Aktuális televízió, újság és internetes hirdetési ajánlatunk Megnézem

Világháborús történet - két verzióra

A nevezetes nap reggelén a gyülekező ifjak nevének bekiabálásával ellenőrizték a létszámot, majd csoportokra osztották őket. Nem kérdezték, hogy akarnak-e menni, vagy sem, de nem is kellett tiltakozásra számítani, mert a puska vége hamar az ember fejéhez közelített, jobb esetben pedig hadbíróság elé állították az ellenállót. Mivel a laktanyában nem volt elég hely, Fertőrákosra irányították a csapatot, ahol két hétig pajtában laktak, s még váltóruhát sem kaptak. Szeptember 8-án továbbvitték a katonákat: két hónapon át lövészárkot és  géppuskafészkeket ástak a hegyekkel szabdalt vidéken. - Mikor Horthy bemondta a fegyverszünetet, már Érsekújváron voltunk, és gyalog jöttünk a dunántúli páncélos laktanyáig - mesélte a veterán -, majd egy nap után bevagoníroztak, és irány Sopron. Társaival szerette volna átkérni magát a páncélosokhoz, azzal a szándékkal, hogy onnét talán meg tudnak lépni, mert már elegük volt a borzalmas laktanyai körülményekből, pedig tisztában voltak vele, milyen veszélyes vállalkozás, ugyanis a katonaszökevényt még a csendőr is gondolkodás nélkül agyonlő-hette. Csak egy hajszálon múlott a honvéd élete, amikor nem tudta felmutatni kimenőjét a kakastollas járőrnek Szentgotthárdon. Már állították volna a falhoz, mikor a szemfüles szakaszvezető kimentette őt.

Sok viszontagság után június 5-én a sztálingrádi hadifogolytáborban találták magukat, ahol legalább négyezer katona tartózkodott, s Kiss Sándor közvetlen környezetében is több mint ötszáz magyar, néhány székely, német, olasz és román regrutát helyeztek el. Két hét karantén következett, majd munkára kötelezték a katonákat: először téglát pucoltak, később építkezésen segítettek. Kiss Sándornak elfagyott a lába a nagy orosz hidegben, de nem sokat vacakoltak vele, egyszerűen levágták a lábaujja végét. Gyárban is dolgoztak, ahol fa-lusi gyerek révén csak ámult a negyven méter hosszú ágyúcsövek láttán. Nagy dolog volt akkoriban, hogy hetente fürödhettek, és ruháikat gőzzel fertőtlenítették. Néha a Volga folyóhoz mentek tisztálkodni, de a víz sodrása feléjük hozta a hordalékot, így az összes olajszennyeződés a bőrükre tapadt. A hidegen kívül csak a honvágy viselte meg jobban a magyar honvédeket.

Kiss Sándor a harcok végét Rimaszombaton érte meg. Csapattársaival zúgták a katonadalokat, mikor rájuk kiabáltak a kórházablakon kihajoló sebesültek: Fiúk, vége a háborúnak! - Ott a katonának nem volt szabad politizálni, a katona nem tudhatott semmit, az csak a parancsot teljesítette - mondta a poklot megjárt veterán. A katona hazakerülése után Győrben vállalt munkát, de bizony keresetét rendre elitta. Egy idő után elege lett a léha életből, és hirtelen nősülésre adta a fejét, melynek eredménye: két gyermek, valamint hat unoka.- Talán még álmomban is meggyötörnek - tette hozzá most már derűsebben a döri veterán. Kiss Sándornak többször is kínálkozott alkalom arra, hogy nyugatra távozzon, de mint mondta, ő mindig otthonszerető volt. Mostanság könyvtárból kölcsönzött háborús történeteket olvasgat a hadifogolytábort is túlélt katona.

Szalai András méneskari huszár emlékei: Az állatokat jól táplálták a közeli zabföldön, a katona pedig ún. sorkoszton volt, vagyis a négylábúak gazdái látták el étellel. - Volt egy jó erős kislány is a háznál, s hogy hogyan került oda, sosem jutott eszembe, de az ágy szélén üldögeltem, a kislány meg az ölembe - mesélte Szalai bácsi. Attól fogva, hogy látta ezt a jelenetet az édesapa, soha többet nem látta a hölgyeményt, mert alaposan elrejtették előle. A döri úr úgy emlékszik, hogy  három hónap után visszakerült Cellbe, ahol hellyel-közzel kiképzést is kaptak. A katona 1944 februárjában egy sváb községbe került, ahol a lovakon kívül megint a nőket kerülgette. A menyecske a fonóba csábítgatta őt, s mire el kellett válni, már dúlt a szerelem.

Később nem volt ennyire jó sora, mert menetszázadba zsúfolták a teljes méneskari tábort. Szalai András karácsony környékén azért pár napra hazamehetett. A frontra vezényelt katona  legalább még egyszer találkozni akart a szülőkkel. Mire megkapta a kimenőjét, besötétedett, és egyetlen vonat sem járt, ezért katonatársaival gyalog indultak el a vaksötétben. A napfelkelte Szany határánál érte őket, ahol szétvált a csapat: ki Kapuvár és Szárföld irányába, ő pedig Dör fele folytatta útját. A huszár Rábapordányon áthaladva, a mise alatt érkezett szülőfalujába. - A talpam tele lett hólyaggal, de két öreg szülőm várt. Másnap reggel már indult is Csornára, ahonnét autóval jutott vissza a táborba. - Január 4-én jött egy csomó busz, arra felszállítottak bennünket. Senki se tudta, hogy hová megyünk. A felvidéki Dunaszerdahelyről már felszerelve, lóháton indultak el este. - A lovaknak kerestek helyet, a huszár meg bújt, ahová tudott - jegyezte meg Szalai András, aki 1945 leghidegebb éjszakáján az egyik nagy ütközetet csak azért úszta meg, mert nem volt rendfokozata.
A háború végén akinek félnivalója volt az oroszoktól, az nyugatra menekült, Szalai bácsi pedig bekerült a sopronkőhidai fegyházba. Csak a tizennyolc éven aluliakat és az idősebbeket engedték szabadon. Éjjelente olyan kicsi cellákba zsúfolták őket, hogy oldalvást fekve fértek el hatan. Ezután három héten át  szállították a katonákat marhavagonokban Szaratovba. A hadifoglyokat sok helyen dolgoztatták, kapáltak a kolhozban, miközben alig kaptak enni.  - A káposztaleves volt a nemzeti eledel, ezért mindennap azt kaptunk, de legalább ha lett volna benne káposzta, mert legtöbbször csak a leve - mondta nevetve  a huszár, majd így folytatta: az árpából készült kásában még szálkák is voltak. Legközelebb még rosz- szabbul jártak,: úszkáltak a bogarak a levesben, alig tudták lehalászni róla, de hát onnan is csak megmenekültünk - szögezte le Szalai András.
Mikor jött a híre, hogy hazamehetnek, külön csoportba válogatták az erősebb fizikumú és a látszólag gyengébb embereket. Húszukat-harmincukat azonban a szénbánya felé szállították, s ekkor már világos volt: csak ők gondolták, hogy Ma-gyarországra mennek. De szerencsére ez az idő is eljött: Debrecenben kapták meg a szabadulólevelet. Öt forint “végkielégítéssel” a zsebében érkezett meg falujába. Az idős szülők éppen fejték a tehenet, mikor váratlanul betoppant fiúk. Sze-gények persze szólni sem bírtak. - Régi szeretőm persze közben férjhez ment, de az a koma, aki elvette, már akkor csapkolódott hozzá, mikor én is kezdtem neki udvarolni - mesélte a döri katona. Nem sokat búsult, ezért hamarosan új társ után nézett, és tíz hónapi ismeretség után megtartották a lagzit: - Tudja a fene, hogyan ment híre, de előbb tudták, hogy Irén lesz a feleségem, mint én elszántam magamat - jegyezte meg. - Nem vesztettem vele semmit, mert megértettük egymást szépen.

Beküldés dátuma: 2010. 06. 30.

Kapcsolódó hírek

  • Az államtitkár téti látogatása

    – Aki nem szereti a választóit vagy fél az emberektől, ne menjen politikusnak – mondta dr. Kovács Zoltán államtitkár a közvéleményt számtalan témában foglalkoztató,Téten megrendezett eszmecsere előtt.

További hírek

  • Az államtitkár téti látogatása

    – Aki nem szereti a választóit vagy fél az emberektől, ne menjen politikusnak – mondta dr. Kovács Zoltán államtitkár a közvéleményt számtalan témában foglalkoztató,Téten megrendezett eszmecsere előtt.

  • A közéleti szereplők együttműködése nélkül nincs fejlődés

    Optimista becslések szerint még az idén megkezdődhet a Csornától Sopronig tartó gyorsforgalmi út építése.

  • Megújuló városháza és konyha Beledben

    Beled vezetője abban bízik, hogy a nemrég elnyert energetikai célú TOP-os pályázat révén jóval alacsonyabb lesz a városháza és a napközi otthonos konyha villanyszámlája.

  • Rönktolással a barátságért

    Az Óbudai Egyetem székesfehérvári hallgatói idén áprilisban rendezték meg a „Visszatolás 2017" nevű rendezvényt, melynek alkalmából egy faragott obeliszket toltak egészen Sopronig.

  • Magas elismerésben részesült a Hunyadi tanára

    Szilágyiné Polgár Éva a közelmúltban megkapta a Mikola Sándor-díjat. A pedagógusnak az elismerés mellett a legnagyobb örömet a csillogó szemű, lelkesedni tudó tanulók adták az eltelt negyven év alatt.