Minden évben bővül a bigézők csapata

Németh László édesapja háromgyermekes parasztcsaládból származott, és az akkori szokások szerint  kitaníttatták a legidősebb fiút, aki jegyzőként került el Kisfaludra, majd az  az ‘50-es években visszaköltözött Vásárosfalura. A család jó tíz esztendő múlva annyira megerősödött, hogy idősebb Németh úr befejezte saját otthonát, s mikor a fiú hazaérkezett, beépítette a tetőteret, s azóta is e házban él. 1974-től felvették a csornai  földhivatalba, ahonnét 15 évnyi munkaviszony után ment át a beledi községi közös tanácshoz. A kirendeltségvezető a rendszerváltást követően Dénesfa, Edve, Vásárosfalu és Cirák igazgatási ügyintézője lett.
Németh László rövid bemutatása után kanyarodjunk vissza eredeti témánkhoz, mely a Beled környékén csak bilicke néven ismert népi játék, a hivatalos irodalmi adatokban viszont a bigézés címszó alatt szerepel. A Távol-Keletről Európába került, gyerekek által kedvelt foglalatosság lényege, hogy a két végén kihegyezett, 12 cm-es fadarabot, vagy bigét a felütés után még a levegőben kell eltalálni egy hosszú ütőléccel. Annak idején a kavicsozott utakat sem igen ismerték, ezért amikor tavasz táján kezdtek felszáradni a sáros szakaszok, a gyerekek kitódultak a szabadba. A fiús játékok közé tartozott a karikázás, a csigázás, a bilickézés, a vonalradobás (cakkozás)és a golyózás. Utóbbiakat inkább a nagyobbak űzték, mert nekik már volt némi zsebpénzük - tudtuk meg Németh Lászlótól. A bigézéshez két csapatra volt szükség és egy viszonylag sima felületű pályára. Az erre a célra kialakított mélyedésből kellett kipöckölni a bigét. A lyuk mellett várakozók az ütőcsapathoz, a pályánál állók pedig a mezőnyhöz tartoztak, és ha közülük valaki elkapta a levegőbe emelt fadarabot, onnantól vesztettek az ütők, s jöhetett a helycsere. A többfordulós  játékban a lyuktól való távolság alapján adták a pontokat, amelyet kakaslábfejjel mértek ki. Arra nagyon kevesen voltak képesek, hogy háromszor is eltalálják a repülő bigét, de ezen kivételek közé tartozott a vásárosfalui Tóth Jani, aki “végigütötte”a falut. Régen árgus szemmel figyelték egymást a résztvevők, mert a legkisebb mozgást is pöckölésnek, vagyis kísérletnek vették, ezért  könnyítettek a szabályokon a kevésbé ügyesek kedvéért.
Húsvét hétfőn, a locsolás után inkább a vonalra dobást és a tojásba vágást játszották, de arra már profi szinten űzték a bilickézést - mesélte Németh László, aki azóta némileg kiesett a gyakorlatból, mert ritkán veszi kézbe az ütőt. A népi szokást felelevenítő szervezőt mindig meglepi a nagy érdeklődés, hiszen még a lányok is csatlakoznak a mulatsághoz. Nemrég csupán annyi gondjuk akadt, hogy időközben leaszfaltozták a kocsma előtti teret, és ugyebár mégsem lehet egyszerűen lyukat kaparni az aszfaltba. De az élelmes falugondnok erre is talált megoldást: fémvágóval csinált mélyedést a talajba, gondolva, jó lesz az több éven át.