Egész életünk egy nagy advent, hiszen folyamatosan várakozunk valakire vagy valamire

Ezen a hétvégén gyújtjuk meg az adventi koszorú második gyertyáját. Az ünnepek előtti várakozásról, az átélhető öröm perceiről Henczel Szabolcs beledi plébános beszél a Rábaközi Médiacentrum nézőinek.

– Az advent nemcsak a végső dolgokra irányítja a figyelmünket, arra, hogy mi történik majd a végső időkben, hanem aktualitást is ad az életünknek, hogy mindig újra tudjuk gondolni. Újra gondoljuk az életet, hogy mi az igazi értelme, és hogy merrefelé tartunk. Ki az, akinek ajtót nyitunk és beengedjük az életünkbe, és ki az, aki elől bezárkózunk. Az advent megszólít bennünket, ne hogy irányt tévesszünk. Lehetne azt is mondani, hogy a jó és a rossz küzdelméről van szó, hogy legyőzzük a rosszat a jóval szemben – mondta Henczel Szabolcs.

Szerinte a rosszat nem legyőzni lehet, hanem meg kell tanulnunk, hogy az életnek vannak árnyoldalai, és a rosszat felül lehet múlni a jóval. Ha már felülmúltuk a rosszat a jóval, és kinyitjuk a szívünk ajtaját az Isten előtt, akkor még ezt a meglévő jót is merjük felülmúlni, mert valaki nagyobb jön be a szívünkbe. Felülmúlni a jót, a szent, az Isten felé. Innentől teljesen másképp nézhetjük az élet vesztességeit, mert ha felülmúljuk a jót és merjük úgymond nem elengedni azt, hanem odaadni az Isten kezébe, akkor ennek a jónak az odaadása által megengedjük, hogy valóban szülessen meg bennünk is valaki – tette hozzá a plébános.

Az adventi gyertyák színének is megvan a maga jelentősége. Három lila és egy rózsaszín gyertya van az adventi koszorún, melyek a vasárnapokat jelképezik.

Az első vasárnap a „vigilate”, vagyis virrasszatok, hogy legyen éber a szívetek az Úr eljövetelére. A második gyertya mindig egy személyt, általában Keresztelő Szent Jánost állítja elénk, aki Jézus Krisztus előhírnöke. Míg az első gyertya a virrasztás, a második már Keresztelő Szent János személyén keresztül maga a stílust jelenti, hogy nyitott szívvel várakozzunk az Úr érkezésére.

A harmadik gyertya a rózsaszín, mely a „gaudete”, vagyis azt üzeni, hogy vigadjatok, örvendjetek. – Gondoljuk át, hogy ne csak végigjárjuk és feladatokat lássunk az adventben. Az advent a társunk, a barátunk, hiszen az egész életünk egy nagy advent. Mindig valakire, valamire várakozunk, és ebben ne csak szorosan ragaszkodjunk a várakozás személyéhez és tárgyához, hanem örüljünk annak, hogy várakozó emberek lehetünk.

Közel a karácsonyhoz, a negyedik lila gyertya már Jézus születésére készít fel bennünket, aktualizálva magát, a várakozást. – A Boldogságos Szűzanya szemüvegén és személyén keresztül lássuk meg mi is, hogy abban a pici gyermekben nem csak egy gyermek született, hanem a megváltó – mondta a plébános.

Mit jelent a karácsonyra való felkészülés és maga az ünnep azok számára, akik nem vesznek részt a keresztényi életben, nem járnak misére és nem gyakorolják a vallásukat?

Henczel Szabolcs örül annak, hogy Beleden minden évben megtartják a közös városi ünnepséget, melyen ugyanúgy meggyújtják az adventi gyertyákat. Nemcsak lelkésztársával, Ihász Beatrix-szel, valamint a templomba járó katolikusokkal és evangélikusokkal találkozhat ilyenkor, hanem a „kereső” nem hívőkkel is. A plébános úgy gondolja, hogy a karácsony mindenkinek üzen valamit, s remélhetőleg nemcsak azért, mert a külvilág a fényben pompázó bevásárlóközpontokon keresztül szinte rákényszeríti az emberekre az ünnepet.

– Elmegy az ember bevásárolni és rögtön szembe találja magát ezzel az üzenettel, de a karácsony ne csak egy fogyasztóknak szánt üzenet legyen. Persze az sem mindegy, hogy a kereskedelemben dolgozók hogy viszonyulnak a vásárlók tömegéhez, mert lehet, hogy egy-egy jól elejtett szó érinti meg az emberek szívét. Henczel Szabolcs személyes feladatának tekinti, hogy felhívja a figyelmet a szeretet fontosságára. Ez az emberséghez vezető közös szál, hiszen Jézus is azért lett emberré abban a pici gyermekben, hogy megmutassa, milyen szerethetőek vagyunk. – Én is várok azoknak az embereknek a szívére, akiknek semmit nem jelent a karácsony, hogy legalább megérezzék, szerethető vagy. És ez minden embernek igénye.

– Nagy szeretettel várom a mihályiakat, a beledieket elsősorban a hétköznapi rorátéra – fogalmazott Henczel Szabolcs, majd a nap mint nap korán kelőkről beszélt, akik nem kis áldozatot vállalnak családjuk érdekében. Hétfőn és szerdán Beleden, kedden és pénteken pedig Mihályban tartunk hajnali szentmiséket. Tavaly is nagyon szép volt. A gyerekeket utána várjuk egy kis reggelire, itt a beledi plébánián, Mihályban pedig a sekrestyében. A szülők, a gyerekek, a lelkipásztor, a hitoktató és mondhatom, hogy mindenki nagyon szép, értékes gondolatokat fogalmaz meg nemcsak a templomban, hanem utána az ünnepi asztalnál.

A plébános elmesélte egy lelkipásztorkodásának idején, fiatal papként átélt élményét, amikor kiderült, hogy az egyik gyermek csak akkor jutott reggelihez, amikor a hajnali mise után megkínálták. – Ekkor döbbentem rá, hogy mennyire fontos a reggeli, amely nem csak azt jelenti, hogy ételt adok a gyermeknek, hogy elkészítem a szendvicsét, hanem egyfajta kultúrát is akarok hozzáadni. Ezt a kultúrát folytatjuk, és jó, hogy ebben Beleden és Mihályban is partnerek az emberek. Hogy a vicaiak se maradjanak ki ebből, advent első vasárnapját rögtön hajnali misével kezdjük, majd advent második vasárnapján Beleden is lesz egy hajnali mise. Aznap a délelőtti szentmise helyett ökumenikus istentiszteleten vehetünk részt: Az evangélikusok meghívtak bennünket, mi pedig elmegyünk a testvéreinkhez, és az advent második vasárnapját együtt fogjuk ünnepelni. Ezenkívül Kisfaludon lesz még egy hajnali mise, ún. „gaudete”, vagyis örvendezés.