A kapuvári Lengyel Gézáné szellemileg és fizikailag is karbantartja magát

Aki hozzám betért, üres kézzel még nem ment el – mesélte az örökké tevékenykedő kapuvári nyugdíjas, akinek a kézimunkázás jelenti a megnyugvást. Eszébe se jut, hogy pénzért tegyen túl alkotásain, mert az teszi boldoggá, ha adhat valamit.

Lengyel Gézáné jobb kézzel horgol, ballal pedig varr, tehát mindkét végtagja elég ügyes ahhoz, hogy valamilyen finomabb tevékenységet végezzen. Fiatal korában kevésbé volt elfogadott a balkezesség, ezért dominánsabb szerep jutott a jobb kezének. Az apácáktól tanulta meg a kézimunkázás minden csínját-bínját. A kapuváriak közül annak idején többen kedvelték ezt a technikát, különösen a háború előtt necceltek sokan, ami hálószerű mintázást jelentett. A nagy szegénységben élő családoknak hozott egy kis plusz pénzt a konyhára, ha el tudták adni a befejezett kézimunkát.
A Rábaközi Televíziónak nyilatkozó nyugdíjas szépérzékét, kézügyességét szüleitől örökölte. Édesapja műbútorasztalosként emlékezetes munkákat hagyott hátra az utókornak, édesanyja pedig kézimunkáinak árusításával segítette a család megélhetését az 1932-es világválság idején.

Mikor eljött az ideje, Lengyel Gézáné az építőipari KTSZ könyvelőjeként a nyugdíjat választotta, mert úgy érezte, pihenésre van szüksége, hiszen sok megrázó dolog történt vele azokban a hónapokban: fia a tengerentúlra távozott, férje pedig nem sokkal azután meghalt. Túlságosan besűrűsödtek az események ahhoz, hogy folytassa a teljes embert igénylő felelősségteljes munkáját.
Riportalanyunk fia, ifj. Lengyel Géza 1986-ban közölte édesanyjával, hogy párjával Bécsben telepednek le, majd három év után választás elé kerültek: Amerikában vagy Kanadában folytatják életüket. A fiatalok az utóbbi helyszín mellett döntöttek, és a nyelvtanulás után minden munkát elvállaltak a beilleszkedés érdekében. Lengyel Gézáné elmesélte, hogy hosszabb időt töltött a tengerentúlon, ahol néha elkísérte fiát kamionos útjaira. Az idős asszony háromszor járt Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban.
Sok-sok fantáziára van szükség a kézműves tevékenységhez – mondta a nyugdíjas, majd megmutatta horgolt állatfiguráit. Magyar motívumokkal díszített alkotásait Amerikában élő unokájának szánja.

Lengyel Gézáné számára nem létezik kidobandó, felesleges anyag a ház körül, és szinte mindent felhasznál valamire. Hogy ne vesszen kárba semmi, a bontott pamut is jó szolgálatot tesz neki, mert abból lesznek az újan kötött pulóverek, a különféle díszítőelemek, ezenkívül lábtörlők, párnahuzatok kerülnek ki a kezei közül.

A nyugdíjas másik hobbija a kirakózás, ezért amint teheti, beszerez egy-egy dobozzal a kreatív játékból. Átgondoltan, módszeresen áll neki az aprólékos tevékenységnek, mert először szétválogatja az egyes elemeket, hogy ki tudja rakni a széleket. A keret kirakása után halad befele, amihez szintén szortírozni kell a különböző formákat. Nagy odafigyelést, precizitást igénylő elfoglaltság a kirakózás, mert ha a kollekció egyetlen darabja is eltűnik, „vége a dalnak” – jegyezte meg a kapuvári asszony. Szerinte a csendéletet ábrázoló képeket a legnehezebb kirakni, főleg akkor, ha a színgazdag kirakó darabkák rengeteg árnyalatban vannak jelen.
A becsesebb képeket kontralemezre rakva üveglapok közt őrzi meg, de a puzzle-k egy részét a heverők ágyneműtartójában tárolja, és még így is van közöttük olyan, amely a méreteinél fogva egyszerűen nem fér el nála. Tulajdonképpen így „fertőzte meg” hobbijával Vámosiné Margitot, a nyugdíjasklub volt vezetőjét, aki mióta három méter hosszú asztalán kirakta az egyik ötezer darabos kollekciót, megszállott híve a játéknak.

Lengyel Gézáné huszonöt éven át volt a helyi nyugdíjasklub tagja, és szebbnél szebb horgolásait kézimunka kiállításon is bemutatta társai invitálására. A civil szervezetnél elsőként vezette be a naplórendszert, továbbá rendszeresen fotografálta az eseményeket.
– Imádom a virágokat – mondta a jövő év januárjában 90. esztendejét betöltő asszony, akinek a kertjét legalább hatvan tulipán díszíti. A többi mag veteményezését jobb időkre halasztotta, amikorra puhább lesz a föld, de a riportból kiderült, hogy addig se fog unatkozni.
Televíziós forgatásunkkal egy időben érkezett vője telefonhívása, amely szerint másnap tizenegy órára vinné az ismétlő oltásra. Eleinte húzódozott a vakcina ellen, végül „józanabb eszére hallgatva” elhatározta, beoltatja magát a koronavírus ellen – fűzte hozzá Lengyel Gézáné.