Aktuális televízió, újság és internetes hirdetési ajánlatunk Megnézem

Magyarként ment ki Németországba, és identitását, nyelvét mindig megtartotta

A Tét melletti Lesvárpusztán született Wernicke Editnek fiatalon strapás mindennapjai voltak: dolgozott, kézilabdázott, színházi próbákra és előadásokra járt rendszeresen, de maga választotta ezt az életformát, mint ahogy később ragaszkodott magyarságához is.

– Kedves emlékeket őrzök Magyarországról, ezért szívesen térek vissza gyermekkorom helyszínére, a téti Lesvárpusztára, mely az 1940-es, 1950-es években hűen őrizte a régi uradalom nyomait. Akkoriban több mint harminc család élt ezen a helyen. Báró Springer a birtokán lévő hatalmas istállókban versenylovakat tenyésztett. A kastélyban ún. osztatlan iskola működött: a gyerekek egy osztályba jártak az elsőtől a negyedikig, valamint az ötödiktől a nyolcadik évfolyamig – mesélte az 1970-es évek óta Németországban élő Wernicke Edit, aki az általános iskola befejezése után gimnáziumban folytatta tanulmányait. Mivel édesanyja testvére Tatabányán dolgozott, kézenfekvő volt, hogy a gyermek az ottani középiskolába kerül. A beilleszkedés nem volt egyszerű, ráadásul eleve „hátránnyal” indult, mert a Tét-lesvárpusztai osztályban nem tanultak oroszul. Kiss Lászlóné sietett a segítségére: Ilonka néni megismertette vele a cirill írásformát, valamint az orosz nyelvet, így le tudott belőle érettségizni a negyedik évfolyam végén.
A gimnazista szülei időközben házat vásároltak Téten, de lányuk a középiskola befejezése után nem haza, hanem Győrbe költözött. Első munkahelyén munkalapok kitöltésével foglalkozott. A rendszeresen edző Edit a megyei bajnokságban játszó Győri Keksz és Ostyagyár csapatában kézilabdázott. Inkább a támadásban számítottak rá a többiek, védekezéskor a pálya szélére került – mesélte az egykori sportoló. Másik kedvelt szabadidős elfoglaltsága a néptánc volt, ami meghozta neki a színházi fellépéseket is. A tánclépéseket Somlai István tanította a társulatnak, így a győri színház koreográfusának ajánlásával felléphetett többek között a Csárdáskirálynő című zenés-táncos darabban. Az 1966-ban kezdődött színházi karrier három esztendőn át tartott.
– Nagyon kedves emberek a színészek, bohókásak, jókedvűek. Életemben – sem előtte, sem utána – nem nevettem annyit, mint ebben a három évben – hangzott az interjúban.

Diplomás kereskedő párjával 1969 novemberében összeházasodtak össze, és Wernicke Edit 1970. január 9-én hagyta el Magyarországot. A lesvárpusztai fiatalasszony szándéka elé nem gördítettek akadályt, de mielőtt megkapta a távozási engedélyt, biztos ami biztos, kihallgatták a rendőrségen.
– Mint magyar mentem ki Németországba, de az akkori rendszer szerint öt évig meg kellett tartani az eredeti állampolgárságot. Lehettem volna ezután német, de akkor fel kellett volna adnom a magyarságomat. Én ezt nem akartam, de szerencsére nincs belőle semmi hátrányom – fogalmazott.
Férje családja nagy szeretettel fogadta, ezért könnyen beilleszkedett, de az első években néha elkapta a honvágy. 1970 októberében megszületett Andrea, 1977-ben pedig napvilágot látott húga, Ute. A kétgyermekes családanya követte férjét mindenhova, végül Bajorországban telepedtek le. A házaspár már a kezdetekkor elhatározta, hogy gyermekeiket mindkét nyelvre megtanítják. Edit magyar könyvből olvasta lányainak az esti mesét, a nagyszülők pedig nagyon boldogok voltak, hogy anyanyelvükön beszélgethettek Németországból hazatérő unokáikkal. Azóta Edit unokái is megszülettek, akik szintén beszélik a magyar nyelvet.

Amikor a Németországban családot alapított Wernicke Edittől nagyobbik lánya azt kérdezte, hogy szólítsa őt unokája, a großmutter így válaszolt: Tanítsd meg neki magyarul, hogy nagymama!


Az asszonyra magyarországi léte során sem volt jellemző a notórius késés, de férje mellett megtanulta az igazi német pontosságot. Mindegy hogy milyen szakterületről van szó – a mérnöktől a kétkezi munkásig – a precizitás jellemző – mesélt a német viszonyokról a beszélgetőtárs. Elmondta: Nemcsak a gazdasági környezet különbözik a mienktől, hanem az emberek felfogása is. Jellemzően szorgalmasak és spórolósak. Inkább megveszik a szerszámokat, és amit lehet, maguk készítik el, mert a szakmunka nagyon drága náluk, a megtakarított pénzből pedig nyaralni mennek.

Sajnos Edit régen elvesztette párját: férje 1996-ban hunyt el infarktusban. A baj olyan hirtelen jött, hogy nem volt segítség. Edit mióta nyugdíjas, évente két alkalommal, több hétre hazalátogat. Jó ismerősei, rokonai, barátai örülnek ilyenkor a viszontlátásnak. Kíváncsiak voltunk, milyennek látja a több évtizede külhonban élő, de rendszeresen Magyarországra látogató egykori téti lakos szülővárosát: A település nagyon sokat változott, pozitív irányban persze: rendezettebbek az utcák, a közművek is kiépültek, a régi házak helyére pedig újak épültek.

Wernicke Edit megjegyezte: Nagyon nehéz helyzetbe kerülne, ha választás elé állítanák. Németországhoz érhető módon azért kötődik, mert élete legnagyobb részét ott töltötte, azon a tájon születtek gyermekei, akik jelenleg is oda kötik őt. – Szeretem a gyerekeimet, ragaszkodom hozzájuk, és ők is hozzám, de szívesen látogatom magyarországi rokonaimat – mondta a szülőhelyére hazatért asszony.

A történet érdekessége, hogy Wernicke Edit Európa szinte összes fővárosában megfordult, de Berlint csak Németország újraegyesítése után kereste fel. Kívánjuk neki, hogy valósuljon meg beteljesületlen vágya, s mihamarabb meglátogassa az egyiptomi piramisokat. – Önöknek is minden jót - köszönt el a tévénézőktől.

Beküldés dátuma: 2015. 06. 09.

Kapcsolódó hírek

  • Átadták a Csorna Város Érdemes diákja elismeréseket

    Csorna Város Önkormányzata Érdemes diák kitüntető címet adományoz azon végzős tanulóknak, akik tantestületük javaslata alapján tanulmányi munkájukkal, sporteredményeikkel vagy közösségi munkájukkal kiemelkedő teljesítmény nyújtottak az általános iskola évei alatt.

További hírek