Szeretettel várom az érdeklődőket, akik szeretik nézni a régiségeket!

Ható Imre tősgyökeres vásárosfalusi lakos, akinek ősei kocsmát vezettek a településen. Egyke gyerekként szállt rá felmenőinek nagyrészt vályogból készült háza, melyet a falu legrégebbi épületei közt tartanak számon. Az örökös két választás elé került: vagy ledózeroltatja az alápincézett objektumot, vagy időt és pénzt nem kímélve rendbe hozatja azt. Párjával utóbbi mellett döntöttek, s mindjárt méltó funkciót is találtak az épületeknek: elhatározták, hogy múzeumot alapítanak  a környéken található régiségekből. Az előkészületi munkálatok jó két esztendeig tartottak, s a falubeliek állandó fürkésző tekintete ellenére sikerült titokban tartani, hogy valójában mire készülnek. Az utolsó pillanatig ment a találgatás, többen úgy vélték, hogy vendégházat építenek, s a 2011-es nyitás előtti héten árulták csak el a szándékukat.
Kovácsné Horváth Éva elmesélte, hogy a zsindely felújításáig eszük ágában sem volt felmenni a padlásra, mígnem megtalálták a pókhálóval átszőtt holmikat. Szinte gyerek módjára vették birtokba a tárgyakat, s a felfedezés öröme egyre jobban inspirálta őket. Miután egyben látták a kollekciót, gondolták azt, hogy érdemes lenne megőrizni és bemutatni az utókornak. Évát a múzeum berendezése még versírásra is ösztökélte, ezért gyorsan felolvasta a rímelő sorokat, melyekben szinte minden tárgynak önálló története van.

Van itt minden, mi szem szájnak ingere.
A kosárfonást és faragást idéző tárgyak, a falon rengeteg tányér, valamint egyéb használati berendezések, konyhai mérleg, vállfán őrzött régi népi viseletek, alsóneműk, ágyat díszítő párnák és szőttesek, kézimunkák, csatos énekeskönyvek, csikós ostor és hozzá való, gondosan hímzett ruházat. A sublót (a mai fiókos komódhoz hasonló bútor) sok apró, régen kedvelt holmit őriz: 1800-as évekből való Bibliát, csontbetéttel díszített csatos imakönyvet, az egykori pénznemben, pengőben kiállított fizetési csekkek, a Szovjetunióból feladott tábori levelezőlapok stb. Kevésbé szívderítőek a Horthy-korszakból való háborús érmek, valamint a család elhunyt férfitagjainak azonosítására szolgáló dögcédulák, és a második világháborúban életét vesztő nagybácsi hangszerei. Kijjebb a beledi cementüzemből megmaradt lapokat, feliratos téglatöredéket tárolják. Igazi kuriózum a csikós sparhelt, mely szegény meglehetősen roggyant állapotban volt, ezért fel kellett újítani. A mezőgazdasági eszközök gazdag gyűjteményét a település  portáinak kamráiból szedték össze.

A heti két alkalommal, pénteken és szombaton 14-től 17 óráig nyitva tartó vásárosfalusi múzeumban a régi tárgyakat amennyire tudták, kategorizálták. A rendben tartott régi népi használati dolgokat és díszítőelemeket a múlt iránti tisztelet kapcsolja össze, amivel az újabb generációk az elődök előtt hajtanak fejet, az idősebb látogatók pedig annak örülnek, ha felidézi bennük hajdani életüket.