Fél városnyi gyermeket segített a világra

A város és a nagyobb régió életében meghatározó személyek közül dr. Ruzsicska Tibort kerestük meg elsőként. A   főorvos 1960-ban végzett a Szegedi Orvostudományi Egyetemen, gyakornoki éveit pedig Győrben teljesítette. Az élet úgy hozta  számára, hogy a nőgyógyászaton szerezte meg szakvizsgáját, s a megyei gyógyító intézményt azóta is az alma maternek tekinti.
- A tudományos munkába részben kényszerből, részben akaratból, hamar belecsöppentem - mondta az orvos. Mindössze három éve dolgozott az osztályon, mikor főorvosa megbízta egy különleges feladattal: a nőgyógyászati TBC-s betegek részére létesített külön kórterem vezetésével. A fiatal orvos a vizsgálat eredményét dolgozatban rögzítette. A másik kutatása ennél is nagyobb volumenű volt: a megyei kórházban 15 év alatt keletkezett szülészeti anyag  feldolgozása, ami elég sok utánajárást kívánt. Sajnos, szakmai publikáció nem született a Franciaországban működő központ útmutatása alapján  feldolgozandó, nehezen kezelhető anyagból, de annál több személyes tapasztalást jelentett a kutatónak.  Dr. Ruzsicska első tudományos közlönyben megjelenő írása szakvizsgája alkalmából, 1965-ben látott napvilágot. Hosszú időn keresztül  évente megjelentette  értekezéseit, amit később felváltottak az előadások.
A főorvos életének meghatározó állomása volt, amikor 1968-ban szakmai megfontolások miatt Csornára került. A kórház szülészete akkoriban rendkívül alacsony színvonalon működött, ezért elsőként a modern ellátás bevezetése lett a feladata. Több évet vett igénybe a gyakorlott, viszont régi szemlélet alapján képzett személyzet elméleti oktatása. Húsz esztendő alatt óriási fejlődésen ment keresztül az osztály: sikerült a nullára redukálni az érett újszülöttek halálozási arányszámát, ami csupán az idő előtt érkező babáknál mutatott néhány ezreléket. Az orvos elégedetten állapította meg: egészséges csecsemőt legfeljebb ötévente veszítünk el, azt is különleges nőgyógyászati szövődmény miatt. A másik sarkalatos pont volt a nőbetegek szűrővizsgálatának beindítása. Idővel az akkreditációs feltételeket is teljesítették, ezért az osztály alkalmassá vált a szakorvosképzésre, a következő nagy lépés pedig a laparoszkópos műtétek megindítása volt 1990-ben. A nyilatkozó tudomása szerint hat évvel ezután hazánkban egyedüliként, Csornán kezdték el az optikai műszerrel történő méheltávolítást. Az országos elismerés nem késett sokáig, ezért a kiskórház olyan szakmai engedély birtokába jutott, melyet csak a nagyobb megyei intézményeknek ítéltek oda.
A főorvos napjaink kórházaival kapcsolatban megjegyezte: a vezető beosztású személyek kevésbé favorizálják a hagyományos műtéti módszernél jóval kíméletesebb, de megbízható laparoszkópos eljárást. Dr. Ruzsicska pályájának kezdetén átlagban évente hétszáz szülés volt a jellemző Csornán, ami az utóbbi tíz esztendőben háromszázra csökkent, és a kapuvári kórházat nélkülözve valamivel négyszáz fölé emelkedett. - Ez országosan tragikus állapot, a magyarság fogyása egyértelmű ekkora számmal - jelezte véleményét a megszólaló.
- A szakma kicsit mostohán bánt velem, de ez nem kifogás, mert túléli az ember. Egyedül az országos vezetés az, amelytől egyértelmű elismerést kaptam - mondta a határozott, de mindig derűt sugárzó orvos. A megyei közgyűlés Petz Aladár-díjjal tüntette ki közel tíz évvel ezelőtt, s azóta megkapta a Csorna Városért Emlékérmet, nemrég pedig az interjúnknak is aktualitást adó Csorna Szolgálatáért Díjat. Ez arra vonatkozó üzenet számára, hogy értékelik és elismerik tevékenységét.
Dr. Ruzsicska Tiborról köztudott, hogy nagy zenerajongó, és kedveli az igényes muzsikát. De vajon hányszor hallotta az újszülöttek első sírását, mellyel a világ tudtára adták, megérkeztek, s ami az anyáknak az addig soha nem hallott, legcsodálatosabb dallam? A főorvos 2008-ban kísérletet tett a lehetetlenre, és megpróbálta összegezni az addig életre segített babák számát, ami kiderült, meghaladja az ötezret is. A következő idézetet nem a komolyzenéből merítettem, de a Lord együttes pár sora most mégis idekívánkozik:  “Új élet indul, felsír a gyerek. Hangja dal, csuda, várja otthona, utcák, terek. Megnő és felnőtt lesz, élni tanul. Minden mozdulat mást és mást mutat, így boldogul.”