Kiállítások a 20. Beledi Pünkösdi Fesztiválon

Beleden sok éve hagyomány, hogy a pünkösdi fesztivál alkalmával a helyi művelődési házba várják a kultúrakedvelő közönséget. Idén két teljesen külön műfajt képviselő, de természetesen beledi vonatkozású tárlatbemutatón vehettek részt a látogatók.

A Beledi Művelődési Ház kisteremében állították ki az intézményben működő szakkörök munkáit. A „Vedd fel a fonalat” szakkör tagjai ősztől tavaszig, heti rendszerességgel, hétfői napokon jönnek össze a művelődési házban, ahol különböző kézműves technikákat sajátítanak el, de egymástól is sokat tanulnak. – Az alkotás öröme mellett a jóízű beszélgetések teszik ezeket az alkalmakat igazán fontossá. Bár kézműveskedni otthon, egyedül is lehet, talán kényelmesebb is, de teljesen más egy közösségben, rendszerességgel megélni azt – fogalmazott Árvai Eszter. A Nemzeti Művelődési Intézet által támogatott szövő, nemezelő, csuhéfonó szakkörökről elmondta, hogy szintén ősztől tavaszig, heti rendszerességgel tartják meg az intézményben. A foglalkozások célja a már-már elfeledett népi kézműves technikák újjáélesztése mellett, szintén a közösségépítés.

Igazi csemege tárult a látogatók szeme elé Risavi Ernő, egykori vándormozis mozitörténeti összeállításában, mely egyben kortükör, nosztalgia és esztétikai élmény. A művelődésszervező így folytatta: A tulajdonosnak ez a tárlat bizonyára többet jelent egy gyűjteménynél, hiszen hivatásának, munkásságának története. A kiállító családjának részéről Jakab Zoltán méltatta a „Kell egy mozi!” címmel bemutatott anyagot. A vándormozis egykoron megbecsült tagja volt a helyi közösségnek, hisz a filmekkel heti szinten szórakoztatta az embereket és kultúrát hozott az életükbe. A vetítési napokon megteltek a kocsmák, az ebédlők, a gazdagabb, nagy lélekszámú falvakban, városokban már az erre a célra készült moziépületek. A televízió megjelenésével viszont csökkenésnek indult a mozik látogatottsága. Először a kistelepüléseken szűntek meg az előadások, majd a ’90-es évek végén végleg megszűntek a vándormozik. A Risavi család neve és a dél-rábaközi vándormozi története egybeforr.