Horváth Lászlónak oktatói tapasztalatai az önkormányzati munkában is nagy segítségére vannak

– Városunk lakói gyakran keresnek és fordulnak hozzám bizalommal, ami jólesik nekem. Nyíltan beszélünk a problémákról, hisz olyan ember nincs, akinek ne lenne valamilyen gondja – mondta Horváth László. Kapuvár polgármestere a megválasztásának legelején megígérte, hogy nem fog elzárkózni az állampolgárok elől, ezért bátran megkereshetik.

Kapuvár polgármestere nem tart külön fogadóórát, mert kolléganői pontosan feljegyzik, ha valaki napközben keresi. Amennyiben a városházán tartózkodik, és nem tárgyal valakivel, akár telefonon is elérhető. A személyes találkozó időpont egyeztetés után lehetséges. – Ha valami megoldandó feladat adódik, célunk, hogy megoldjuk – fogalmazott Horváth László, aki a pozitív vélemények mellett negatív kommenteket is kap, mégsem érzi úgy, hogy a korábbiakhoz képest több gond lenne a városban. Úgy érzi, megfelelő ütemben fejlődik a település, melyhez a pályázati források, valamint a helyi iparűzési adó bevételek is lehetőséget biztosítanak. Elődje, Hámori György gondos gazda módjára vezette a várost, ezért jól működő települést vehetett át tőle, ami a jelenlegi polgármesternek nagy könnyebbséget jelent, ugyanakkor szeretne megfelelni az elvárásoknak és az új lehetőségeknek is.

Horváth László nyitott az újabb ötletekre, hogy még tovább fejlődjön a város, néha viszont annyira földtől elrugaszkodott elképzelésekkel állnak elé, amelyekre első körben nem lát finanszírozási lehetőséget. Ennek ellenére érdemes meghallgatni minden ötletet, mert előfordulhat, hogy egy-egy eleme megvalósítható. – Mindenkinek megköszönöm, aki építő szándékkal jön, van aki viszont nem, sajnos, azzal nem tudok mit kezdeni – tette hozzá. A város első embere minden hasznos információt, észrevételt feljegyez, majd átgondolja, hogy mi ezekből a megvalósítható.

Nem titok, hogy Kapuvár polgármestere több mint negyven esztendeje kötelezte el magát az oktatással. Amikor vállalta a megmérettetést a városvezető pozícióért, akkor kijelentette, hogy az oktatás számára olyan szintű kötelék, amelyet nem tud egy az egyben otthagyni. – Életem meghatározó része a pedagógia – fűzte hozzá.

– 2013-ban sikeresen diplomáztam a Műszaki Egyetem közoktatás-vezetői szakán. majd hamarosan gyakorlatvezető tanárnak, később pedig oktatónak hívtak az egyetemre. Egyetemi oktatóként 15 közoktatás-vezetői képzésen részt vevő csoportot indított az útjára. Az elmúlt évtizedek alatt több munkakörben is dolgozott, de mint mondta, mindenhol pozitív tapasztalatokat szerzett, az esetleges hibákból pedig megpróbált építkezni. Szabadidejében mindig olyan kiegészítő tevékenységet keresett, mely az emberi értékek és az egyéni fejlődés szempontjából egyaránt megfelelt az elképzeléseinek. Harminc éve vállalkozó és a felnőttképzéstől kezdve az általános iskoláig többféle képzési struktúrában kipróbálta magát, de az egyetem teljesen más közeg.

Kapuvár vezetője polgármesterré választásakor már tudta, hogy bármennyire fájlalja, egyetemi munkájától el kell köszönnie, hiába jelentett ez inkább késő délutáni vagy hétvégi, péntek-szombat-vasárnapi elfoglaltságot. A folyamatban lévő csoportjait végigviszi, de újakat már nem vállal. Amikor részt vett az utolsó diplomaosztóján, felettesei fájó szívvel köszöntek el tőle. Horváth László olyan embernek tartja magát, aki jobban szeret másokat dicsérni, jutalmazni, sokkal nehezebben éli meg, ha ő maga kerül ilyen helyzetbe. Egyrészt öröm és büszkeség kerítette hatalmába, hogy mindezt elérhette, másrészt pedig szomorúságot érzett, mert lezárult egy életszakasz számára, és több mint tíz év után elköszönt az egyetemtől. Horváth László hozzátette: Élete végéig örömmel és meghatottsággal gondol vissza a Műszaki Egyetemen töltött időszakra, illetve azokra, akik ottani munkája során segítették őt. Úgy véli, egyetemi munkája során szerzett tapasztalatait és a mai oktatási rendszer vezetőivel kialakított jó kapcsolatát a város vezetőjeként is kamatoztatni tudja.

Kapuvár polgármestere szerint az iskolai oktatás, főiskolai-egyetemi képzés nemcsak arról szól, hogy bizonyos tantárgyakat megtanuljunk, hanem érdemes ellesni az oktatókban rejlő emberséget, az általuk megszerzett bölcsességet. A higgadtság, az emberközpontúság, a szeretet, a tisztelet, a tisztesség, az empátia mind-mind olyan értékek, amelyek nélkül nem érdemes élni. – Ha visszatekintek a saját tizenöt-húsz évvel ezelőtti életemre, úgy érzem, lobbanékonyabb voltam, máshogy kommunikáltam, más ember voltam. Gondolom, ez összefügg azzal is, hogy több tapasztalatom van és idősebbé váltam, most már, ha bármivel találkozom, először mérlegelek, átgondolom és csak utána döntök. Az, hogy érettebb lettem, valamint a pedagógiai és a pszichológiai tudásom az iskolai, valamint az önkormányzati munkámban egyaránt a segítségemre van.