Aktuális televízió, újság és internetes hirdetési ajánlatunk Megnézem

Fertőd és környéke az építészmérnök szemével

A mindennapi életre és általában az üzleti világra is vonatkozik következő megállapítás: Nagy dolgokat csak akkor lehet véghezvinni, ha mindkét felet boldoggá teszi. A tanulságos mondat, és az azt követő érdekes gondolatok a „Fertődi történetek” televíziós sorozat Sánta Lajos építészmérnökkel készített adásában hangzott el.

Horváth Zoltán általános iskolás kora óta ismeri Sánta Lajos fiát, ezért többször is megfordult a család házában, tehát innen a tegeződés. Sánta Lajos őszinte, egyenes válaszokat adott az önkormányzati képviselő kérdéseire. 

Amikor a megszólaló a nyilvánosságról beszélt, nem a politikára gondolt, mert attól függetlenül is egy csomó olyan dolog van az életben, amit tudatni kellene az érintettekkel. Félig tréfásan hozzátette: Ha a templomban kihirdetik a házasságkötéseket, akkor a többi, az emberek életét alapvetően meghatározó változásokról is értesülniük kellene.


Sánta Lajos 1965-ben végzett az egyetemen, 1966-ban pedig előző munkahelyének kifizette a társadalmi ösztöndíjat a Fertődi Építőipari Szövetkezet (FÉSZ). Az akkor Sarródon élő fiatal házasember megkezdte a munkát a hetven fős cégnél, ahol fegyelmezett szakemberek társaságába került. Több mint egy évtizednyi főmérnöki munka után átvette a szövetkezet irányítását. Hamarosan a helyi közélet aktív irányítójaként ismerték meg a helyiek. Nem titkolta járási pártbizottsági tagságát, valamint sportköri elnöki pozícióját. Amit rábíztak, azt mindenkor fegyelmezetten végrehajtotta. A fénykorában 600 főt foglalkoztató FÉSZ-nél még a nyugdíjasokat is megbecsülték. A szövetkezeti vagyonnemesítés időszakában hozta létre azt több milliós nagyságrendű alapítványt, mely finanszírozta az egykori dolgozók színvonalas találkozóit, továbbá rendszeres segélyt biztosítottak a nyugdíasoknak.

Sánta Lajos tizenhét évig működtette saját, zárt rendszerű alapítványát, mellyel a fertődi általános iskola fejlődését kívánta előmozdítani. Az alapító által felajánlott összegből minden évben egy vagy két végzős, illetve egy pedagógus elismerésben részesült. Idővel az alapítványok körül is kialakult az óriási bürokrácia, ráadásul az ügyészségi ellenőrzéstől kezdve mindenféle előírásnak meg kellett volna felelniük, ezért az alapító úgy döntött, befejezni a tevékenységet. Hogy a banki kivonaton nulla forint szerepeljen, Sánta Lajos elegáns megoldást keresett: több mint ezer gombóc fagylaltot fizetett a diákoknak, a tanári kart pedig ünnepi ebéddel kínálta, így „kifuttatta” az alapítványi összeget. Ezenkívül 250 ezer forinttal járult hozzá az eszterházi templom harangjának felújításához is.
Az iskola első számú mecénása sajnálja, hogy képletesen kettészakadt Fertőd: a kastély képviseli a szépet és a kulturális értékeket, ami a település mindennapi életére és megjelenésére már kevésbé mondható el. Sánta Lajos Varga Jenő nyugdíjas iskolaigazgatóval annak idején rengeteg tervet szőtt, melyek ha megvalósulnak, ma multifunkcionális épület fogadja a fertődi iskolásokat.

A fertődi kastély a ’70-es évek elején is vonzotta az embereket, de inkább csak az átutazó turisták látogatták az épületet. Az uniós és hazai pályázatokat akkoriban nem ismerték, ellenben megyei tanácsi és egyéb ágazati forrásból érkezett a pénz a beruházásokra. – Nyüzsgő ember voltam, ezért jól menedzseltem ezeket a dolgokat. Ebbe belefért igen sok minden – fogalmazott az építészmérnök. Előfordult, hogy a tanács megvásárolta a cementet és a kavicsot, a lakók pedig elegyengették az építőanyagot, az oda érkező brigád pedig besegített, így szinte fillérekből elkészült a járdaszakasz.

– Nekem vesszőparipám Fertőszentmiklós, mert én annak idején, harminc évvel ezelőtt mást sem hallottam a pártbizottságon, a tanácson: Azon kell munkálkodni, hogy Fertőd, Fertőszentmiklós mezőváros legyen. Most itt vagyunk két várossal, ráadásul nemhogy összedolgozunk, hanem tudat alatt mintha versenyezni akarnánk. Amikor azt mondtam, hogy sok mindenre szükség lenne, és netán valamikor egyesülne a két település, elsősorban a helyi autóbusz-közlekedést illene megoldani – fejtette ki véleményét az építész. Sokkal kisebb problémát jelentene, hogy hiányzik néhány szolgáltatás egyik-másik, most még különálló városban, mert a települést behálózó helyi járattal az emberek bármit könnyen elérnének. Amikor Sánta Lajos több évtizeddel ezelőtt felvetette a témát egy véleményformáló személyekből álló asztaltársaság előtt, szinte megfagyott a levegő. Nyilván ma is központi kérdés lenne, hogy hol alakítsák ki a város centrumát, amely köré könnyebben csoportosíthatóak a különböző fejlesztések.
– Vannak olyan esetek a szakmában, amikor akár milyen ragyogó gondolata van valakinek, ha az nem illik a környezethez, nem szabad megengedni – jegyezte meg a riportalany. Hozzátette: Az emberek elvárnák, hogy a városközpontban minden karnyújtásnyira legyen, pedig más építészeti, esztétikai szempontot is figyelembe kell venni a tervezéskor.

A Horváth Zoltánnak nyilatkozó szakember a ’60-as években hihetetlen perspektívát látott Fertőd jövőjét illetően, de sajnos azóta nem szaporodott, hanem inkább csökkent az itt élő és munkálkodó értelmiség száma is. Az építészmérnököt azóta is foglalkoztatja a gondolat: Vajon mi lenne az a közös mozgatóerő, amely egymás mellé állítaná a fertődieket? Szerinte a városnak nem maradt más, csak a kastély, melyhez valójában semmi köze. A mostani vezetők el vannak foglalva mindennapi gondjaikkal.
Az interjúalany a mostani képviselő-testületnek a következőt tanácsolta: A munka mindig a város érdekében történjen, és a lehető legkevesebb súrlódással, valamint egymásra mutogatással. Fertődön ugyanaz a helyzet mint Magyarországon, csak kicsiben: Nem az utolsó négy évet kell nézni, hanem az elmúlt huszonötöt! Sajnos lejjebb vagyunk, mint ahol kezdtünk – jegyezte meg.

Sánta Lajos munkásságát az évtizedek során többször kitüntetéssel díjazták. Megkapta a Munka Érdemrend arany és ezüst fokozatát. Az Eötvös-díjas építész több mint negyven éves szövetkezeti múltja miatt tavaly nyáron megkapta „Szövetkezeti Érdemrend” kitüntetést. A Sá-Ra Termál Kft. vezetői – Radovits Tibor és Sánta Lajos – a Hegykői termálfürdő üzemeltetésért 2013-ban átvehették a Győr-Moson-Sopron Megye Szolgálatáért díj ipari tagozatának elismerését. A nyugalmazott építésznek napjainkban a legnagyobb örömet az okozta, május 28-án átvehette az Aranydiplomáját.

Beküldés dátuma: 2015. 08. 19.

Kapcsolódó hírek

  • Iskolafejlesztések a fertődi térségben

    Sopronhorpács történetének jelentős eseményéhez érkezett – mondta Talabér Jenő. A polgármester sajtótájékoztatón jelentette be: a település közel 150 millió forintot nyert a Soproni Tankerületi Központtal közösen beadott pályázatán, melynek célja az iskola modernizálása.

További hírek