Aktuális televízió, újság és internetes hirdetési ajánlatunk Megnézem

Mindig öröm, ha elismerik az ember munkáját

Karsay Jenőné a megye kézműves hagyományainak ápolása, megőrzése és továbbörökítése érdekében végzett fáradhatatlan tevékenységéért Győr-Moson-Sopron Megye Emlékérem kitüntetésben részesült. Nelli néni a több mint ötven éve működő beledi hímzőkör történetét korábban elmesélte a tévénézőknek. A Németh Lenke tanárnő vezetésével indított szakkör tagjai a rábaközi hímzéssel kezdték tevékenységüket. Akkora volt az érdeklődés, hogy hamarosan harmincan csatlakoztak a csapathoz. Volt, akinek nagyon ráállt a keze, míg mások kevésbé ügyeskedtek, de mindenki megpróbálkozott valamivel – mesélte Karsay Jenőné, majd kameránk és a tévénézők kedvéért megkereste a régi idők boldog pillanatait megőrző fényképeket. Nelli néni 1980-ban vette át a hímzőkör irányítását, és huszonöt éven keresztül állt a csoport élén. Rengeteg fotó őrzi a beledi ifjúsági házban megrendezett kiállítások anyagát, ezenkívül az országos bemutatókon is rendszeresen  részt vettek. – Majdnem mindig kaptunk valamilyen díjat, egyénit vagy csoportosat – emlékezett az egykori szakkörvezető.

A belediek számára is meglepetést okozott, amikor hosszas kutatás után kiderült: már az 1900-as évek elején volt kézimunkaszakkör a településen. A profi módon varró Farkas testvérek tanították a mesterséget a többieknek, tőlük pedig Széles Lilus néni vette át a hímzéseket. Főleg a zsidó családok lánygyermekeinek, valamint a gróf Czirákiaknak készítettek stafírungot. Lenke néni hiteles forrásból szerzett tudomást az eseményekről, mert 1912-ben született édesanyja mindegyiküket jól ismerte.

Karsay Jenőné a vagdalásos technikával készült terítőket kedvelte a legjobban, melyeknek nagyon sokféle válfaja létezik az országban. A budapesti Kálvin téri református templom három méter hosszú szószéktakaróját a beledi asszony áttört, rábaközi mintája díszíti.

Nelli nénit mély bánata hatalmába kerítette, ezért nem tudott örülni megyei kitüntetésének (előtte két nappal temette el férjét). „Minden mindegy volt” állapotba került, és fájdalma nem múlt el maradéktalanul, de talán kicsit csillapodott. A  díj ma már valamennyivel többet jelent számára. Élete során nagyon sok dicséretet kapott, de az elismerés mindig öröm az embernek – jegyezte meg a hímzőasszony.
Beküldés dátuma: 2013. 06. 19.

Kapcsolódó hírek

További hírek