Aktuális televízió, újság és internetes hirdetési ajánlatunk Megnézem

Mindörökké kerékpár: Lukácsy Jenő találkozása a természettel és az emberekkel

Lukácsy Jenő már gyermekként megkedvelte a kerékpározást, amit későbbi új hazájában, az Amerikai Egyesült Államokban felnőtt korában is folytatott. Hűséges maradt hobbijához és amikor szülőföldjére látogat, biciklire pattanva járja be a honi tájakat.

– Kicsit körbejárom az országot – mondta a nyolcvanesztendős Lukácsy Jenő, aki minden bizonnyal nincs egyedül hobbijával, talán annyi különbséggel hogy nem autóval fogyasztja a kilométereket, hanem kerékpárral fedezi fel már sokadszorra hazánk természeti szépségeit.

Lukácsy Jenő 14 éves koráig Vásárosfaluban élt szüleivel. Iskolás éveit Beleden töltötte, és kerékpárral járt át a szomszéd településre, ami akkoriban nem volt annyira megszokott. Csak neki volt biciklije a gyerekek közül.
Az ’56-os emigráns először Ausztriában telepedett le, de csak öt év múlva, 19 évesen folytathatta útját Amerikába. Új hazájában is furcsán néztek rá, ha meglátták versenykerékpárjával; néha ujjal mutogattak rá az amerikaiak, mert ott a gyerekeken kívül senki sem használta közlekedési eszköznek. Ötven éves volt, amikor cége áthelyezte a vállalat magyarországi orvostechnikai részlegére, ahol igazgatói beosztást kapott. Ekkoriban hagyta abba a focit és helyette kezdett el túrázni.
Lukácsy Jenő nemrég hazalátogatott Magyarországra és szűkebb hazájába, a Rábaközbe. Jó barátságot ápol Beled polgármesterével, ezért mielőtt nyakába vette volna a kilométereket kerékpárjával, tiszteletlátogatást tett Major Jenőnél és felkereste a Beleden élő rokonait.
– Édesapámat a háborúban megölték az oroszok és anyukám pár évvel később újraházasodott – magyarázta a Magyarországon élő rokoni szálakat, majd hozzátette: Mindig visszajárok Vásárosfaluba, de jól ismerem a polgármestert itt Beledben is, így van egy-két ember, akiket felkereshetek. Nagyon sajnálja, hogy egykori osztálytársai közül egyre kevesebbe élnek.

Lukácsy Jenő szerint a 10-20 kilométeres táv megtétele még önmagában nem jelent semmit ahhoz az élményhez képest, melyet a természet és az út során megismert emberek nyújtanak kerékpárosnak. Attól fogva sokkal nagyobb távlatokban szemlélheti a világot. Korábban számtalanszor megtette az utat Budakesziről Visegrádig, ahonnét kerülővel, Tatán át tért vissza a kiindulópontra.
A vásárosfalui származású nyugdíjas tapasztalatból mondta: Amíg a túrázó nem szokik hozzá a több tíz kilométeres távokhoz, eléggé szenvedős a történet. Persze mindennek az alapja egy jó kerékpár, de a használatát is meg kellett tanulnia.
– Ha az ember sokáig szorítja a kormányt, elzsibbad a karja. Nem ülsz a nyergen, hanem lebegsz, különben egy nap után feladod – mondta a rutinos kerékpározó, aki nemrég hazalátogatott néhány hétre. Még mindig tartja a formáját, mert napi 80 - 100 kilométer megtételére vállalkozott. Először Keszthelyt célozta meg, ahonnét áttekert a Baranya megyei Sellyére. Az ő mércéje szerint innen már nincs is olyan messze Vilány. Hazánk déli részén haladt tovább Mórahalom irányába, ahonnét a Tisza mentén folytatja útját észak felé.
A nyolcvan esztendős Lukácsy Jenő elmondta, hogy néha csatlakozik hozzá valamelyik barátja vagy ismerőse, de kizárólag egy napra, mert szerintük óriási megszállottság kell ekkora út megtételéhez, így többnyire egyedül halad céljai felé. A szállását nem foglalja le előre, mert az Internet segítségével úgyis talál magának megfelelő helyet. Ha valamilyen ok miatt mégsem éri el az úticélt, akkor is megoldja valahogy. Már évekkel ezelőtt feladta a magyar kocsmákra vonatkozó előítéleteit, mert bizony előfordult, hogy egy-egy ott tartózkodó nyugdíjas segítette ki a bajból a pihenőhelyet kereső, megfáradt kerékpárost. Kedvenc magyarországi települései közé tartozik Villány és Eger.

Mi motiválja, amikor ráteszi a lábát a pedálra és maga mögött hagyja a falvakat, városokat, a síkságot és a dombvidéket? Lukácsy Jenő korábban felfedezte kerékpárral Hollandiát, Ausztriát, Németországot is. Mindegy, hogy a világ mely részén szeli a kilométereket, az élmény mindenütt ugyanaz: találkozás a természettel és az emberekkel.

Beküldés dátuma: 2022. 09. 13.

Kapcsolódó hírek

További hírek

DANUBIUS play