Megvan az idei esztendő "Kónyi bikája"

A több helyről felcsapó gőz jelezte, hogy sokan kaptak kedvet a főzőcskézésre. Nők és férfiak közösen ténykedtek a bográcsok körül felállított asztaloknál, de az előkészítést inkább a hölgyek vállalták, férjük, fiaik pedig a fakanalat ragadták kézbe. - Megadjuk a módját, ahogyan illik - jegyezte meg az egyik roston sütőnél épp az alapanyagokat villával forgató úr. Van, akit az ételek ínycsiklandó illata ebéd előtt intenzív fogyasztásra bírt, és az egyik fiatalokból álló népes csapatnál könnyedén csúszott a “folyékony kenyér”.
Kónyban a falu apraja is részt vett a majális elmaradhatatlan kellékének díszítésében. A kislányok színes szalagokat kötöztek a még földön fekvő májusfa ágaira. A tavaszi örömünnep és a “széptevés” szimbóluma egyre tarkább lett. - Kérem szépen abban az időben nem volt más lehetőség, amekkorát tudtunk, akkorát állítottunk - utalt a májusfa méretére Máté Miklós helyi lakos. Településenként négy-öt csapat is elindult egy időben, ezért a haverok legálisan nem mindig tudták beszerezni, így jószerével csórták a fát. Nagyon szemfülesnek kellett lenniük, mert a csőszök is legalább ilyen éberen figyeltek. A húszméteres szép szál fákat lovas fogattal vontatták be a faluba, és aki épp kéznél volt, vagy a kocsmába tartózkodott, segített függőlegesbe állítani a feldíszített jelképet. Ezt követte az áldomás és a délelőttbe hajló mulatozás. Legalább húszan kísérték új helyére a kónyi májusfát, mely nehezen engedelmeskedett a nagy szélben.
Kiss Miklósnét évente két májusfával lepték meg: lánykori udvarlója és munkatársai, valamint volt osztálytársai. A nagy igyekezetben kisebb baleset is történt, mert a tíz-húsz méteres fa rádőlt az egyik segítő fejére, aki emiatt rövid időre eszméletét vesztette, de végül szerencsésen fejeződött be a kaland. A helyi óvoda vezetőhelyettesének hatalmas élményt jelentett az udvarukon felállított két óriási májusfa. A lányok, amikor megneszelték az előkészületeket, a háttérből figyeltek csendesen. Amikor letelt a hónap, és eltávolították a fát, megkezdődött a mulatozás. A település képviselője szeretné, ha Kónyban minél tovább élne a hagyomány.
Kerékforgatással kezdődött az erős emberek versenye, amelyen a “Kónyi Toldi” címért indult a 36 éves Szalay Attila, a 24 esztendős Dömötör Richárd, a 23 éves Szabó Gábor, valamint a legifjabb résztvevő, a 18 éves Németh Bálint. A szabályos megmérettetést Darázs Ádám felügyelte, aki legújabban a skót-felföldi játékokra edz, és ott lesz az Egyesült Államokban megrendezésre kerülő világverseny legjobb 12 amatőr résztvevője közt. A győztes alig több mint fél perc alatt teljesítette az első feladatot, de mindenkinek sikerült befejeznie hatvan másodpercen belül. A nem épp pillesúlyú, 80 kilogrammos üllőt több méteren át kellett vonszolni. A 70 kilogrammos zsákok cipelése is igénybe vette a fiúk erejét, de elég gyorsan a vonal mögé kerültek a terhek.  Tizenhat másodpercnél is rövidebb idő alatt hordta át a zsákokat Szalay Attila, aki elnyerte a “Kóny bikája”címet. A civilként tűzifa értékesítéssel foglalkozó helyi lakos a hétköznapokban is nehéz fizikai munkát végez. A magát esélytelennek tartó, fiatalabb korában cselgáncsozó és erőemelő fakitermelőt a mostani verseny eléggé igénybe vette, mert kötött izomzatát rég nem edzette, de az eredmény láttán úgy tűnik, mégis megtartotta jó kondícióját.
A kónyi önkormányzat évek óta megtartja a május 1-jei ünnepséget, melyet az állandóság mellett megpróbálnak színesebbé tenni. Így jött a “Kónyi bikafesztivál” ötlete is, amit idén másodszor rendeztek meg. A programok között vannak régről eredeztethető,, hagyományőrző jellegűek, de a könnyed, szórakoztató műfaj is bekerült a repertoárba. Aller Imre annak idején szintén próbálkozott a májusfaállítás nem kevésbé macerás feladatával, amikor több kilométerről cipelték a faluba a nyárfát. - Általában túlméreteztük magunkat, mert útközben, ahogy fogyott az erő, a kivágott fát nem győztük darabolni, ezért sokszor feleakkorával értünk a célba - mesélte derűsen a polgármester. A háziak még azt is elnézték, ha elakadtak a villanyvezetékben vagy az ereszcsatornában, és a közel húszméteres példánnyal a fiúk egész éjjel küzdöttek.