Megvetették a lábukat Magyarországon

Wang Yusie a tízmilliós Changchung melletti Jilinből települt át 1998-ban Magyarországra, ahol vállalkozásba kezdett. A szakmával nem rendelkező kínai hölgy hazájában egyszerű gyári munkás volt. A tétiek körében csak „Gáborként” emlegetett férje nála korábban érkezett Győrbe, mert a vagongyárban talált biztos állást, és eleinte a „kínai házban” szállásolták el. A Kínában utoljára két éve járt Wangnak nem volt sok választása, ezért többi honfitársához hasonlóan kereskedelemmel foglalkozik. A magyar nyelvvel a mindennapi élet során ismerkedett meg,  s észrevehetően jól érti a feltett kérdéseket, de válaszait már nehezebb követni. A Téten letelepedett házaspár hetente egyszer megy fel Budapestre áruért, egyetlen gyermekük pedig Győrben vezeti a család Euro-diszkontját. A téti boltot megéri hétfőtől vasárnapig nyitva tartani, mert mindig sürgölődnek benne a vevők. Mivel a riportalany édesanyja magára maradt, a fiatalok két esztendeje őt is Magyarországra költöztették. Vele még nehezebb a kommunikáció, mert egy szót sem tud magyarul, ezért ha betéved a boltba, az alkalmazottak kézzel-lábbal magyaráznak neki. Hogy miről beszélgetnek egymással a kínai kereskedők egy-egy találkozás alkalmával, azt nem tudtuk meg, de Wang asszony elárulta: a tradicionális kínai ételek alapanyagait a fővárosban szerzik be. A Yusie család szabadidejében Pápára jár úszni, de szívesen sétálgatnak Téten és Győrben is. Ha tévé elé ülnek, inkább az egyik kereskedelmi csatorna műsorát követik figyelemmel, a kínai újságokat pedig szintén Budapesten tudják megvásárolni. A több mint egymilliárd lakosú Kínában történt eseményekről ezenkívül az internet segítségével tájékozódnak. – Azt muszáj! – tette hozzá a bolt tulajdonosa.
A téti Makkos Dezsőné mielőtt gyesre ment, tanult szakmájában, nőiruha-készítőként helyezkedett el a Győri Kötő és Ruhaipari Szövetkezetnél. Második gyermeke születése után, 2004-ben került a kínai üzletbe, bolti eladónak. Az anyukának megfelelt a munkabeosztás, mert csemetéire is marad ideje. „Gábor” nem sokat vacillált, mert miután meghirdették az állást, egyszerre felvették a fiatal hölgyet, aki idestova kilenc éve ezen az egy helyen dolgozik. Az alkalmazott „kenyéradóiról” annyit mondott, hogy maga sem érti hogy csinálják, de a tulajdonosok szinte állandóan az üzletben vannak, mégsem látszik rajtuk nagyon a fáradtság. Makkos Dezsőné a főnök-beosztott viszonyra nem panaszkodott, mert szerinte egyébként is olyan kevesen vannak, hogy muszáj egymásra hangolódni. Wang asszony mindig a boltban tartózkodik, ezért a magyar eladók felválta ki tudják venni a szabadnapokat.

A beszélgetés végén arra is rákérdeztünk: mit kedvelnek a legjobban a kínaiak Magyarországon? A válasz kevésbé vall a tipikus magyar gondolkodásra, ugyanis nem az otthonukat és az anyagi biztonságot tették első helyre, sőt, még csak meg sem említették: nincs embertömeg, tisztább a levegő, és ragyogóbban süt a nap, valamint gyakran látni az égszínkék eget. Akinek mindez születésétől fogva megadatott, talán nem érzi ekkora örömnek.