Lesz mire emlékezniük...

Az események elé néző diákoknak hosszúnak tűnik az idő, akik pedig már visszafele tekintenek, egyetlen pillanatnak érzik a mögöttük hagyott éveket – mondta Hámori György a Felsőbüki Nagy Pál Gimnázium ballagási ünnepségén. Öröm, bánat, siker és kudarc mind-mind a kísérői voltak a középfokú intézményben töltött négy, illetve nyolc esztendőnek. A legtöbb diák hamar elfelejti a tanulmányai során szerzett esetleges negatív élményeket, és hálával gondol azokra a pedagógusokra, akik mindent megtettek azért, hogy felkészülten induljanak a nagybetűs életbe. A város polgármestere szerint nincs ok a szomorúságra, hiszen a búcsúzó fiatalok az érettségi után még nagyobb közösség, illetve “család”alkotórészei lesznek, mert belépnek a kapuvári gimnázium volt diákjainak több ezres csapatába. A maturáló fiatalok előtt a példa fel van adva, mert a végzettek nagy része szakmájának megbecsült tagja. A szónok beszédének végén megköszönte és elismeréssel illette a kapuvári oktatási intézmény tanárainak lelkiismeretes munkáját. Hámori György gyakorló apukaként átélte ezeket az érzéseket, ezért tudja, hogy milyen az, amikor a szülőknek el kell fogadniuk: az oltalmazó otthonból kiröppenő gyermekeik egyre ritkábban látogatnak vissza a családi fészekbe, de a támogatásra később is szükségük lesz.

A szeretet nem szűnik meg soha! A megszülető gyermeket ez a védőernyő kíséri élete során, és ez az érzés tartja össze az osztályközösségeket.
A diákok minden konfliktusaik ellenére érzik, hogy az alma materben a helyük – fogalmazott Bernád Csaba igazgató. A tanárok fegyelmezését sem a harag vezérelte, hanem bármily furcsa, a szerető féltés, a diákok jövője miatti aggodalom indította útjára a keményebb fellépést. A pedagógusok felelőssége vitathatatlan, hisz nem mindegy, hogy milyen felnőtté válnak a rájuk bízott fiatalok. Az intézmény vezetője azt kérte az érettségiző tanulóktól, hogy később is adjanak jelet magukról, mert a gimnázium ajtaja nem fog végérvényesen bezárulni előttük.