Márciustól kirepülhetnek a dúcból

A győri szerszámgépgyár forgácsolója a katonaság után visszatért eredeti munkahelyére, majd miután megnyílt a vagongyár kapuvári részlege,  oda került csoportvezetőnek. Hobbija gyermekkoráig vezethető vissza, mert már akkor kedvelte a galambokat; a nagyobb fajta bocskorost és a hófehér pávagalambot tartotta akkoriban. Kamaszként rövid időre felhagyott szenvedélyével, de a leszerelés után kezdett el foglalkozni a postagalambokkal. Varga Géza 1970-ben lépett be az F1-es jelzésű kapuvári egyesületbe. Akkoriban még nem autóval, hanem vonattal szállították a madarakat a reptető helyre, sokszor egészen a keleti határszélig, és ott a vasutasok engedték ki a galambokat a ládákból. A jól tájékozódó szárnyasok akár ezer kilométerről is hazatalálnak. Többféle elmélet született arra vonatkozóan, vajon minek köszönhető ez a tulajdonságuk. Leggyakrabban a Föld mágneses terével magyarázzák. Egyik madara az egykori NDK területéről, Rostockból reggel fél hatkor indult, és délután kettőkor már itthon volt. Varga Géza kétszer is meggondolja, hogy Brüsszelből indítsa-e útjára kedvenceit, mert nem biztos benne, hogy kibírják a több napos repülést. Manapság úgy történik a madarak elengedése, hogy az önkormányzattól rendelkezésre bocsájtott vásártéri gyűjtőhelyre viszik őket, ahonnét autóval szállítják a benevezett galambokat a távoli célpontra. A gazda ettől kezdve izgatottan várja kedvence megérkezését. Az állatvilágban szintén sokat számít a tapasztalat, mert a fiatalabb példányok könnyebben feladják a küzdelmet. A kapuvári galambász márciusnál előbb nem engedi ki a dúcból madarait.
Ehhez a hobbihoz nem csak tudás, de jó adag szerencse is kell  – mondta a Magyar Postagalamb Sportszövetség bronz fokozatával kitüntetett Varga Géza, akinek valószínű, mindkettő megadatott.