A tradíciók az emberi élet olyan hétköznapokhoz és ünnepekhez köthető tárgyi, valamint szellemi értékeit foglalják magukba, amelyek a születéstől a halálig elkísérnek bennünket. Horváth Győző néprajzkutató a történelmi eseményektől részben független, de valamennyire ahhoz kötődő, és sokszor már csak az emlékezetben élő  gazdag kultúrkincset a Rábaközben gyűjtötte össze. A volt pedagógus  évtizedeken át járta a környező falvakat, hogy az ott fellelhető értékeket megmentse az utókornak.

«„Így tartjuk meg hazánkat”, nemcsak a „magunk”, hanem az egyetemes emberi kultúra hasznára.» Barsi Ernő.
A Farádon élő gyűjtő gyermekkorában közvetlenül is megtapasztalta, hogy az 1900-as évek közepétől mekkora változás következett be a falusi életvitelben. A fiatal pedagógus korai ihletője dr. Barsi Ernő zenetörténész, néprajzkutató volt, aki ajánlást írt a Rábaközi néphagyomány című könyvhöz. Horváth Győző Gyűjtőútjaim gyöngyszemei alcímmel megjelent  kiadványában nem általános érvényű igazságokról ír, hanem olyan értékekről, amilyenekkel a szerző maga is szembesült. A kiadó szerkesztőjének tanácsát megfogadva, a könyv lapjain nem egyszerűen felsorakoztatta a dalokat és a népszokásokat, hanem olyan szellemi köntösbe öltöztette őket, amely megmutatja a mögötte lévő embert. A ránézésre élettelennek tűnő kottafejek ettől erőre kapnak, és sokkal jobban megelevenednek, mert nem mindegy, hogy a dalt ki énekelte és milyen alkalomból, vagy miként terjedt el.

A farádi pedagógus lassan ötven esztendeje gyűjti és rendszerezi a Rábaközben fellelhető tárgyi és szellemi örökséget.
Horváth Győző szerint még épp időben tette meg ezeket a lépéseket, mert a ’60-as évek eleji Soboron a falu elzártságának köszönhetően a hagyomány a maga tisztaságában maradt fenn, és nem kezdte meg a folyamatosan vibráló civilizáció. A táj és a néphagyomány kapcsolata, az anyagi, valamint társadalmi kultúra témaköröket feldolgozó fejezetek azt taglalják, hogy mily módon éltek az egyes népcsoportok, és ezen belül a különböző rétegek és kisebb közösségek. A népdalok, az anekdoták, a szólások, a népi orvoslás ugyanúgy a falusi élet része volt. A szerző könyvében olyan mai történeteket is megemlít, amelyek lehet, hogy negyven-ötven év múlva már néprajzi érdekességként jegyzik. A mű végén helyet kapott a kottatár, mely mégiscsak a hangok világának írott formája, a képek pedig a megidézett múlt vizuális dokumentumai.

– Népszokás, népzene, népdal – talán ezekben vagyok otthon, és negyven évnél is átfogóbb anyagot gyűjtöttem a Rábaközben. A most bemutatott olvasmány megjelenése előtt ennél komplettebb rábaközi anyag dr. Barsi Ernő könyveiben jelent meg – fogalmazott a gyűjtő, aki ilyen élménygazdag, munkával teli évtizedek után is érez még annyi elszántságot magában, hogy segítse a fiatalokat  értékeink megőrzésében.