1956-os ünnepi megemlékezés Kapuváron

A szabadság nagyon nagy dolog. Olyan, mint az egészség, akkor vesszük észre, ha már nincs. Az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire, a szabadság és a nemzeti szuverenitás örök értékére, valamint a mártírokra emlékeztek Kapuváron, a Rábaközi Művelődési Központban.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc hősei nem igényelnek dicshimnuszokat. A tisztelet, az emlékezés és az ima az, amire igazán szükség van – fogalmazott dr. Gadányi Károly nyelvészprofesszor, aki hetedik osztályos tanuló volt, amikor a forradalmi események zajlottak.
A professzor visszaemlékezésében arról beszélt, hogy milyen nehéz körülmények között éltek és tanultak akkoriban a fiatalok, és már gyerekként mennyi fenyegetést kellett megtapasztalniuk. Szüleiket kemény megpróbáltatások érték nap mint nap, rendes élelmiszer is alig jutott a családoknak, mert a legjavát be kellett szolgáltatniuk a hatalomnak.
A deportálások időszakában el-eltűntek az osztálytársak, akiket csak néhány év múlva láthattak viszont. A „békekölcsön” fogalmával a mai diákság már nincs tisztában, pedig akkoriban az egész országot megmozgatta. A gazdagságot az ’50-es években a földek nagyságával és a tehenek számában mérték az emberek. Nagy dolognak számított, hogy születésnapján kukoricakása helyett mákos tésztát ehetett, de előfordult, a kivételesnek számító finom ételhez nem volt otthon egyetlen alapanyag sem.

Az egyetemi tanár jól emlékszik, hogy 1956. október 23-án, az egykori jugoszláv határ melletti falujában a mostanihoz hasonló, gyönyörű időjárás volt, vagy talán még ennél is melegebb. A mai gyerekeknek szinte elképzelhetetlen, hogy a tanulók nagy része mezítláb ment iskolába. A szomszédos Jugoszláviából léggömbről szórták szét azokat a röpcédulákat, melyekről tudomást szereztek a pesti forradalomról. A Rábaközből származó, büntetésből az ország délnyugati részére áthelyezett Élő József tisztelendő társaságában érkeztek a temetőhöz, ahol már több mint kétszázan várakoztak. – Az állatorvos beszédéből csak ennyit jegyeztem meg: Szabadok vagyunk, ami olyan jó érzés volt. A hatodikos szomszéd gyerek megkérdezte: Miért, eddig nem voltunk azok? – emlékezett vissza az eseményekre az MTA tudományos doktora.

Falujában a mostanihoz hasonló, gyönyörű időjárás volt, vagy talán még ennél is melegebb. A mai gyerekeknek szinte elképzelhetetlen, hogy a tanulók nagy része mezítláb ment iskolába. A szomszédos Jugoszláviából léggömbökről szórták szét azokat a röpcédulákat, amelyekből tudomást szereztek a pesti forradalomról. A Rábaközből származó, büntetésből az ország délnyugati részére áthelyezett Élő József tisztelendő társaságában érkeztek a temetőhöz, ahol már több mint kétszázan várakoztak. – Az állatorvos beszédéből csak ennyit jegyeztem meg: „Szabadok vagyunk”, ami olyan jó érzés volt. A hatodikos szomszéd gyerek megkérdezte: „Miért, eddig nem voltunk azok?” – emlékezett vissza az eseményekre az MTA tudományos doktora.

 Az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett városi megemlékezésen közreműködtek a Kapuvár Térségi Általános Iskola tanulói. Az ünnepi műsor után a város elöljárói,  a településen működő intézmények és civil szervezetek képviselői elhelyezték koszorúikat az 1956-os emlékműnél.