A húsvét nem más, mint Isten végtelen kegyelmének és irgalmának megmutatkozása

Húsvétkor a tavasz beköszöntét ünnepeljük, azt, hogy újraéled a természet, és a természet megújulása kapcsán ünnepeljük Jézus Krisztus feltámadását is. – Ha elindulunk a lelki szabadság útján, akkor eljuthatunk egy olyan mélységig, amelyet szeretnék megmutatni, mert átélhetjük együtt a húsvét, a feltámadás csodáját – fogalmazott Ihász Beatrix.

Ihász Beatrix a Rábaközi Médiacentrum Imapercek című műsorában Szent Ágoston idézetével kezdte példabeszédét, amely szerint: „azok a dolgok, amikre nézel, és amikben elmerül a tekinteted, azok ráteszik pecsétjüket a lelkedre”.

Mi az, amire tekintünk? Mi az, ami fontos számunkra? – tette fel a kérdést az evangélikus lelkész, majd így folytatta:– Gyakran rácsodálkozom arra a kegyelmi állapotra, amikor beletekintünk egy-egy kisgyermek tiszta, érdeklődő, kíváncsi tekintetébe. Azt hiszem, hogy ezek a pillanatok minket, felnőtteket is arra tanítanak, hogy legyünk ugyanilyen kíváncsiak, ugyanilyen nyíltak. A természet újraéledése által eljuthatunk Isten szeretetéig, az isteni gondviselésig, de még inkább az evangélium által Krisztus kijelentéséig.

– Ha igazán őszintén érdeklődünk, és a tekintetünk középpontjába kerül a húsvéti csoda, akkor megtehetjük azt, hogy nem nézünk másra, nem figyelünk az internet rémhíreire. Ne arra figyeljünk, ne azt nézzük, hogy milyen szomorú, borús, sötét jövőképet festenek elénk, ne a békétlenséggel, a háborúval való riogatásra figyeljünk, hanem arra, hogy Krisztus mit szeretne mondani nekünk a húsvét örömünnepével, a csodával.

– Nagyon érdekes, hogy a Tízparancsolatot sokan és sokféleképpen értelmezték már, és van, aki azt mondja, hogy ez valóban nem a tiltások tömege, hanem sokkal inkább arról szól, hogy mit szabad. A Tízparancsolatról úgy gondolkodik, hogy ez a tíz szabadság mondata. Hogy mire gondol? Megtehetem, hogy a másikat segítsem, szabad vagyok arra, hogy a másikat felemeljem, támogassam. Szabad vagyok arra, hogy jót mondjak a másikról. Így már rögtön másként értelmezzük a Tízparancsolatot, így már rögtön a lelki szabadságunk felől próbáljuk meg értelmezni azokat a mondatokat, amelyeket benne találunk. Nagyon remélem, hogy a keresztyén emberek jó szívvel tudják azt mondani, hogy a nyakukban, nyakláncon hordott kereszt a szemlélődésük, az életük középpontjában van. Erre szegezzük a tekintetünket! – hangsúlyozta Ihász Beatrix.

– Nagyon érdekes a húsvét jelképe, a húsvét csodája. Két olyan jelkép is van, amely elmondja ezt a csodát. Az egyik az üres sír, az elgördített kő. Az a különleges ebben a jelképben, hogy nem is arról árulkodik, ami ott van, hanem arról, ami nincs. Valójában az asszonyok, és aztán a tanítványok is odaszaladnak a sírhoz, és nem is az a fontos, amit ott találnak, hanem az, ami vagy aki nincs ott. Nincs ott a test. Ha az üres sír jelképére gondolok húsvétkor, akkor a szabadságra gondolok. Arra, hogy a test megszabadult a bilincseitől, arra, hogy feltámadott testben, aztán negyven napon keresztül Jézus Krisztus megjelenik a tanítványainak, megjelenik némely embereknek, és bizonyítja azt, hogy ő valóban feltámadt. A másik húsvéti jelkép pedig nem más, mint a győzedelmes bárány jelképe.

– A bárányról tudjuk nagyon jól – hiszen énekeljük is böjti énekeinkben –, hogy mindig Jézus Krisztusnak, az önfeláldozó Krisztusnak a jelképe. A győztes bárány az egyik lábával fogja a győzelmi zászlót, a győzelmi zászlón pedig nincs más, mint a kereszt szimbóluma. Talán már lelki szemeink előtt van ez a szimbólum is: a győztes bárány a kereszt szimbólumával.

– A húsvét nem más, mint Isten végtelen kegyelmének és irgalmának megmutatkozása, kézzelfoghatóan. Igaz, hogy mi már kétezer évvel később élünk, de nincs okunk arra, hogy megkérdőjelezzük a húsvét és a feltámadás csodáját. Annál is inkább, mert ha dicséretet kaptak volna érte a tanítványok, vagy valamilyen elismerést, akár pénzjutalmat vagy bármi mást azért, hogy tanúskodnak arról, hogy a feltámadott Jézus Krisztussal találkoztak, akkor lehet, hogy ők is elhajlottak volna, és nekik is valamilyen érdekük fűződött volna ahhoz, hogy Jézus Krisztusról mint feltámadottról beszéljenek.

– De gondoljunk csak bele abba, hogy milyen helyzetben voltak. Bolondnak nézték őket. Nemhogy pénzjutalmat vagy bármiféle elismerést, dicséretet kaptak volna azért, hogy tanúskodnak Krisztusról, hanem ugyanúgy szenvedést kaptak érte, ugyanúgy, a keresztyénüldözések korában elhallgathattak volna, mint ahogy sok esetben elhallgattattak olyan embereket, akik az igazságot mondták. Ők mégsem hallgattak el, hanem vállalták a szenvedést, így tettek bizonyságot arról, hogy Krisztussal, a feltámadottal találkoztak. Elmondták ezeket a történeteket, sőt, mi több, leírták ezeket a történeteket, bátran, még életüket sem kímélve. Hogy lenne hát kétség bennünk, a mi szívünkben?

– Mi a középpont a mi életünkben? Mire figyelünk? Mi az, amire nézel, és amire szegezed a tekintetedet? Mi most, a húsvét örömünnepét átélve, a húsvét csodájának megünneplésével, a feltámadás örömüzenetével a szívünkben, a reményre szegezzük tekintetünket. Hadd tegye rá pecsétjét szabad lelkünkre! Húsvét vasárnap és hétfőn 10 órakor ünnepi istentisztelet lesz a templomunkban – tette hozzá Ihász Beatrix.