Motoros sárkányrepülővel a szelek szárnyán

Bognár Tibor saját gépével száll fel jóidőben, és örömmel szemléli a környéket. A motoros jármű elindításához nem szükséges külön segéderő, míg a siklórepülőt vontatni kell vagy lejtős dombról ildomos megkezdeni vele a startot. Ismerősünk közelebbről is megmutatta a nagyon erős, 600 cm3-s, 100 LE-s Kawasaki motort, mely meghajtja a 168 cm átmérőjű, kb. 130 kg tolóerőt biztosító légcsavart. Mindez elegendő ahhoz, hogy a gép 100 méteren belül képes legyen felemelkedni. A sárkányrepülő terhelhetősége összesen 450 kilogramm, tehát az alkatrészeken kívül (kocsiszerkezet, motor, szárnyat tartó csövek)maximum két 90 kilogramm súlyú embert bír el. A gép váza a duraluminiumnál is erősebb anyagból készült szilíciumötvözet, melyen nagy szakítószilárdságú, nem hasadó, de mégis könnyű dakron vászonból feszítik ki a szárnyrészeket, s utóbbit drótkötelek és pálcák tartják a kívánt ívformában. Az aluminiumcsövekből épített háromszög alakú kocsi műanyagborítást kapott.
A légi kreszre vonatkozó elméleti oktatást követően a kísérővel 12 órásra tervezett, kötelező repülés után lehet vizsgát tenni. Amennyiben az illető nagyon belejött, és utasokat is vinne, plusz 50 magányos óra szükséges a levegőben. A sárkányrepülőnek figyelni kell az időjárás-előrejelzést, mert a 45 km/órás sebességgel felemelkedő géppel maximum 30 km/órás szél mellett szabad csak felszállni. Ha ennél erősebb a levegő áramlása, akkor bizony a földön kell maradni.
Bognár Tibornak rengeteg kellemes élményben volt része a repülés közben. Elmondta, hogy milyen érdekes fentről figyelni a természetet, az állatok például nem félnek a sárkánytól, mert mintha csak nagy madárnak érzékelnék azt. A Nyugat-Dunántúl nem ismeretlen a repülők számára, azt már szinte teljesen bejárták. A tengerszinttől mért 1200 méteres magasságú “G”osztályú légtérben, melyen utaznak, nem szükséges külön engedély, de felette már a bécsi repülőtér fennhatósága alá tartozik. A levegőben ritkán alakul ki közlekedési dugó, és egyébként is más szabályok vonatkoznak a járművekre - tudtuk meg Bognár Tibortól -, mert a lassúbb gépek élvezik az elsőbbséget; sorrendben a sikló-, a vitorlázórepülő és a hőlégballon. Amennyiben két motorosrepülő találkozik, azonkívül, hogy a pilóták integetnek egymásnak, jobbra veszik az irányt.
A csornai sárkányrepülők részt vesznek a repülőtér 500 méteres körzetében rendezett, látványában is különleges, éves Köztársaság Kupán. Itt nagyon érdekes feladatokat oldanak meg: Egymástól 200 méterre kifeszített két szalag között haladnak, a lufivadászaton három héliummal felfújt ballont kell kipukkasztani a sárkányrepülő bármely részével. Az ún.bombázáson kisméretű homokzsákokat kell bedobni 3x3 méteres kockába vagy hálóba. Az elődöntők általában májusban kezdődnek az ország négy különböző helyén.

Kozma János élvezi a farádi hangárból való indulást, mert egészen más a világ madártávlatból. Szerinte össze sem lehet hasonlítani a polgári repülőgépen szerzett élményt azzal, amikor kb. 300 méter magasból szemlélik a környéket. A Celldömölk melletti tokorcsi repülőnapra is szárnyakon érkeztek, de előtte betértek a velük azonos hobbit űző tapolcai barátaikhoz, majd megnézték a Balatont felülről. Érdekes látványt nyújtanak a távoli hegyek, az osztrákok fele tekintve pedig a szélerőművek magasodnak, mint valami apró pálcikák. A városok felett haladva kellemes nézni az épülő új utcákat és házakat, az autópályán haladó autók pedig mint megannyi bogarak mászkálnak.
Kozma János a sárkányrepülésre vetemedő delikvenseknek nyíltan megmondja: az első pár percben nagyon félelmetes lesz, ezért bízza magát a pilótára. Amikortól fokozódik a biztonságérzet, feloldódik a feszültség, de ha a vendég később sem érzi jól magát, ún.iskolakör után lehozzák a földre. Mint ahogy a nagygépeknél, itt is a fel- és a leszállás a legveszélyesebb, ezért a megfelelő ívű siklópálya után, lehetőleg a két hátsó kerékkel kell talajt fogni, majd a szárnyat a kellő szögbe állítva leszorítható a sárkány.
Beküldés dátuma: 1970. 01. 01.