Nyeste József soproni tanulmányai után, munkája révén került 1963 szeptemberében Kapuvárra, s tevékenysége természetesen az elektronikához kötötte őt. A cégnél töltött huszonöt év után került a hűség városának tévéállomására, s ottani idősebb tanítómesterétől vette át a régi dolgok tiszteletét. A gyűjtő eleinte nem gondolta, hogy szisztematikusan rendezze tárgyait, ezért használaton kívül helyezett ládákban és bőröndökben helyezte el őket.
- Az elektroncsövet 1917-ben kezdték gyártani Magyarországon. Az elektroncső az emberiség egyik, ha nem a legnagyobb felfedezése volt. Nem is gondolnánk, hogy életünkben ezzel az eszközzel találkozunk először, gondoljunk csak a röntgenre. Az egész gyengeáramú elektronikát beszőtte az elektroncső, mert a régi világban a szórakoztató- és műszeripar, a katonaság elképzelhetetlen lett volna enélkül - jelentette ki a gyűjtő, aki beszélt arról a rengeteg magyar szabadalomról is, mely a háború előtt született. A Tungsram idegen kézre kerülése után kicsit megtorpant az elektroncső gyártása hazánkban, de 1947-48 táján már komoly termékek kerültek a kereskedelem polcaira.
Nyeste József jól tudja, hogy a rádiótelefonon és számítógépen felnövő fiatalok ma már nem ismerik kedvenc tárgyait, amelyekből több ezer darabot vonultatott fel otthonában.
A gyűjtő birtokában van két olyan viszonylag rövid üzemidejű H-2-es és H-3-as wolfram katódos cső, melyet katonai célokra állított elő a Tungsram. A ritkaságok közé tartozik a tárgyak azon darabja, melyet 1921-ben gyártott az Orion néven híressé vált lámpagyár. Vendéglátónk megmutatta kifejezetten a magyar rádiózás kezdetére előállított MR-3-at és az MR-X-es, valamint a ma már ismeretlen amerikai cég által kifejlesztett, európai piacokon ritkán előforduló típusokat. Egymás mellett sorakoznak azok a darabok, melyek különböző nációk érdekesebb termékei, de a gyűjtő legféltettebb polcán csak háborús jelzéssel ellátott német katonai eszközök láthatók. Időben korunk felé haladva megmutatta a ‘40-es években műsorszórásra és harcászati célokra használt elektroncsöveket. Kameránk a tárolószekrény azon részéhez érkezett, ahova a ritkaságnak számító röntgen elemeket helyezte el a kapuvári hobbista.
Nyeste József elárulta, hogy amit eddig láttunk, azok mind az adóberendezések működését szolgáltak, de a szomszéd fakkban már a vevő-elektronrendszerek kaptak helyet. A különleges példányok között vannak a stabilizátorok, a kijelzők, a csőbúrába épített relék, kristályok. A hozzá nem értő, pláne ha nő, a fizikában használatos paramétereket leszámítva talán ezt a sorozatot tartja a legérdekesebbnek, mert olyan tetszetősek az alakra és színre nagy változatosságot mutató egyedek, hogy kis képzelőerővel még akár parfümös üvegcsékhez is hasonlíthatja őket.
Alkalmi idegenvezetőnk még tovább kalauzolta munkatársunkat, aki a nézők kedvéért rögzítette a profi híradástechnikai és katonai csöveket, mint például a Philips és Siemens által gyártott mikrohullámú erősítő berendezéseket. A nagy teljesítményű adócsöveket már kilowattban jegyzik, s ezekből is akad jó pár a gyűjteményben. Az egyik katódsugárcső annak idején egy német repülőgéplokátor szimulátorberendezésében teljesített szolgálatot, társa pedig a szovjet haditechnika egyedi használatú oszlopcsöveként funkcionált, mely a világon csak náluk volt ismert. Szintén kuriózum az a 600 MhZ-en működő HH-típus, mely a soproni televízióadó haladóhullámú végcsöve volt a múlt században.
“A gyűjtemény bizonyos szintig pénzbe kerül, afelett pedig nagyon sok pénzbe."
Nyeste József az apró, pár centiméteres szubminiatűr mütyürkék csoportjától az 54 kg-os, 650 KW-os teljesítményű, nagy tisztaságú rezet tartalmazó, vízhűtéses óriáscsőig minden eszközhöz fűzött valamilyen magyarázatot. Akinek még ennyi információ sem elég az elektródák különleges világáról, az felvételünkön megtekinthette - szakemberek állítása szerint - a földkerekség egyik legjobb elektroncső-vizsgálóját, valamint a rádiózás történetének egyik 1925.december 1-jén kelt kordokumentumát, ami egy gondosan bekeretezett és üveg előlappal védett régi használatbavételi engedély.
A tulajdonosnak nincs összehasonlítási alapja arra vonatkozóan, hogy kedvelt tárgyai világviszonylatban mekkora eszmei értéket képviselnek, és egyébként sem propagálja a birtokában lévő “kincseket”. Amit eddig látott az interneten, azok mind csak képen létező, virtuális tárgyakat mutattak, az övé pedig nagyon is valós elektroncsöveket tartalmazó gyűjtemény. Nyeste József eddig még nem akadt e témában elmélyült hazai hobbista társára, de előzetes időpont egyeztetés után minden érdeklődőnek megmutatja különleges tárgyait.
Beküldés dátuma: 2010. 02. 11.