A környéken nincs hozzájuk fogható vállalkozás

A téti Kiss Ferenc a helyi autójatívó Ktsz.-nél kezdte pályafutását, majd leszerelése után a téesz gépkocsivezetője lett. A sofőr a szövetkezet jól menő üzletrészéből, a savanyítóból szállította az árut az ország legkülönfélébb helyeire. A rendszerváltás után erre az ágazatra is a megszűnés várt, ezért riportalanyunk egyik volt főnökével őstermelői igazolványt váltott, de mivel rajtuk maradt a saját termesztésű fejeskáposzta, megkezdték a  savanyítását. Kiss Ferenc induláskor több dologra támaszkodott: neje kamatoztatta szakács tudományát, a téesztől megkapták a technológia leírását, valamint egyik volt dolgozójuk tízéves tapasztalattal a háta mögött  állt be közéjük.
Az idő azóta elszaladt, mert idén augusztusban volt húsz esztendeje, hogy a savanyítással foglalkoznak. 1995-ben megalakult a cég, majd ahogy fejlődött a vállalkozás, a káposzta mellett az uborkára is átálltak. Menet közben az igényeknek megfelelően bővítették a kínálatot, s ma már ott tartanak, hogy a fokhagyma, a zöldparadicsom, a töltöttpaprika, a karfiol és a vitaminsaláta is szerepel a palettájukon. A klasszikus uborka termesztése ma nem éri meg a házi kertekben, ezért sorra feladták a magánemberek, amihez Kiss Ferenc szerint az is hozzájárult, hogy a kisebb savanyító üzemek szintén tönkrementek.  A Kiss és Társai Kkt. 8-10 vagon uborkát vesz át évente, de tizenöt esztendeje állandó termelőikel vannak kapcsolatban. 
A tizenhét alkalmazottat foglalkoztató vállalkozás egyetlen kádjában 250 mázsa fejeskáposzta fér el. A hagyományos módon, lábbal tapossák a terményt, egyikük pedig kiteríti és megszórja fűszerrel. Az említett módszerrel jó 10-12 óra alatt el is készül a nyersanyag. Évente összesen 110-120 mázsa, különböző növényi anyag kerül feldolgozásra. Mi a titka a téti eljárásnak? A hordóban érlelt zöldségnek nem egyenletes az íze, de a kádban előkészített káposzta biztos, hogy minden centiméterében ugyanazt a zamatot adja. Náluk a lében úszó 20 centiméternyi anyagot összetapossák negyedakkora méretűre, tehát légmentes az eljárás, így az erjedéstől sem kell tartaniuk. A módszer egyedülálló, mert nem hőkezelt, hanem hidegen tartósított savanyúságot állítanak elő. Az íz és az állag önmagáért beszél.
Miért pont ezt a tevékenységet választotta az eredetileg autószerelő szakmával rendelkező Kiss Ferenc? A válasz pofon egyszerű: akárhogy is változik a gazdasági környezet, az embereknek enni mindig kell. A Kiss családból eddig hárman – feleség, férj, fiú gyermek – dolgoznak a cégnél, de a lányuk is hasonló területen akarja megállni a helyét, ezért élelmiszer-mérnöknek tanult, s másoddiplomája pedig szintén a témához kapcsolódik.
A téti vállalkozás ingyen felajánlja savanyúságait a helyi közösségi rendezvényekre, ennek ellenére az iskolai konyha nem tőlük vásárol. – Ez a mi nagy fájdalmunk: itt vagyunk Téten, ráadásul olcsóbban adnánk, de a mi termékünk nem kell! Amikor ingyen adjuk, jó a miénk, de ha fizetni kell érte, már nem kellünk– mondta csalódottan Kiss Ferenc, aki az okok valódi hátterét nem ismeri. – Csináljuk tovább, adunk másnak – tette hozzá, majd elárulta, hogy minek örül igazán: ha megpillantja az üzletek polcain és a vevők kosaraiban savanyúságaikat, mert ez további erőt ad a folytatáshoz.