Aktuális televízió, újság, rádió és internetes hirdetési ajánlatunk Megnézem
Hallgasd a Rábaköz Rádiót online a weboldalunkon!

Nyolcvan felett is aktívan! - Molnár Ferenc csornai nyugdíjas beszélt hobbijairól

Televíziónk időről időre megszólaltatja az idősebb korosztály képviselőit, akiknek sokszor viszontagságokat sem nélkülöző élete tanulságként szolgálhat a fiatalabbaknak. A nyugdíjasok korukat meghazudtoló módon élik mindennapjaikat. Molnár Ferenc arról beszélt, hogy mivel tudja megőrizni fizikai és szellemi erőnlétét túl a nyolcvanon.

A csornai származású Molnár Ferenc eredetileg esztergályosnak tanult, és a vagongyárban helyezkedett el, majd megszerezte a gépésztechnikusi végzettséget. Tíz évig szaktantárgyi óraadó volt a csornai ipari iskolában. A barkácsolás szeretete egész életén át elkíséri, s nincs olyan ház körüli probléma, amelyre ne találna valamilyen műszaki megoldást. A dédunokák nem kis örömére néhány éve olyan szélkerekeket készített a csornai ház udvarára, melyeknek hét forgótest és több golyóscsapágy teszi lehetővé a hangtalan mozgást.
Az egyik hazai szálloda halljában is fel lehet fedezni a nyugdíjas keze munkájának nyomát: a kristályfelirattal ellátott tablót a négycsillagos részlegen helyezték el. Az aprólékos tevékenységet alaposan eltervezte, hiszen minden részletre oda kellett figyelni a vízben oldható timsó felhasználásával készült „alkotás” sikeres kivitelezéséhez. A gyógyfürdőben töltött pihenés nemcsak kézműveskedésre, hanem versírásra is ösztönözte, így megszületett a Bükfürdői varázs című költeménye.
Molnár Ferenc ha ipari tanuló korában betartja a "ne szólj szám, nem fáj fejem" című mondást, talán megmenekült volna néhány kellemetlenségtől. A 84. életévét hamarosan betöltő nyugdíjas így emlékezett a nagy múltú győri vagyongyárban történtekre: A gyárterület hatalmas udvarán hosszan gyalogolt, míg elért a daruüzemhez, közben pedig bömböltették a hangszórót, melyből a sztahanovisták dicsőítése hallatszott állandóan. A fiatal szakember saját műhelyében is ismert egy olyan „élmunkást”, aki egyszerre három-négy gépen „dolgozott” az átképzősök segítségével, és a több száz százalékot érő teljesítményt saját magának számolta el.
A napnál is világosabbak voltak a rendszer anomáliái, a többség mégis csendben maradt, Molnár Ferenc viszont vesztére megjegyezte, hogy milyen módon képes kollégája ilyen kiemelkedő munkatempóra. Az őszinte szót akkoriban nyílt provokációnak tekintették, amit rövid időn belül megtorlás követett. A rendbontó elnyerte méltó, személyre szabott büntetését: szemetes, zárt marhavagonnal szállították Pécsre. A „Frigyes-laktanyába” bezsuppolt munkaszolgálatos ezredparancsnoka Maléter Pál volt, aki tekintélyparancsoló, hatalmas termetével tartotta a fegyelmet a katonák között. A bányában töltött időszak kikezdte Molnár Ferenc egészségét, ezért gyógykezelésre küldték: két hónapot töltött a sikondai bányász szanatóriumban, majd átkerült Harkányfürdőre és a Pécsi Honvéd Kórházba.
Az egy évvel fiatalabb, 1935-ös születésű katonáknak eleve megmondták, hogy „csak” tíz hónapot kell a bányában tölteniük – mesélte Molnár Ferenc, majd így folytatta: Az emberek ezt számon tartották, ezért utolsó nap már nem voltak hajlandóak felszállni a munkaszolgálatosokat szállító járművekre. A történet mégis pozitív fordulatot kapott, ami annak köszönhető, hogy a később vezérőrnaggyá előléptetett Nagy Imre-kormány honvédelmi minisztere megmutatta emberséges oldalát. Egyenként fogott kezet a fogdába került fiatalokkal, akiket felmentett a további munka alól. Maléter Pálnak köszönhetően többet nem kellett leszállniuk a sötét, nyirkos bányába.
Molnár Ferenc nemrég meghívást kapott és részt vett a kommunista diktatúrában – katonai behívóval 1951-1956 között – kényszermunkát végzettek 60. és 65. évfordulója alkalmából szervezett rendezvényen. Az egykori MUSZ-os (munkaszolgálatos) katonák találkozójára Győrben és Budapesten került sor.
A nyugdíjas a fiatal korában elszenvedett igazságtalanságokat és későbbi élményeit újabban versbe szedi. Az Aranypor térségi irodalmi folyóiratban több alkalommal megjelentették írásait. Emlékezzünk! címmel sorokba rendezte az átkosban átélt viszontagságokat, felidézve a rendszeridegennek titulált sorstársaival történteket, benne emléket állítva Maléter Pálnak. (...)„Tetteinket fényes csillagként a hazaszeretet vezérelte,/de a második világháború után ötágú vörös csillag követte,/mely életünket tönkretette./Rettegés és félelem lett úrrá hazánkon,/börtönök lakói lettek és életüket veszítették,/kik népünket szolgálták./A türelemnek is van határa!/Az elfojtott, megalázott érzelmek vulkánként törtek napvilágra,/1956 őszére népfelkelésként forradalmat gyújtottak lángra.”(...)
Molnár Ferenc az Írisz Nyugdíjas Egyesület 2013-ban rendezett jubileumi műsorának alkalmával, valamint a 2017-es csornai trianoni megemlékezésen szavalta el egy-egy költeményét. Heteseim című verset hetvenhét éves korában vetette papírra: (...)”Hetvenhét évem tovaszállt,/sok-sok emlék maradt rám./Szirt pereméről ne a mélybe nézz,/előre figyelj, merre mész./Intelem ez, de igaz,/sok évet már kevés követ./Adj ki mindent, amit lehet,/legyen ez maradandó üzenet./Van aki amatőr képet fest,/vagy csodálatos szobrot alkot./Én tollammal csak «karmolok»,/vele a hasznos jövőre gondolok.”

Beküldés dátuma: 2018. 09. 03.

Kapcsolódó hírek

További hírek