Sebestyén Katalinnal, Bogyoszló díszpolgárával beszélgettünk

Bogyoszló nemrég kitüntetett díszpolgára a színpadon sosem mozgott otthonosan, de annál jobban értett a tánccsoport életének megszervezéséhez. A gazdag pályafutást maga mögött tudó, rengeteg szakkört és programot létrehozó Sebestyén Katalin másik vesszőparipája a művészeti kiállítások megrendezése volt.

Gimnáziumi évei alatt társai alig hallották Sebestyén Katalin hangját, de mindig könyvet láttak a kezében. A szombathelyi főiskolán akkoriban indult a népművelő-könyvtáros szak. Az irodalom szeretete nem vont maga után kétséget, abban viszont bizonytalan volt, hogy a szervezőmunka mennyiben felel meg a személyiségének. Az évtizedek az utóbbi kérdést bőven megválaszolták: Testhezállóbb feladat nem is létezhetett volna számára.

A fiatal szakemberként a pápai városi könyvtárban kezdett, de egy év után Szabó József, a csornai a könyvtár akkori igazgatója volt gyakornokát a Rábaközbe csábította. Sebestyén Katalin pályafutása legszebb időszakaként élte meg a gyermekkönyvtári részlegen végzett munkát. Ezt követően a városi tanács művelődési osztályának közművelődési felügyelője lett. Hamarosan rábízták a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat városi titkárságának vezetését, ahol tulajdonképpen megkezdődött népművelői munkája. Mindig is kedvelte az újdonságokat, ezért szakkörök sokaságát indította el a város arra nyitott lakosságának.
Az 1970-es években indult az ifjúsági klub mozgalom, ezért Bogyoszlón létrehozott egy lelkes csapatot, akikkel rengeteg programon vettek részt. 1975-ben a fiatalok biztatására megalapította azt a több külföldi országot is megjárt néptánccsoportot, mely nemrég ünnepelte fennállásának 40. évfordulóját. Sebestyén Katalin ha visszagondol ezekre az évekre igen csak elcsodálkozik: Hogy volt bátorsága – különösen nyelvismeret nélkül – külföldre vinni negyven fős csoportokat? Látva a sikereket, a falubeliek is egyre inkább elismerték őket. Egyéb feladatai mellett harminc éven át, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül, a község könyvtárosaként tevékenykedett.

Sebestyén Katalin szakmai pályafutása változatosan alakult, de mindig a kultúra mezsgyéjén mozgott. Tíz esztendeig igazgatta a csornai könyvtárat. Az intézményt nem csupán könyvkölcsönző helynek tekintette, hanem a kultúra tárházának, ahol előadásokat szervezett.
Már nyugdíjazásának elején tudta, hogy a tétlenség nem neki való. A polgármesterséggel járó feladatokra a helyiek kérték fel, ami azért más jellegű volt, mint az addig megszokott tevékenységi kör.
– A lehető legrosszabbkor vállaltam el a közjogi tisztséget, mert akkor kezdődtek az iskolamegszüntetések, amelynek Bogyoszló is áldozatul esett – fogalmazott Sebestyén Katalin. A körülmények kényszere alatt hozta meg a fájdalmas döntést, amit úgy érzek, hogy négy év után sem bocsájtották meg neki.

Riportalanyunk szerencsésnek vallja magát, mert mindig olyan munkatársakkal hozta össze a sors, akik látva lelkesedését, szakmai sovinizmust nem ismerve segítették kibontakozását. Végtelen tisztelettel gondol a farádi Horváth Győző nyugalmazott pedagógusra és a bogyoszlói származású Szalay Miklós közművelődési felügyelőre. A pedagógus vénával megáldott népművelő szerint nincs semmi baj a fiatalokkal, csak érteni kell a nyelvükön; onnantól meg lehet velük váltani az egész világot.

Sebestyén Katalin eddig végzett tevékenységeiről még nem készített emlékiratot, bár a fejében már felmerült. Átgondolta azt is, vajon milyen hibákat követett el az évtizedek alatt. Tökéletes ember nincs, és sokszor a tőle független körülmények vezettek oda, hogy néhány esetben hiányérzete maradt.
- Ha nagyon őszinte akarok lenni, a sok sikernek ára van, mert magánéletem nem nagyon volt. Mikor átvettem Bogyoszló Díszpolgára Címet, természetesen elsírtam magam, de a közönség sorában mindenki. Azt mondom magamnak, hogy szép életpályát futottam be – mondta a kitüntetett szakember.

Kapuvár ellen sosem volt kifogása, de nemrég egy szerencsétlen helyzet folytán költözött oda. Kórházi ápolását követően csak bottal tud közlekedni. Örök optimistaként megjegyezte: – Járhattam volna rosszabbul is, de az agyam tiszta maradt, aminek nagyon örülök! Már balesete előtt is úgy tervezte, hogy a Kapuváron élő testvérei közelében lesz, segítve őket a mindennapokban. Azóta második otthona a kapuvári könyvtár, de szíve csücskét, a bogyoszlói fafaragók közösségét sem hagyta cserben. A bogyoszlói iskola bezárását megelőző falunapra, a megüresedett épületben frappánst kiállítást szervezett a helyben élő fafaragó mesterek műveiből. A tárlat olyan jól sikerült, hogy elhatározta: fotókkal illusztrálva, füzetecskében gyűjti össze és rögzíti a tehetséges, de kevésbé ismert amatőr művészek munkáit. A Szülőfalunk Bogyoszló című összeállítást hamar elkapkodták, ezért a népművelő a folytatáson gondolkodik.
– Manapság ezen töröm a fejem, mert nyugodni nem tudok – fogalmazott Bogyoszló díszpolgára.