Szellők szárnyán fedezi fel megyénk szépségeit

A dolgok lentről és fentről egészen mást mutatnak. Rendes Róbert hobbija révén a különbségeket gyakran megtapasztalja. A motoros sárkányrepülőnek hihetetlen élményt jelent, amikor a jól ismert utcák térképszerűen jelennek meg előtte. – Mindenkinek ajánlom, hogy felülről is nézze meg saját lakóhelyét – mondta a riportalany.

Rendes Róbert a Kandó Kálmán Villamosipari Főiskolán végzett, villamosmérnökként negyven év gyakorlata van. Mindig komoly cégeknél dolgozott, és jelenleg is villamos automatizálással foglalkozik. Fiai ugyanezen a nyomon haladnak.

– Tíz éve a gyerekek felvettek egy videofilmet: két amerikai katona Irakban háti motoros siklóernyővel menekült, tíz méterrel haladtak a tengerpart felett – mesélte el az érdekes hobbi indulását Rendes Róbert. – Mondtam a srácoknak, le ne töröljétek, és egyik alkalommal bementünk a fiúkkal Győrbe egy motoros-autós kiállításra. A csarnok végén a győri siklóernyős klub kiállítása volt látható. A hatás olyan erős volt, hogy ott helyben beiratkoztunk a győri klubba. Legalább egy éven át, minden szombat-vasárnap az erre alkalmas helyeken gyakoroltunk, Ajkától majdnem Budapestig. A klub minden felszerelést biztosít az ernyőtől kezdve a mentőfelszerelésig. Embere válogatja, hogy ki mennyi ideig tanulja a repülést, de minden a biztonságról szól, tehát nem érdemes siettetni az időt. Kb. egy év alatt le lehet tenni a silóernyős vizsgákat, de még ezeken belül is vannak fokozatok az alapján, hogy mennyi repült órája van az embernek.

Az a nagy különbség a sima és a siklóernyő között, hogy utóbbival egy kilométer magaságban, motor nélkül is még nyolc kilométert lehet haladni. Két fogantyút nem árt alaposan kézben tartani: jobbra vagy balra kanyarnál a megfelelő oldali fékfogantyút kell enyhén meghúzni. A motor erőssége mindig attól függ, a pilóta hány kilogrammos. Rendes Róbert a nehezebb csontozatú pilótákhoz tartozik, ezért neki 28 lóerős motor lett beépítve. Egy hatvan-hetven kilogrammos pilótának bőven elég a 15 lóerős motor. Ezek majdnem kivétel nélkül kétütemű motorok, hogy minél kisebb legyen a súlya, de a teljesítménye nagyobb.

Felszálláskor vagy fúj a szél, vagy csak lengedezik, vagy teljesen szélmentes idő van. A kezdő pilóták szélmentes időben nehezen szállnak fel, a gyakorlottnak teljesen mindegy, hogy milyenek a légköri viszonyok. Adott szélerősség felett nem szabad felszállni. Ha a levegőben viharos erejű lesz a szél, akkor azonnal le kell ereszkedni.

A lényeg, hogy mindig széllel szemben kell indulni, sima, nyílt területről. Az ernyő a beömlő nyílásokon keresztül töltődik fel levegővel, ami a repülőgép szárnyához hasonló felület. Az alsó-felső vitorla között bordák vannak beépítve, s ezeket a levegő az átömlő nyílásokon járja át. Akkor jó az ernyő, ha tartja a levegőt, és minél keményebbre felfúvódik. A sebesség az ernyő és az időjárás függvénye, de hatvan-hetven kilométert el lehet vele érni. A magasságnak csak az oxigén szab határt.

Rendes Róbert nem szeret nagyon magasan repülni, és azt is figyelembe kell venni, hogy minél feljebb halad az ember, annál inkább csökken a hőmérséklet. A földről elszakadó, akár több száz méter átmérőjű meleg levegőbuborékot úgy lehet a leginkább felismerni, hogy körülötte mindenhol kék az ég, de egy helyen sötétebb szürke a felhőtömeg. Az ernyőben az ilyen termik kisebb csuklásokat eredményezhet, ezért meg kell keresni a buborék be- és kilépési éleit.

Az ún. magasság leépítő technikával akkor is meg lehet úszni a veszélyhelyzetet, ha a siklóernyős túl magasra került. Ha ez mégsem elég, vannak drasztikusabb módszerek is. Bevált túlélési trükk az éles kanyarvétel, de ennek is meg vannak veszélyei, mert a légbuborék ilyenkor is felfele viszi a pilótát.

A motoros szakág teljesen különálló területe a siklóernyőzésnek. Elvileg nem kellene hozzá motor, de Magyarországon nincsenek a közelben olyan magas hegyek, hogy anélkül is elérnék a kívánt eredményt. Néhány alapvető szabályt be kell tartani: Természetvédelmi terület fölé nem szabad berepülni, Paksot, katonai létesítményeket ki kell kerülni, mert ezek szigorúan körbe vannak határolva. Rendes Róbert a legtöbbször a pápai repülőtérnek szokott telefonálni, és bejelentkezéskor elmondja a tervezett útvonalat: Például Tét–Kóny, Ikrény vízicentrum, vagy Győrt északról megkerülve, Pannonhalma feletti légi fotózást tervez, majd toronyiránt hazaérkezik. Ha összetalálkozik azonos magasságon egy nagy amerikai géppel, akkor annak kell kitérnie, mert erőseb a hajtóműve.

A motoros siklóernyőzést kevesen űzik, pedig Rendes Róbert szerint nem tartozik a drága sportok közé, ugyanis a repülés legolcsóbb fajtája. A silóernyő ára 1300 eurótól kezdődik, a gyári háti motor drágább dolog, de 3000 eurótól már ezt is be lehet szerezni, ugyanakkor házilag is le lehet gyártani sima kétütemű motorból.

– Ha nyugodt az idő, mindent elengedhetek, nem kell fogni a fékeket, s közben elő lehet venni a fényképezőgépet, nyugodtan lehet falatozni, üdítőt inni, nézelődni. Ilyenkor csak a motor duruzsol a hátam mögött és nyílegyenesen haladok Pannonhalma fele – beszélt a siklóernyőzés szépségeiről Rendes Róbert, aki egyik álmát már megvalósította, mert a levegőből fotózta le kedvenc erdélyi települését. Mindkét fia elvégezte a tanfolyamot, de a kisebbik akkor még nem töltötte be a tizennyolcat, ezért nem vizsgázhatott le, s ha mégis úgy dönt, hogy felszáll, kis gyakorlás után megkaphatja az engedélyt. A nagyobbik fiú levizsgázott, csak munkahelyi elfoglaltsága miatt néhány évet kihagyott.

– Olaszország nagy vágyam még, többször kiutaztunk, de itthon hagytuk a felszerelést. A tengeri szellő mindig egy irányból fúj, ezért szeretném kipróbálni, milyen érzés a nagy víz mentén repülni, mint ahogy a videón látott amerikai katonák tették – mondta a téti siklóernyős.