Oldott légkör a drámajáték szakkörökön

Nagyné Császár Mónika felhasználva a dramaturgikus rendezői munkában szerzett tapasztalatait, elvállalta a beledi drámajáték szakkör vezetését. A magyar-történelem szakos tanár eleve otthonosan mozog az irodalom és a színjátszás területén, a korábbi években pedig az egyik szegedi művészeti iskola révén kapcsolódott be a drámajátékok műfajába.
Mivel a másfél órás szerdai szakkört az általános iskolásoknak rendezték, a pedagógus a gyerekek életkori sajátosságainak megfelelően próbálta összeállítani a tanfolyam jellegét: modernebb hangzású darabokkal ismerkedtek a nebulók. Ugyanakkor ez nem zárta ki azt sem, hogy egy-egy 19. századi történethez nyúljanak, csak épp az ízlésviláguknak megfelelő formába öntve dolgozták fel. – A gyerekek eleve szívesebben tanulnak olyan szöveget, amely az ő mindennapi szóhasználatukhoz közelebb áll – tette hozzá Nagyné Császár Mónika. A műfaj jellege dönti el, hogy az előadást kiegészítik-e zenei, vagy esetleg táncos betétekkel.
A huszonegy fővel indított drámajáték szakkörön a felső tagozatos diákok vesznek részt, de meglehetősen vegyes a kép, mert az ötödikestől a nyolcadikas tanulóig mindenki jelentkezhet. A foglalkozássorozat a fiatalokra nézve számos előnnyel jár: először is közösséggé kovácsolódnak, majd idővel levetkőzik gátlásaikat, és megszokják a nyilvános szereplést.

A megsárgult fotók és a megmaradt szövegkönyvek tanúsága szerint is gazdag múltja van a beledi színjátszásnak.
A résztvevők az első időszakban internetes és könyvtári kutatással derítették ki a drámajátékok történetét, illetve az idősebbekkel folytatott személyes elbeszélgetések során elevenítették fel a hajdani beledi színjátszókör tevékenységét. – Olyan, még ma is köztünk élő idős beledi embereket keresünk fel, akik fiatalkori élményként élték meg a régi színdarabokat – mondta a szakkörvezető, majd közölte: a nyári napközis tábor keretében szeretnék felkeresni az érintetteket, hogy közvetlenül értesülhessünk ezekről az emlékekről.

Itt a lehetőség, hogy kipróbálják magukat az ifjú színészek, mert sosem tudni, hogy milyen tehetség rejtőzik a gyerekben!
A Beledben indított kreatív szakkörök interdiszciplinárisan kapcsolódnak egymáshoz, hiszen közvetlen „áthallás” van az egyes foglalkozások között. A fotósok és a videósok az 1920-as években is működött színjátszás emlékeit, képi anyagait dolgozzák fel, illetve a technikai eszközök felhasználásával ültetik át modern korunkba. Nagyné Császár Mónika többektől hallotta, hogy hiányzik a vidéki embereknek az élő színházi bemutató, mert a televízió és az internet a személyes varázst nem pótolhatja. A profi társulatok és színházak is felismerték ezt az igényt, ezért szinte a középkori vándorszínészek módjára „kitelepülnek” a kisebb városok színpadaira, hogy szórakoztassák a helyi közönséget. A családot és a tágabb rokonságot pedig egyenesen büszkeséggel tölti el, ha csemetéik megpróbálkoznak a színészmesterséggel, hiszen olyan szituációban látják a gyermekeket, amelyet a hétköznapokban nem biztos hogy átélhetnek. Az sem ritka, ha a tanórákon szorongó, félszeg diák a drámajáték alkalmával szinte kinyílik, és megmutatja sokoldalúságát.

A beledi színjátszók tulajdonképpeni első bemutatkozása a győr-ménfőcsanaki Bezerédj-kastélyban megrendezésre kerülő, Timaffy Lászlóról elnevezett néprajzi pályázat második fordulóján lesz. A fiatalok a balázsolást, mint rábaközi népszokást fogják bemutatni, és a versenyszellem talán még inkább fokozza majd a résztvevők aktivitását. A helyi közönség pedig a május végi gyermeknapon tekintheti meg a drámaszakkörösök előadását, majd a nyári táborzáró  fellépés alkalmával  gyönyörködhetnek a lányok és a fiúk produkciójában.

Pályázati forrásból hozzájutottak a szakkör lebonyolításához szükséges tárgyi eszközökhöz, mint például az elméleti alapozást segítő könyvekhez, DVD-hez, az önkifejezést segítő és a drámapedagógiai fogalmakat megismertető játékokhoz, a tükörhöz, a paravánhoz, vagy a fejmikrofonhoz és a hangosító berendezéshez. A díszletet saját ötleteik alapján tervezik meg, majd beszerzik hozzá a szükséges kellékeket.Aki lemaradt a szakkörről, az se búslakodjon, mert a pályázati kiírás szerint a megmaradó tagok mellett újakkal frissítik a foglalkozásokat. A szervezők a kisebb korosztályra építve folytatják a rendezvénysorozatot, és aztán ki tudja, – mert ha bejáratódik –, lehet, hogy több felkérést is kapnak az előadásokra. Nagyné Császár Mónika úgy tapasztalta, hogy a siker és a taps a gyerekekben