Kis helyek nagy emberei: dr. Mórocz Jenő posztumusz kitüntetése

A közép paraszti családból származó dr. Mórocz Jenő 1911-ben a Vas megyei Tokorcson született, és orvosi diplomáját Pécsett szerezte meg. Már egyetemi évei alatt átkerült Szegedre,  Szent-Györgyi Albert kutatóintézetébe, ahol tagja volt annak a csapatnak, amelynek résztvevői elhatározták, hogy kiderítik a zöldpaprika hatóanyagát. A Rockefeller-ösztöndíjjal elismert fiatal orvos csak azért nem folytatta pályafutását Amerikában, mert a háború keresztülhúzta számítását. A fogságból kiszabadult katona a szerbiai Óbecsére került körzeti és fogorvosnak. 1948-ban megpályázta a beledi körzeti orvosi állást, két év múlva pedig befejezte a fogorvosi egyetemet. Dr. Mórocz Jenő Agyagosszergénytől Ivánig a kapuvári járás iskolafogászatát is ellátta.  Az orvos folytatva a kutatómunkát, feltalálta az agyi vérkeringési zavar és pszichés tüneteinek kezelésére ma is alkalmazott gyógyszer egyik hatóanyagát.

A településen ma is szívesen emlékeznek Jenő bácsira, s az, hogy nem doktornak szólították, azt jelenti, hogy nagyon közel állt az emberekhez.
A gyógyító ajtaja szinte egész éven át nyitva állt, de még az ablakon is bezörgettek a betegek – mesélte a nemrég Beled Város Díszpolgára  Posztumusz Díjjal kitüntetett orvos lánya, Mórocz Ildikó. A felnőttképzéssel foglalkozó projektmenedzser így folytatta: a hippokratészi esküt szem előtt tartva édesapjánál mindig a páciens volt az első, és a feltűnést kerülő, visszahúzódó orvost az anyagiak abszolút nem érdekelték. A felcser hobbija a horgászat és az idegen nyelvű könyvek olvasása volt, s a gyógynövények tanulmányozása közben szívesen járta a természetet, reggelente pedig a presszóba betérve a helyiekkel beszélgetett.

Mórocz Ildikó meg van győződve arról, hogy édesapja „látta” azt a beledi ünnepséget, amelyen átadták a neki járó elismerést. Lehet, hogy lánya is örökölte a szerénységet, mert így nyilatkozott: Büszke vagyok édesapámra, aki ha nem is alkotott a környéken maradandót, de harminc kilométeres körzeten belül az idősebb korosztályból alig akad olyan ember, akit ne gyógyított volna, és szerintem mindenki nagyon jó szívvel emlékezik rá.