Az ősi magyar erőt testesíti meg a 100 éves kapuvári emlékmű

Kapuvár nagy napjának nevezte a korabeli országos sajtó az 1924. augusztus 15-én felavatott világháborús emlékmű leleplezését. Több ezren érkeztek a kis rábaközi településre, hogy részt vegyenek az ünnepségen. Az egykori eseményeket Pavlóczki Béla helytörténész elevenítette fel.

 Idén 100 éves a kapuvári világháborús emlékmű – kezdte Pavlóczki Béla, majd így folytatta: 1918-ban fejeződött be az I. világháború, ami magyar szempontból veszteséget hozott. A sok áldozatot követelő világégést követően nehéz gazdasági helyzet köszöntött hazánkra. Hamarosan megérkeztek a túlélőket, sebesülteket, később a hadifoglyokat szállító vonatok, és már akkor megfogalmazódott annak az igénye, hogy emlékművet állítsanak a négy évig tartó világégésnek. A Trianon által okozott sokktól épphogy magára találó országban az 1920-as évek elején jelennek meg az első emlékművek.

A mezővárosi rangját 1871-ben elveszítő Kapuváron már akkor tettre kész emberek éltek, akik létrehozták az ún. szoborbizottságot, melynek elnöke Sopron Vármegye alispánja volt. Gévay-Wolff Lajos társaival együtt ügyesen menedzselte az emlékművel kapcsolatos szerteágazó feladatokat – jegyezte meg a kapuvári helytörténész.
A kapuvári alkotás az akkor negyvenéves művész-tanár, Kisfaludi Strobl Zsigmond keze munkáját dicséri. Az I. világháborúban sajtóreferensként szolgáló szobrász megjárta a poklok poklát. Az alkotó minden egyes megnyilvánulásában, visszaemlékezésében megjelenik a két különálló szó: az ős, és a magyar. Kapuvári kompozíciója az ősi magyar erőt fejezi ki. A művész személyesen is megjelent az 1924. augusztus 15-i avatóünnepségen. A távolabbról érkező vendégeket a vasútállomáson fogadták, ahonnan a városközpontba igyekeztek. A később Esterházy térnek nevezett területen megragadó látványban volt részük: Cserkészekből és önkéntes tűzoltókból álló sorfalon át jutottak el a díszemelvényhez, ahol pavilonokat, négy nemzeti színű szalaggal feldíszített, körbeponyvázott oszlopot láthattak a nevezetes vendégek. Közöttük volt Nagy Pál, a Magyar Királyi Honvédség első számú vezetője; Simon Elemér főispán; Gévay-Wolff Lajos alispán; valamint az egyházak képviselői. Kültéri hálaadó misét rendeztek a Szent Anna-templom melletti területen. Az ünnepség színvonalát emelte a Kapuvári Dalárda, Soproni Férfidalkör, illetve katonazenekar, a soproni katonai díszszázad. Az egyszerű öltözetben megjelent Csík József nemzetgyűlési képviselő tartalmas köszöntőjében kiemelte a magyar nép, és a rábaköziek áldozatkészségét, megemlékezve a 232 világháborús kapuvári áldozatról. Ezzel egyidejűleg leleplezték le az emlékművet, majd az egyházak képviselői mondtak beszédet és felszentelték a világháborúnak emléket állító szobrot.
A szoborbizottság elnöke beszédében kiemelte, hogy a kapuvári emlékművet önerőből valósították meg. Pavlóczki Béla arra emlékeztetett, hogy akkoriban főúri adakozásból hozták létre az ehhez hasonló objektumokat, itt pedig a település összefogásának köszönhetően jött létre a főtéri emlékmű.
Az 1924-es rendezvényt követően a díszvendégek a közeli szállóba mentek, ahol díszebéddel vendégelték meg őket. A korabeli beszámolók szerint a Kapuvárra látogató közembereknek rengeteg látványossággal kecsegtető óriási népünnepélyt tartottak, melyek közül néhány program a mai fülnek is ismerősen csenghet. Ilyen volt a zsákfutás, a póznamászás, a zsemle- és lepényevés, a lövölde, az erőmérő, a villanyhalászat, a karikadobás, a dobdagyon játék, a mutatványosok, a szabad színpad, a szerencsekerék, szerencsedobás- és -halászat, az orosz tekézés, a Paprika Jancsi színház, a spanyol bikaviadal, tánc, katonai és cigányzene, hajó- és körhinta, valamint sok-sok finomság és hajnalig tartó esti táncmulatság.
Kisfaludi Strobl Zsigmond még évekkel később is lelkesen beszélt az első magyarországi köztéri világháborús emlékművének kapuvári avatóünnepségéről.

Pavlóczki Béla összefoglalójában kiemelte: Bármilyen vezetése volt Kapuvárnak, mindig odafigyeltek a szobor állapotára. 1924-ben még nem gondolta senki, hogy a II. világháborúnak is ez lesz az emlékműve. Akkoriban így nyilatkoztak róla: «Ezrek meg ezrek lelkes élni akarása által készült, egy reményekben gazdag jövő számára».