Szlovákiában jártak az általános iskolások

Szele Mihálynénak a pályaválasztáskor a kijelölt irány nem volt kérdés, mert kezdettől fogva tudta, hogy pedagógus lesz. A magyar-történelem szakos tanár 37 éve van a pályán, s hogy miért épp ezeket a szakokat választotta, abban nagy szerepe volt az általános és a középiskolának. A pedagógus nemrég Szlovákiában járt a beledi gyerekekkel.  A Határtalanul! program résztvevői jóformán észre sem vették, hogy ténylegesen átléptek egy választóvonalat, hiszen az uniós tagságnak köszönhetően hazánk és északi szomszédunk között szabad az átjárás. A beledi diákok felkészültek az utazásra, hiszen mire célba értek, a helyről és annak nevezetességeiről már komoly előismeretekkel rendelkeztek - mesélte Szele Mihályné. Révkomáromban megnézték a neves irodalmi és történelmi személyek szülőházát, illetve a tevékenységükhöz köthető kiállításokat. Nyitrán bejárták a belvárost, a várat és a püspöki palotát. Természetesen Dunaszerdahely nevezetességeit sem hagyhatták figyelmen kívül, majd onnét továbbmentek Pozsonyba és Nagyszombatra.
Ami a szlovákokkal átélt közös múltunkra épül, bizony fájó pontként sajog a magyarok szívében – beszélt benyomásairól a beledi pedagógus –, de északi szomszédunk az utóbbi évtizedekben nagyon sokat fejlődött. A főváros bármelyik nagyobb nyugat-európai településsel felveheti a versenyt. A lepusztult bányavárosok helyén ízléses portákat,  távolabb autóutakat, felújított várakat, épületeket láttak. Öröm volt hallgatni a palócos nyelvjárást tükröző ízes szavakat, de a Rábaközből érkezett vendégek ismeretlen kifejezéssel nem találkoztak, tehát értették egymás gondolatait.
Takács Nórának a komáromi Európa-udvar volt a legélménytelibb, ahol különböző stílusú épületeket látott. A hetedikes tanulónak általános iskolai évei alatt ez a kirándulás volt a legemlékezetesebb. Németh Brigitta miután hallott a Határtalanul! pályázatról, rögtön jelentkezett az útra. A történelem után érdeklődő iskolásnak legjobban a pozsonyi Szent Márton koronázási templom tetszett. Kovács Máté nem először járt Szlovákiában, de most is jó tapasztalatokat szerzett. A 7/b-s fiúnak a felújított pozsonyi vár tűnt a legizgalmasabbnak. Módos Anna az utazás egyetlen momentumát sem tudta kiemelni, mert az egész lenyűgözte, ezért az ötcsillagos kategóriába sorolta a programot. Megérte a sok gyaloglás, mert rengeteg  élményben volt része. Giczi Bettina legszívesebben a pozsonyi képekre emlékszik vissza, ezen belül a városháza melletti Prímási palotában lévő tükörteremre. Mindenfele felújított, szép épületeket látott, ezért bármikor visszamenne. Kocsis Márton megszámlálhatatlan élményt gyűjtött magába, de különösen a hegyekkel övezett táj ragadta meg. Közel állt hozzá a régies Selmecbánya hangulata, a macskaköves utcácskák és impozáns házak. Dobos Veronika főleg a besztercebányai főtér különböző korstílusú épületeit jegyezte meg. A látvány nemcsak esztétikailag hatott rá, hanem történelmi tudását is bővíthette ezáltal. Molnár Fruzsina úgy érzi, hogy sokat tanult a kirándulás alatt. Ha lehet így fogalmazni, akkor kedvence Zólyom vára lett. Amennyiben alkalma adódik,  szüleinek és testvérének is megmutatja, hogy miket látott. Kovács Dávid szintén csak a jóra fog emlékezni. Neki a programok közül különösen az élő társasjáték tetszett, amikor különféle kérdésekre válaszoltak, és látványban a szlovák főváros nyűgözte le régi, de rendezett házaival.
Mi volt a többnapos út lényege? A rengeteg élmény és ismeret csak hosszabb idő után fog leülepedni, hisz nagyon sok impulzus érte a beledieket, de egy valamit biztosan magukkal hoztak: Koltay Gergely A Zobor alji magyarok himnuszának mondanivalóját a csitári hegyek alatt érezték át igazán: „A kezek összeérnek,/Isten magyarnak teremtett…”