helyett anarchia és véres diktatúra következett, hazánk elvesztette területének kétharmadát, lakosságának egyharmadát – folytatta beszédét az alpolgármester, aki azt ajánlotta a jelenlévőknek, hogy e napon mégse a szomorú dolgokra emlékezzenek, hanem azokra, akik megőrizték a nemzeti összetartozást, az anyanyelvünket,  történelmünket és dalainkat. Trianon igazi hősei a szegénység tudatos vállalása mellett, a rendőri zaklatások ellenére is hittek az összmagyarság fennmaradásában. Kik ők? Egyszerű parasztemberek, tanítók, papok és kántorok, művészek és újságírók, néprajzkutatók és hátizsákos turisták, tehát egy-egy képviselője a magyar társadalom valamennyi rétegének. Budai Imre az előbbit kiegészítve megjegyezte: nemcsak továbbadták örökségünket, hanem azt ki is egészítették a saját véleményükkel. Szellemi és anyagi javaink megmentése fűződik a nevükhöz, igazodva a mindenkori körülményekhez.

A közös hit képes csak a közös jó érdekében megmozdítani bennünket – hangzott az együttes célt előrevetítő mondat.
Trianon rémségét csak úgy tudjuk legyőzni, ha hisszük, hogy összetartozunk – fogalmazott a szónok. „Ne feledjük, a történelemnek nincs vége, a magyar nemzet történetének sincs vége, így a mi összetartozásunknak sincs vége. Most rajtunk a sor, ezt a fejezetet nekünk kell megírnunk!” – utalt Budai Imre a magyar állam csekélyebb szerepére, mert szerinte ennél sokkal hatalmasabb a magyar nemzet, melynek mindig vannak olyan tagjai, akik képesek a hazáért élni és küzdeni. A család, a falu és a város közössége képes arra, hogy a sok hódítás és levert szabadságharc ellenére újrakezdje és írja a magyar történelmet.

Magyarország megújulása elsősorban nem a kormány, hanem az emberek kezében van, ezért mindannyiunk erőfeszítésére szükség van.
Kapuvár alpolgármestere napjaink problémáira reflektálva kijelentette: az egyszerű állampolgár a maga helyét megtalálva tud részt venni a mostani küzdelemben, melynek sikeréhez nemcsak környezetünknek, de nekünk is változni kell. Böjte Csaba Erdélyben élő ferences rendi szerzetes gondolatai a segítségünkre lehetnek: Amíg csak az anyagi világban keressük a boldogulást, nem fognak megszűnni a konfrontációk a Földön, de ha tudatosan olyan dolgok felé irányítjuk figyelmünket, amelyek a szeretet és jócselekedet értékét helyezik az előtérbe, akkor a miénk lehet a boldogság kiapadhatatlan forrása.