A "Bözsi" zongoristája a tengerentúlra is eljutott

A negyvenes, ötvenes korosztálytól felfele ki ne emlékezne Csorna meghatározó szórakozóhelyére, a “nagy” utcai Erzsébet presszóra, melynek helyén azóta távol-keleti dömpingárut kínálnak. Lehet, hogy még a fiatalabbak is hallották, amikor szüleik, nagyszüleik a legendás csornai bárzongoristáról beszéltek, hiszen alig akadt olyan nagyobb társasági összejövetel, melynek részvevői ne kötöttek volna ki Tomózer László nevével fémjelzett presszóban, melynek diszkréten lefüggönyözött rejtekhelyei mögött a szerelmespárok bújtak meg. Igaz, a drapériával elkerített rész ma is megtalálható, csak éppen egészen más célt szolgál: a próbafülkébe inkább magányosan jár az ember. A Csornai Pódium jóvoltából ha rövid időre is, de nemrég feléledt e sosem feledhető műfaj. A szervezőknek a másfél órás programmal nem biztos, hogy az időutazás volt a célja, hanem inkább a mára jellemző musicales fíling továbbéltetése, de az emlékek sok csornaiból megállíthatatlanul előjöttek...

A szórakozóhelyek alaphangulatát biztosító zongoristának nemcsak jól kellett játszania, hanem virtuozitása mellett nagyban számított a kisugárzása.
Amikor Tomózer László a muzsikálás szép, de rögös útjára lépett, iskolai keretek közt még nem működött az alapfokú zenei képzés, ezért zalaegerszegi tanára magánúton képezte a tehetséges fiatalt, aki gimnáziumi érettségije után elszegődött a komáromi presszóba. Innen Balatonalmádiba került, és a településen működő vendéglátóhelyek közül többet is kipróbált. A katonai szolgálatot követően visszatért Komáromba, ahonnét az egyik csornai kirándulócsoport csábította át a Rábaközbe. 1959 karácsonyán nyílt az a presszó, amelynek 1966-os tatarozásáig az alkalmazásában volt, majd átkerült az egyik soproni bárba. A pásztori születésű Bence Jenő épp Magyarországon tartózkodott, aki azzal a kifejezett szándékkal érkezett haza, hogy magyar zongoristával tér vissza az Egyesült Államokba. Igencsak meglepte Tomózer László nemleges válasza, mert magyar zenész még sosem utasította vissza. A jóakaró két év múlva megint Csornára látogatott, akivel közjegyző előtt rögzítették írásban, hogy minden költséget vállalva, három hónapra kiviszi Los Angelesbe.

Az amerikai szórakozóhelyeken akkoriban tabutéma volt a vallás és a politika.
A zongorista másnap este munkába is állt a Fehér ló nevű bárban, ahol a szocialista országból érkezett látogató nem keltett különösebb feltűnést, hiszen mindig magyar zenészek ültek le a billentyűs hangszer elé. A közönséget szórakoztatta többek között Horváth Jenő, Havasi Viki, az énekesek közül Solti Károly, Kovács Apollónia, Jákó Vera és Koós János. A magyaroknak korabeli slágereket adtak elő, a többi nációnak pedig szintén az örökzöld melódiák tetszettek. Az amerikai szórakozóhelyeken akkoriban még véletlenül sem érintették a politikai és a vallási témákat, s a lakásukba is csak akkor invitálták az ismerősöket, ha már bensőségesebb kapcsolatba kerültek. A világnézeti gondokat az ajtón kívül hagyták, viszont előszeretettel tárgyalták a sporteseményeket. Tomózer László szabadidejében meglátogatta a környéket, és eljutott Nevadába, Arizonába és  Mexikóba.

Szinte valamennyi népre jellemző a következő: szeret enni, inni, szórakozni, de az USA-ban járt utazó részeg embert mégsem látott. A hajnali kettőig nyitva tartó bárból a vendégek legkésőbb a zárás előtt öt perccel rendre eltávoztak. Nem voltak ennyire “rendesek”azok az álarcos elkövetők, akik bejelentették: a szórakozóhelyen tartózkodók hivatalos rablás részesei. A fegyveresek felszólítását érhető módon mindenki komolyan vette, és két kezét a tarkójára téve lehasalt a földre. Pénzt ugyan nem sokat találtak, de begyűjtötték a vendégeknél található aranytárgyakat. A Csornáról érkezett zenész a szerencsés kimenetelű incidens hatására úgy döntött, inkább három héttel előbb hazautazik, mint ahogy a mandátuma lejárna. A tengerentúliak persze nem értették a magyar lelkületet:  ha sérülések nélkül megúszta, miért kell idő előtt eltávoznia. Tomózer Lászlónak a – korábban csak filmeken látott – fegyveres rablás és a többi megélt történet azóta szép emlékké változott.