Sopron vármegyei nemzetőr csákó a Csornai Múzeumban

A Rábaközi Médiacentrum Múzeumi Percek című műsorában Balázs Tibor legutóbb a Csornai Múzeum egyik különleges relikviáját, az 1848-ból származó Sopron vármegyei nemzetőr csákót mutatta be.

Ebben a hónapban a márciusi forradalomhoz kapcsolódóan, június elején pedig a győztes csornai csata évfordulójához kötődően kap kiemelt figyelmet a Csornai Múzeumban őrzött nemzetőr csákó. Balázs Tibor elöljáróban az 1848-ban megalakult nemzetőrség létrehozásának körülményeit ismertette. A múzeum gyűjteménykezelője elmondta, hogy a nemzeti őrsereg létrehozásának követelése már a 12 pontban megjelent, de az áprilisi törvények között a 22. törvénycikk hozta létre hivatalosan.
– Eredetileg személyi és vagyonbiztonság és a közrend védelmére szolgáló polgári őrsereg, milícia volt. Kötelező volt benne a részvétel mindazoknak a 20 és 50 év közötti férfiaknak, akik városokban 200 pengő forint értékű házzal, földdel, vagy a falvakban fél egykori jobbágytelekkel rendelkeztek. Ők legtöbben fekete csákójú gyalogos nemzetőrök lettek. Ha a nemzetőr vállalta saját költségén és lovával a szolgálatot, akkor a kis számú vörös posztócsákójú lovas nemzetőrök közé került.

– A nemzetőrséget Batthyány Lajos miniszterelnök irányításával szervezték meg országosan. Sopron vármegye 2 zászlóaljat állított ki. Hazánkban az állandó nemzetőrségen felül önkéntes mozgó nemzetőrséget is alakítottak mely több honvédzászlóalj magjává vált. Rajtuk kívül a szerb lázadás és a horvát támadás miatt a gyengén felfegyverzett, alig kiképzett állandó nemzetőrséget is többször kimozdították vármegyéjükből.
Balázs Tibor elmondta, hogy a múzeumban látható csákó eredeti tulajdonosa Dombos Márton volt. A maglócai gazdálkodó földjének mérete, vagyona alapján bekerült a nemzetőrök közé, és részt vett a Csorna környéki településeken szervezett gyalogos nemzetőrszázad működésében.

Pájer Imre kutatásai szerint a rábaközi alsó járás nemzetőrei 1848 őszén részt vettek Jellasich zalai helyőrségei és utánpótlási vonalai elleni sikeres harcokban. Jellasich alvezére Todorovich tábornok seregével Moson és Sopron vármegyéken át vonult dél felé. A rábaközi nemzetőrök is részt vettek a vele szembeni vesztes ütközetekben Lövő és Salamonfa között. A vereséggel zárult schwechati csatában nemzetőreink oldalvéd feladatokat és ágyúfedezetet láttak el. Az osztrák fősereg decemberi támadása előtt őrszolgálatot láttak el a győri úton Kóny előtt a vármegyehatáron lévő Landzsa csárdánál. A császári megszállás idejétől feloszlatták a vármegyen nemzetőrségét, nemzetőreink hazatértek otthonukba, de fegyvereiket nem mind adták le.

Az 1849. június 13-i magyar győzelemmel járó csornai csatát követően Bősárkány környékén a Hanságban népfelkelő szabadcsapatok működtek. Az egyik csapat vezetője a csákó tulajdonosa Dombos Márton volt, a másiké pedig Vajda Gábor. A bősárkányiak mint szabadcsapatos honvédkapitányokként emlékeztek rájuk. Ezekben a szabadcsapatokban olyan környékbeli legények szolgáltak, akik jól ismerték a Hanság mocsarait és azok átjáróit.

A nemzetőr csákó, illetve szabadságharcunk sok más történelmi emléke megtekinthető a Csornai Múzeum állandó, a csornai csatát bemutató kiállításának keretében.