A félénkebb gyerekeket noszogatni kell, de szóba jöhet a differenciált képzés is

A gartai tagiskola 1/b-s tanító nénije tősgyökeres kapuvári, akihez egyaránt közel áll az óvodás és a kisiskolás korosztály. A tizenhárom éve hivatását gyakorló Vargáné Bakó Bernadett végig a Pátzay-iskolában dolgozott, és ez idő alatt javarészt az első két osztályba járó gyerekekkel foglalkozott. A pedagógus szerint ők képviselik azt az átmenetet, amely a “babás kortól” a komolyabb iskoláslét felé mutat. Jelenlegi osztályába huszonheten járnak, ahol kisebbségben vannak a fiúk, mert mindössze négyen képviselik nemüket. Úgy tűnik, a kis közösség nemcsak emiatt különleges, hanem azért is, mert az elnőiesedett pálya történetében ritkaságnak számít, ha az elsősök bácsinak szólítják napközis tanítójukat. Kolléganője szerint Heipter Károly mindent elkövet azért, hogy a gyerekek délután is jól érezzék magukat az intézményben. A tanulók októberben a betűelemekkel ismerkednek, ezzel párhuzamosan foglalkoznak a számokkal. Félév táján  eljutnak arra a szintre, hogy már a húszas számkörben végeznek műveleteket, és ha minden jól megy, a nebulók többsége olvasni is fog – tájékoztatott Vargáné Bakó Bernadett. Szerinte az első osztály a legnehezebb, mert ilyenkor kell elsajátítani az alapdolgokat, és szinte minden ismeret újdonságként hat. A differenciált képzés alatt azt értette, hogy a jobb adottságokkal rendelkező diákok plusz feladatot kapnak, akik viszont lassabban haladnak, többet és alaposabban foglalkozhatnak az anyaggal. A tanító néni annak örülne a legjobban, ha a gyerekek nem kötelességnek, hanem sikerélménynek éreznék az előírt anyag befogadását. 
Somogyi Bálint megismerkedett a különféle vonalakkal, melyek ölthetnek háztető, egyenlőségjel vagy akár hattyú formát is. Bálint iskola után mit csinál a legszívesebben? – Kimegyek az utcára és bicózok a barátaimmal – mesélte a kisfiú. A szünetekben Dorka barátnőjével játszadozó, délután pedig a napköziben tanuló Kalmár Kamilla osztálytársaival pöttyöket és hullámjeleket rajzolgatott. Arra a kérdésre, hogy milyen volt megszokni a reggeli felkelést és a hosszú tanórákat, az elsős lány határozott választ adott: Nehéz! A legjobban annak örül, amikor tanítója mesét olvas neki és a többieknek. Ő is szeretné minél hamarabb megismerni a betűket, mert szívesen felolvasna anyukájának és a kistesónak.