Zene nélkül lehet élni, de nem érdemes!

A kolontári születésű Steszli Tibor 14 évesen került a győri zeneművészeti szakközépiskolába, s az érettségi után felsőfokú tanulmányokba kezdett. Főiskolai évei alatt lépett be a filharmonikus zenekarba, amelynek tagjaként 25 éven át muzsikált. Az 1970-es években pezsgésnek indult a kulturális élet: Kapuváron már működött egy együttes, és közben híre ment, hogy Kónyban is fúvószenekart szeretnének szervezni. Mosonszentmiklóson  ugyancsak zenekar létrehozását tervezték, de a riportalany barátja invitálására inkább Ajkára ment, ahol besegített a tanításba. A megyeszékhelyen működő zeneiskolából 1976-ban csábították át Tétre, ahol ekkor még nem működött önálló művészképzés, hanem az ún. zeneoktatói munkaközösség berkein belül foglalkoztak a tehetséges gyerekekkel. A pedagógus a klarinétosoktól kezdve az ütősökig valamennyi hangszerre kiképezte a tizenhat növendéket, s velük alapította meg a zenekart is. Az azóta sok elismerést szerzett csapat töretlen fejlődéséhez hozzájárultak azok a pedagógus kollégák és a szülők, akiknek a támogatására a mai napig számíthat. Az önkormányzat húsz évvel ezelőtt megalapította a zeneiskolát azzal a céllal, hogy meg legyen a zenekari utánpótlás. Az elsőtől a nyolcadikas  korosztályba tartozó tanulók alkotják a zeneiskolai együttest, az általános iskolából kimaradó fiatalok pedig az ifjúsági szekcióban muzsikálnak. A megye legalább hetven településén fellépett, több mint hatvan fős zenekarban meglehetősen nagy a szórás, mert a „legidősebb” talán harmincöt is van. A legkitartóbbak között olyan tagtársakat köszönthettek, akik legalább húsz éve hódolnak hangszerüknek.

Talán mi voltunk a megyében az első olyan fúvószenekar, amelyik végigjátszott egy teljes katolikus szentmisét.
Steszli Tibor tulajdonképpen úttörőmunkát végzett, mert egyetlen olyan példa sem volt előtte, akitől elleshette volna az iskola és a zenekar alapításának mozzanatait, mert mint mondta: egy dolog a zenélés, de teljesen mást jelent az egész  rendszer felépítése. Abban, hogy mégis sikerült, sokat jelentett a kis településen élők mentalitása: a szülők valósággal felnéztek a mesterre, aki csemetéiket zenélni tanította. Mivel más továbbképzési lehetőség nem nagyon volt abban az időben, hozzájuk csupa jó képességű gyerekek jöttek. Ma jobban szétforgácsolódik a plusz energia, mert rengeteg szabadidős tevékenység kínálkozik a diákoknak, s ezek közül nem is olyan egyszerű kiválasztani a leginkább testhezálló elfoglaltságot.
A 2002-ben első alkalommal országos versenyen indult téti ifjúsági fúvószenekar tagjai igazi mélypontot nem éltek át, de apró-cseprő gondokkal nekik is meg kellett küzdeniük. Idővel rájöttek, hogy nem az új hangszer beszerzése a lényeg, hanem hogy egyáltalán mindenkinek jusson, ezért átálltak a használt eszközök beszerzésére. A háromévente megrendezésre kerülő négy országos kürtversenyről három első és egy második helyezést, továbbá több díjat is elhoztak a gyerekek. Az idei Országos Mélyréz Fúvós Verseny országos döntőjébe csak a téti hangszeresek (tenorkürt, harsona, tuba) jutottak el a megyéből.

Csodák nincsenek, meg kell dolgozni a sikerért, és aki nap mint nap vállalja a hangszeres gyakorlást, annak tudnia kell, hogy nagy terhet vesz a vállára, de a zenekarvezető szerint a kitartó gyermek ugyanannyi örömben is részesül. A zeneiskola vezetője igazodik a fiatalság ízléséhez, akik inkább a modern dallamokat és ritmusokat kedvelik, ezért rock- vagy filmzenét is áthangszerelnek, a bálokra gyakran slágerek alapján állítják össze a zenei kínálatot. A hagyományos fúvószene mellett előadják a Beatles vagy a Queen egy-egy számát is, az evangélikus templomi fellépésre pedig klasszikus darabokkal készülnek.

Steszli Tibornak szakmai pályafutása maximálisan kitölti minden idejét, hiszen a Kisfaludy Károly Általános Művelődési Központ izgagatóhelyetteseként, a zeneiskola és a zenekar vezetőjeként sok mindenre kiterjed a figyelme. Azon szerencsés emberek közé tartozik, aki megtalálta a számítását az életben: a zenén kívül másra nem marad ideje, de ő ezt egyáltalán nem bánja, hiszen ami a munkája, az a hobbija is. A koncerteken megforduló zenész otthonában érthető módon a Bartók rádió szól a leggyakrabban. Családja szintén sok elfoglaltságot ad számára: négy gyermeke közül a legkisebbik is hamarosan elkel, az eleven unokák pedig megint nem hagyják unatkozni a nagyszülőt.

Steszli Tibor családjában mindenki tanulta, vagy reményei szerint tanulni fogja a zenét. Nagyobbik gyermeke tubán játszott a zenekarban, második fia zenetanár lett, mellette a győri színház kürtöse. Leánya az énekléshez vonzódik, s néhány éve kamarakórusban  tevékenykedik, húga pedig népdaléneklési versenyeken remekelt, de mellette rockbandákban és templomban is hallatja a hangját.

Steszli Tibor és Steszli Tamás egyazon iskola azonos lépcsőit koptatta, mert a zene iránti szeretet mindkettőjüket ugyanoda sodorta. A fiatalabb Steszlinek eszmélése óta köze van a zenéhez, és már gyermekfejjel fellépett a téti fúvósokkal. Úgy nőtt fel, hogy a filharmonikusok háza táján is otthonosan mozgott, hiszen hallotta édesapját gyakorolni. Otthonukban mindig annyi hangszer volt, hogy már arra sem emlékszik, melyiket vette először kézbe: az óvodásnak, illetve kisiskolásnak ment szinte minden magától. A zenei tanulmányait furulyával indító fiatalnak a  trombita tetszett meg leginkább, de édesapja a zongorával is megismertette, s később rábeszélte a kürtre. Steszli Tamás ötödikes korától a győri zeneiskola növendéke lett, amit a konzervatóriumban folytatott, s diplomáját 2000-ben szerezte meg a zeneművészetin. A zenetanulás nagyjából gördülékeny dolog, de az életkori sajátosságokból adódóan azért akadnak benne nehézségek. A végzős fiatal a győri és a téti zeneiskolában is tanított, 2001-ben pedig bejutott a Győri Nemzeti Színház zenekarába. A zenés darabok között részt vesz az opera és az operett műfajilag eltérő előadásain, a musicalek viszont inkább a fiatalok körében népszerűek – mesélte Tamás, aki mindegyiket kedveli. A hangszeresek a színészekkel nem nagyon „keverednek”, hiszen a muzsikusok a süllyesztett zenei árokban teljesítenek, ahonnét az előadást sem mindig látják. A fiatal zenetanár heti három nap vesz részt a téti zeneiskola munkájában, jó rész akkor, amikor nincs dolga a színházban. Steszli Tamás úgy gondolja, hogy a téti fúvószenekar édesapjánál nagyon jó kezekben van, ezért egyelőre nem törekszik erre a pozícióra, bőven megelégszik a téti zenekar általános iskolásokból álló utánpótlás csapatával. A zenetanár szerint a kevésbé jó hallású és tehetségesnek mondott gyerekeknek is van esélye bekerülni egy-egy komolyabb kulturális intézmény zenekarába. Mi a helyzet a családon belüli „trónörökléssel”? Mivel a feleség szintén zenész, a három éves kisfiúnak és a kéthónapos kislánynak minden esélye megvan a zenei alapú fejlődésre. Marci járókájába  kilenc hónapos kora óta  bekerült a a játékok közé a furulya.

Csizmazia Dávid hét éve foglalkozik a zenével, s a „Miért pont a vadászkürttel?” kérdésre roppant kézenfekvő választ adott: mert megtetszett neki. A heti kétszer harminc perces zeneóra, a másfél órás zeneiskolai és nagyzenekari próba, valamint az otthoni egy-másfél órás gyakorlás a nyolcadikast a tanulásban nem hátráltatja. Négy esztendeje a fellépésekre is eljár, s mióta leküzdötte kezdeti izgalmát,  a bemutatókat szintén megkedvelte. A 14 éves fiú az országos kürtverseny első helyezésével büszkélkedhet, s középiskolai tanulmányai után sem akarja a zenélést abbahagyni.
Az öt éve zenélő Trombitás Veronika győri Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpont ·tanulója a bejárást már megszokta. A fuvolán játszó lány három idősebb testvére szintén zenél, ezért egyértelmű volt neki, hogy ő is kipróbálja. A fellépések előtt kicsit stresszel, de ha belemelegszenek, már élvezi feladatát. A hatodikas diáknak a mindennapi tanulás mellett kikapcsolódást jelent a muzsika, ezért hosszabb távú tervei közt szerepel.