Aktuális televízió, újság, rádió és internetes hirdetési ajánlatunk Megnézem
Hallgasd a Rábaköz Rádiót online a weboldalunkon!
Hirdetés

Hagyományőrző disznóölés Vásárosfaluban

A falusi emberek füle hozzászokott a disznó visításához, hiszen novembertől februárig valamelyik ház udvarán leöltek egy-egy állatot, amely ha vesztére elérte vágásérett súlyát, rendre sorra került. A vásárosfalui példány idén februárban nehezen adta meg magát, ezért igencsak megküzdöttek vele a helyi legények. Miközben lángra kapott a szalmabála, előkerült a disznóölés elengedhetetlen kísérője, a zamatos házi pálinka. A csikorgó hidegben az emberek úgy festettek, mint a kémények, minden egyes szavuk után párát leheltek, s hogy pótolják az orron-szájon távozó testmeleget, a tüzes nedűvel belülről hevítettek. Jókívánságok közepette biztatták egymást: Isten éltessen, úgy örülök neki, hogy itt vagy! Tompáné Balogh Mária, a vásárosfalui kultúrház vezetője háziasszonyi szerepben tüsténkedett, és asszonytársával arról gondoskodott, hogy legyen mivel koccintani. Biztos, ami biztos, rásegítésként előkerült a propán-bután palackkal működtetett pörzsölő, így a főszereplő egyre jobb színbe került. A gázláng jellegzetes hangja jóideig betöltötte a környéket. A disznót legalább hatan forgatták a másik oldalára, hogy mindegyik fele alaposan megtisztuljon, közben a nők megtették a konyhai előkészületeket. A hagyomány régi, de a modern korban élünk, és hogy még véletlenül se merüljön semmi feledésbe,  digitális fényképezővel örökítették meg az egyre inkább javuló hangulatot. A fagytól elgémberedett ujjak a hangos biztatásnak köszönhetően, nagy nehezen, de megtalálták az apró felvevőgombot.
Tompáné Balogh Mária, a Vásárosfalu Jövőjéért Alapítvány elnöke arról számolt be, hogy tradicionális rendezvényükkel hatodik alkalommal népesítették be a disznóvágás helyszínét. Hat évvel ezelőtt a régi böllér átadta a kést Tompa Attilának, s azóta az alapítvány szervezi a disznóölést. A családokban régen is gyakran főztek tóros levest, amit a jeles alkalomból Németh Lászlóné Ica tett a tűzre. Vásárosfalun az a szokás járja, hogy a disznó alvadt vérét babérlevéllel ízesített vízben főzik át, majd pirított hagymán alaposan átsütik. A resztelt máj friss belsőségből az igazi, és ezt is a hagyományos módon készítik. Tompánénak jól állt a kezében a tányér és a fakanál, mert ebben is van gyakorlata. Ha nem is ilyen látványos keretek közt, de minden évben két-három családdal együtt  vágják és dolgozzák fel a disznót.
A szili származású Németh Lászlóné a rábaközi tóros leves titkáról beszélt. A szokványos húsleveshez hasonló módon készülő ételbe a disznó minden részéből beletesznek egy-egy darab finomságot: kockára vágott májat, vesét, és valamennyi tüdőt. Az ízt a zöldségek és a fűszerek emelik ki, a végén pedig gyenge rántással fejezik be. A gyengébb gyomrúak kenyérrel fogyasztják a zsíros levest. Ica elárulta, hogy szülei ugyanígy készítették az ételt szülőfalujában, s a vásárosfalusiaktól sem látta másként.
Régen mindenki mindenkinek vitt kóstolót, bár szinte egész télen tartott a disznóölés a faluban – mesélte Molnár Sándor. Manapság talán minden ötödik portán állnak neki a vesződséges munkának – tette hozzá a polgármester. Gyermekkorára visszagondolva megjegyezte: hajdanában a családok összefogásáról szólt a program. Az előző évben beszerzett malacot 180 - 220 kg-osra hizlalták, és már előre tudták, hogy melyik rokon mit kap belőle. Az ételt úgy osztották be, hogy egész esztendőn át kitartott: a füstölt részét a padláson tárolták, és apránként fogyasztotta a család. Az sem volt ritka eset, amikor a “fogdmegd” emberek felöntöttek a garatra, ezért  nem volt, aki szétszedje a disznót. A helyiek sokáig  megemlegetik a 2010-es disznóvágást, mert a Vas megyei Csánigról szállították az állatott, mely a tíz kilométeres táv közepe táján meglépett. A 86-os főút forgalma kis időre felbolydult, de a disznó épségben megúszta a szökési  kísérletet, ezért másnap a pörzsölő alá került.  A hagyományőrző disznóölésre elvárják a barátokat is: a megszokott személyeken kívül idén a kapuvári városháza delegációja látogatott át a településre, köztük Hámori György polgármester és Ivanics Ferenc országgyűlési képviselő.
Lukácsy Jenő kb. 15 ezer kilométert utazott, hogy itt lehessen a vásárosfalui disznóölésen. A potyondi születésű úr  Texas állam egyik 25 ezer lakosú városkájából kerekedett fel, mert jól érzi magát a Rábaközben. 1956-ban emigrált, tizenegy esztendőn át nélkülözte testvéreit és szüleit, míg újból hazalátogatott. Nyolc esztendős volt, amikor családjával Vásárosfalura költöztek. – Itt éltem le a gyermekkoromat, ezért imádom ezt a kis falut – mondta az USA-ban élő Lukácsy Jenő, aki sosem feledte a magyar ízeket, így hosszú útjára boldogan vitte magával a kóstolót.
Harminc évvel ezelőtt még jóval több hízó volt a faluban, s akadt olyan szezon is, amikor Tompa Attila nyolcvan állat levágásában közreműködött. A böllér saját magától jött bele a mesterségbe, az évek során nagybátyjától és apósától leste el a fogásokat. Alapfeltétel a megfelelő eszköz, mint az éles kés, a fűrész és a bárd. A Rábaközben a legtöbb helyen asztalra fektetik az állatot, de ők ún.rendfára kötötték, és a függesztett disznót hasították szét. Megvan ennek is az előnye, mert jóval tisztább a hús, nem kell annyit törölgetni. A disznó hátsó részét parasztsonkának hagyják meg, vagy a kicsontozott és feldarabolt húst hálóba töltik. A szűzpecsenyéhez kolbászhús is jár, mely a bélbe csavarva szaftosabb ízt biztosít. Tompa Attila fiai otthonosak a vendéglátásban, de a disznó feldarabolását inkább meghagyják édesapjuknak, aki reménykedik, hogy egyszer csak átveszi tőle valaki ezt a munkát
Beküldés dátuma: 2012. 02. 15.

Kapcsolódó hírek

További hírek

Hirdetés