A kézilabdát sosem lehet abbahagyni!

Mikor Erikától azt kérdeztük, hogy  hol kezdte a kézilabdát, a maga legtermészetesebb módján kijelentette: Mint minden csornai, Lipovits Károlynál. Ötödikes lányka volt, amikor a tanár úr megszerettette vele a sportot, tizennégy éves korára pedig bekerült az NB I-be. Akkor még a cserepadról csodálta a világválogatottba is bekerült Gódorné Nagy Marianna labdakezelését.  A rábaközi település salakos, később pedig bitumenes pályáján gyakoroltak a lányok, s akkoriban fel sem merült, hogy fedett térben kézizzenek. Miután Csorna rontott, és lecsúszott az NB II-be, ott folytatta a játékot, és mivel a csapattársak közül akkor sokan tanultak, onnét is visszaléptek egy fokozattal. A Győri Textilesektől Németh Gábor 1980-ban kereste meg a csornai játékost, aki öt éven át küzdött a csapattal az NB I-ben. Az interjúalany jelezte: a ranglista közepe táján helyezkedtek el, hiszen  a Vasas és a Fradi játékosaiban nagyon erős ellenfelekre találtak. Szerinte minden feltétel adott volt a jó meccsekhez, a profi kézilabdásoknak a napi három edzés mellett dolgozni sem kellett. Az alapfizetés mellett a mérkőzések után is számíthattak pénzre, amiből annak idején bőven ki lehetett jönni. A szerződés kötelezte őt: Erika négyhónapos várandósan még részt vett a játékban. Megtudtuk tőle, hogy három év különbséggel születtek a lányok, akikre ma is büszkén tekint anyukájuk.
Horváthné Major Erika 1989-ben Torma József invitálására belépett a bágyogszováti csapatba. Az edző nagy reményeket fűzött a megyei bajokságon résztvevő játékosokhoz, akik szépen meneteltek felfele  egészen  az NB I/B-ig. Újabb törés következett ismerősünk életében: annak ellenére, hogy a győri Magvassy Sportcsarnok  termet ajánlott a  nívósabb hazai mérkőzéseikhez, a csapat többségének hazahúzott a szíve, s nem akarták itthagyni szeretett közönségüket, így inkább maradtak az NB-II-ben. Horváthné Major Erika ekkor abbahagyta az aktív kézilabdázást, viszont a játék iránti rajongása nem szűnt meg később sem: két éven át oktatta a széchenyiseket az általános iskolában, ahonnét több ügyes lány is továbbjutott a megyei csapatba, egy esztendeig pedig a megyei fordulókban játszó csornai csapat edzőjeként ténykedett.
A győri Textiles volt beállósa, a bágyogszováti csapat átlövője régi játékostársa helyett csatlakozott 2006-ban  az XXL Seniorokhoz. Azonkívül, hogy hiányzott már neki a kézilabda, nagyon szívesen fogadták őt Győrben, és változatlanul jól érzi magát a közösségben. Az országos seniorbajnokságon hat csapat mérkőzik rendszeresen, melynek tagjai 43 év felettiek. Horváth Lajos irányításával heti egyszer van edzés, de a bajnokságok közeledtével ennél többet gyakorolnak. Az időszakonként megrendezett meccsnapokon háromfordulós körmérkőzést játszanak - tudtuk meg Horváthné Major Erikától. Hozzátette: 2007-ben Krakkóban, 2008-ban Svédországban, 2009-ben pedig Dániában versenyeztek Európa legjobb korosztályos csapataival. A június 15-től 28-áig tartó idei spanyol úton is sok szép települést érintenek, ezért megnézik a  térség főbb nevezetességeit, a bajnokság után pedig négy napot a tengerparton töltenek. Erika tehetségén kívül szüleinek is köszönheti, hogy kijut a mediterrán országba.

- Nem akarják elhinni, hogy ennyi idős korban is lehet kézilabdázni. Sok szponzorunk nincs, de szurkolónk annál több van - jelentette ki a bajnokcsapat játékosa, majd megjegyezte: eddig mindig harmadikak voltunk, most már szeretnénk a második helyre jutni. Mivel  kellő számú támogató híján a mérkőzéseket és az azokkal járó egyéb kiadásokat saját zsebből finanszírozzák, nem mindenki teheti meg, hogy részt vegyen a távoli országokban rendezett rangadókon. Ha a többi jó játékos is utazhatna, simán meglenne az első hely, ezért mindennemű segítséget szívesen fogadnának - hangsúlyozta az interjúalany.
Erika évről évre elhatározza, hogy nem folytatja tovább a mérkőzéseket, de az elődök példája mégis meggyőzi az ellenkezőjéről, és persze a kiváló társaság is a maradásra készteti őt. Tudja magáról, hogy hiányozna a labdajáték és a barátokkal való találkozó. Az utódlással kapcsolatban megjegyezte: sajnos egyik lánya sem folytatja a kézilabdát, pedig kisebbik gyermekében volt némi fantázia, aki mégis úgy döntött, inkább nem vállalja a távolléteket.