Megemlékezés Kapuváron a doni áttörés évfordulója alkalmából

Emléktúra, kiállítás megnyitó, koszorúzás, városi megemlékezés, rendhagyó történelemóra Kapuváron. Kétnapos rendezvénysorozattal emlékeztek Kapuváron a magyar hadtörténet legnagyobb emberveszteséggel járó katasztrófájára.

2026. január 10-én (szombaton) a kora reggeli órákban érkezett Kapuvárra a Don83 Emléktúra Százada; Krizonits Krisztián zászlós, a MATASZ Győr-Moson-Sopron Vármegyei Szervezetének elnöke; valamint a Vitéz Szalontai Ferenc, a 19. Területvédelmi Zászlóalj parancsnoka, Gál Lajos alezredes vezetésével.

Az emléktúra résztvevői csatlakoztak a II. világháborús kiállítás ünnepélyes megnyitójához. A Rábaközi Művelődési Központban Magyar Márk köszöntője után Erdős Vilmos alpolgármester nyitotta meg a tárlatot, majd Ács István és Kelemen Csaba történészek mutatták be a kiállított tárgyakat. A megnyitót követően zenés felvonulás vette kezdetét a Hősök emlékművéhez, ahol elhelyezték a megemlékezés koszorúját.
Az ünnepségen Fodor Krisztián (harmonika), valamint a csornai Hunyadi iskola diákjai közreműködtek.

Az ünnepségsorozat január 12-én folytatódott a Hősök parkja emlékműnél. A városi megemlékezésen Horváth László polgármester mondott ünnepi beszédet. Szerinte a doni katasztrófáról, illetve bármilyen olyan történésről, amely emberek életét veszélyezteti, talán csak az tud érdemben beszélni, aki maga is átélte.

 Az utókor csak részinformációkkal rendelkezik a régmúlt eseményeiről, és hűen őrzi a kapuvári, a vitnyédi, a babóti, a veszkényi, a szárföldi, az osli, a fertőszentmiklósi, valamint a környező települések hőseinek emlékét.

– A doni tragédia a totális vereség szinonímájaként él ma is sajnos a magyar köznyelvben. S talán nem véletlenül, hiszen több mint 140 ezer honfitársunk, köztük számos helyi hős katona adta oda a legdrágábbat, az életét a hazáért – fogalmazott Kapuvár polgármestere, akinek Fertőszentmiklóson élő apai nagyapja, valamint családja személyesen is átélte a borzalmakat. A nagyszülőt 1942-ben, 38 évesen sorozták be Csáktornyára, ahonnan mindössze öt napra engedték haza egyszer szeretteihez. Horváth László édesapja visszaemlékezéséből ismerhette meg a történéseket.

A városvezető nagyon jól tudja, hogy nem az ő nagyszülője volt az egyedüli, aki idegen érdekeket szolgáló háborúban vesztette életét. Nagyon sokan áldozatul estek az értelmetlen küzdelmeknek. Az ünnepi megemlékezésben elhangzott: „A háború emléke figyelmeztetés a ma élő ember számára, akinek az egyik legfontosabb feladata, hogy vigyázzon a törékeny békére.”

(Fotók: Németh Kristóf)