A csornai származású Kozma László Ománt, mint úticélt mindenkinek bátran ajánlja, mert szerinte teljesen biztonságos: két hetes kint tartózkodásuk idején egyetlen atrocitás sem érte őket. Hivatásos természetvédő barátja és saját ismeretségi köréből összesen hatan (két nő és négy férfi) vettek részt a túrán. A repülő Zürichen keresztül, Dubait érintve szállt le a fővárosban, Maszkatban. A társaságból hárman foglalkoznak komolyabban a madárvilággal, a többiek inkább érdeklődnek a természet iránt. Sajnos egy napot a járatok

pontatlansága miatt elvesztettek, mert lekésték a csatlakozásokat.
A távcsövekkel, fényképezőgépekkel és videokamerákkal alaposan felszerelkezett társaság november végétől december közepéig szemlélte a ragadozó madarakat. Mivel a szárnyasok állandó mozgásban vannak, bizonyos területeken több napot is eltöltöttek. Először az egyes fajokat azonosították be, majd bevetették a képrögzítő eszközöket. A térségre különösen jellemzőek nagy testű sasok, köztük a hazánkban is előforduló parlagi sas. Nálunk a vadászlobbi miatt sajnos nagyobb veszélynek vannak kitéve az állatok, Ománban viszont közömbösek az emberek a ragadozók iránt. A sivatagos országban rengeteg a bányagödrökbe szórt hulladékhalom, amelyek környékén akár 15-20 méter közelségből is meg lehet figyelni a madarakat. Errefele teljesen ismeretlen a szelektív szemétgyűjtés, sőt, sokan a kidobott lomok és állattetemek válogatásából élnek. A túra egyharmadát a jemeni határtól nem messze lévő, télen is harminc fok körüli hőmérsékletű Salálahnál töltötték a magyarok, ahol több száz madarat számoltak meg egyetlen szeméttelepen. Ezek nagy része 2 méter szárnyfesztávolságú pusztai sas volt, de parlagi és fekete

sas fiatalabb példányai is előfordultak.
A magyarok bérelt járművükkel több mint négyezer kilométert tettek meg az ország hossztengelye mentén épül kifogástalan autóutakon, hogy rögzítsék megfigyeléseiket. Az arab országban a benzint vízáron (60 Ft/liter) kínálják, ezért a nagy terepjárókat is könnyedén teletankolták, és mint az interjúból kiderült, az élelmiszer sem drága. A félsziget déli részén élő helyiek nem nagyon találkoznak turistákkal, de csodák csodája, a kérdezősködők legtöbbje hazánk nevét hallva még azt is tudta, hogy Budapest a fővárosa. Ománban az emberek egyre felvilágosultabbak, és a fiatalabb generáció közül sokan beszélik az angol nyelvet. Sorra nyílnak a nagy bevásárlóközpontok, ezért csak elvétve találni eredeti, csak erre a tájra jellemző ételeket; helyette csomagolt áruk roskadoznak a polcokon. A természetvédelmi mérnök megjegyezte: ha ilyen ütemben fejlődik az infrastruktúra, lehet, hogy pár év múlva már itt sem találnak ekkora madárpopulációt. Az ember által érintetlen homokos tengerpart szinte tobzódik az állat- és növényvilágtól, mert az arabok nem szeretnek fürdeni, ezért náluk egyáltalán nincs strand.
Kozma László élménybeszámolója után az utómunkálatokat is megemlítette: a neheze még hátravan, mert a több mint tízezer fotót ezután kell feldolgozni. Mindenkinek más és más dolog jelenti az értéket, nekik, madarakhoz értőknek óriási dolog, egy világviszonylatban is ritkaságnak számító amuri vércse megpillantása. A több hetes ománi túra tapasztalatai nem fognak elveszni, mert „Sasok nyOmán” fantázianéven előadás anyaga is készül belőle. A madarakkal foglalkozó szakemberek országos rendezvényeiken fogják mindezt közkinccsé tenni, és ha igény lesz rá, akár iskolákban is bemutatják a gazdag fotó, valamint adatgyűjteményt.