A vicai születésű
Bödecsné Horváth Gyöngyi férjhez menetele után került Edvére, s a falut azóta nagyon megkedvelte, olyannyira, hogy kétműszakos kapuvári állása mellett vállalta a társadalmi munkát. – Szívesen csinálom, mert jó látni, hogy
szépül a park – indokolta az önkéntes tevékenységet, de annak is örül, amikor a településre érkező vendégek megdicsérik a rendezett környéket. A közösségért együtt dolgozó csapat legfiatalabb tagja mindössze öt éves, aki nagyon élvezte a felnőttek virágültetését. Bödecsné Horváth Gyöngyi szerint túlhajszolják magukat az emberek, ezért stresszes életet élnek, így egyre nehezebb összetartani az embereket, még az ilyen kis helyen is, mint amilyen Edve.
A tősgyökeres edvei
Szalai Károlyné 25 évig dolgozott a szomszéd településen működő cipőgyárban, s a cég megszűnése után vállalta el a szociális gondozói állást. A cipőfelsőrész-készítő szakmunkásnak nem volt rossz sora akkori
helyén sem. Mostani munkáltatója a beledi családsegítő szolgálat, és mivel a helyben élő idősekkel foglalkozik nap mint nap, neki nem kell a munka miatt utazgatnia. Ebédet visz a gondozottaknak, s mindig abban segít, amire épp szükségük van: takarít, bevásárol, közreműködik a ház körüli tennivalókban, amelyből akad bőven, hiszen egyre több a rászoruló. Eleinte négy órában dolgozott, de azóta szaporodott a tennivalója. Az egyedülálló nyugdíjasok annyira ragaszkodnak megszokott gondozójukhoz, hogy szinte minden percéről beszámoltatnák. A mozgásában korlátozott emberek nála érdeklődnek ismerőseik hogylétéről, és apró-cseprő gondjaikat is megosztják vele, ami nem csoda, hiszen a nap nagy részét magányosan töltik. A gyerekek kirepültek, az sem biztos, hogy a településen élnek, ezért inkább csak a hétvégén látogatják a szülőket, nagyszülőket. A riporterünkkel beszélgető Juditnak energiájából még arra is futja, hogy plusz munkát vállaljon falujában, ahol szerinte is nagyon jó közösség jött össze. A többiekért tenni akaró helyiek nagyon jól tudják, hogy min kellene változtatni, de ahogy mondják, ez bizony nehéz, hiszen egyre idősebb a népesség, a fiatalok pedig elszállingóznak. – A polgármestert próbáljuk segíteni, hogy minden szép meg jó legyen – tette hozzá a reményét nem vesztő Szalai Károlyné.
A társadalmi munkát végző csapat legidősebb tagja
Nagy Jánosné, aki kiskora óta él Edvén. Mindhárom gyermeke megtalálta boldogulását, ki a közelben, ki pedig Németországban. A téesz volt dolgozóját annak idején is “megtalálta a munka”. Aratási időben szinte egész nap talpon volt:
a környékbeli szövetkezetektől és a magángazdáktól is hozzá hordták a gabonát. – Még ez volt a könnyebb, mert kukoricaszezonban sötétben jöttem, és sötétben mentem – mesélt nem könnyű életéről Nagy Jánosné, aki megszokta a falusi létet. – Korábban is segítettem, szeretem csinálni, jó ez a kis közösség – tette hozzá. A község önkéntesei egyként mozdulnak, hívni sem kell őket: a ház elől induló kistraktor hangjára gyülekeznek este, hogy kihordják a kútból merített, napközben meglangyosodott öntözővizet. A nyugdíjas fennmaradó idejében a kertet rendezi, de ha valamire megkérik, mindig szívesen segít. Amíg bírja és ereje engedi, rá lehet számítani.
Jakab Béla, a 2007-ben 18 taggal alakult edvei Aranyélet nyugdíjasklub vezetője a csoport működéséről beszélt. Az idősek minden második héten találkoznak egymással, terveket szövögetnek, beszélgetnek és énekelgetnek ilyenkor. A társaság annyira belejött a dalolásba, hogy a következő évben megalakították az énekkart. Belföldi kirándulásaikat pályázati pénzből, illetve önerőből fedezik. – A magunk szórakoztatásán túl szeretnénk színesebbé tenni az ünnepeket a faluban – fogalmazott a klubvezető, akit a hétköznapokban unokái foglalnak le, valamint a konyhakert és az egyik fiával közösen művelt földterület.
Németh Imre szintén részt vett a nyugdíjasklub szervezésében, aki szerint jó tíz évig nem mozdult meg semmi a faluban, ezért megpróbálták kicsit felélénkíteni a közösségi életet. A klubtag nagyon sajnálja, hogy a fiatalok elhagyják a települést, ezért ünnepeiken is csak az idősek és néhány iskolás vesz részt. Horváth Gabriella a legelsők közt lépett be a helyi nyugdíjasklubba. A falu könyvtárosa nem tartja magát zárkózottnak, és jól érzi magát kortársai társaságában, az éneklés egyenesen feldobja a hangulatát.
Szalai Károly volt tűzoltóparancsnok közel ötven esztendeje él Edvén, manapság pedig a falugondnoki teendőket látja el. Keresztapja után megbízták az önkéntesek irányításával, tőle pedig unokaöccse fia vette át a feladatot. Mint mondta, a felszerelés bővítésére nem nagyon van keret, de azért összekapják magukat a tűzoltóversenyekre. – Nemcsak a győzelem, hanem a részvétel a fontos, meg a lelkesedés, mert anélkül nincs semmi – jegyezte meg a beszélgetőpartner. A közhasznú munkásból falugondnokká előlépett Szalai Károly szerint munkakörébe sok minden belefér: betegszállítás, fűnyírás, iskolabusz-vezetés stb. Hozzátette: Aki egyszer elhagyta a falut, az nem nagyon jár vissza, ezért az ittmaradók csapatszellemét kellene erősíteni.
Beküldés dátuma: 2011. 06. 08.
-
Idősek napi ünnepség Csornán
A fiatalabb nemzedékek feladata, hogy az időseknek olyan életkörülményeket biztosítsanak, melyek lehetővé teszik számukra az öregkorhoz méltó derűs életet, és nem csupán az idősek napján, hanem az év minden napján, mert megérdemlik azt a törődést, ami jár nekik.
-
Idősek napi ünnepség Csornán
A fiatalabb nemzedékek feladata, hogy az időseknek olyan életkörülményeket biztosítsanak, melyek lehetővé teszik számukra az öregkorhoz méltó derűs életet, és nem csupán az idősek napján, hanem az év minden napján, mert megérdemlik azt a törődést, ami jár nekik.
-
A harminc év alatt fogalommá vált Beleden a Delta Testépítő Klub
Eőry Jenő szerint a sportolóknak tudomásul kell venniük, hogy az emberi szervezet olyan, mint egy precízen felépített szerkezet, amit nem lehet átverni.
-
65 éve alakult a Csornai Bárdos Lajos Kórus
Fennállásának 65. évfordulója alkalmából idén nyáron jubileumi kórustalálkozót szervezett a Csornai Bárdos Kórus.
-
Az ősi magyar erőt testesíti meg a 100 éves kapuvári emlékmű
Kapuvár nagy napjának nevezte a korabeli országos sajtó az 1924. augusztus 15-én felavatott világháborús emlékmű leleplezését.
-
Pappné Kovács Piroska negyven évet töltött szép hivatásában
Pappné Kovács Piroska negyven évvel ezelőtt megszeppent gyerekekkel találkozott minden év szeptemberében, és ehhez képest ma sokkal öntudatosabb, bátrabbak és nyitottabbak a nebulók.