Horváth Róbert agyagszobraival sokszor szerepelt a helyi és országos kiállításokon. Legutóbb négy évtizedes alkotótevékenységének eredményeit láthatták a tárlatlátogatók a csornai könyvtárban.A naiv művész a műhelymunkát saját erejéből fejlesztette olyan szintre, hogy önálló, értékelhető alkotásai születtek.
Szalay Balázst több mint tízéves ismeretség fűzi az alkotóhoz, ezért örömmel, de a felelősség súlya alatt vállalta el a tárlat megnyitóját. A csornai Hunyadi gimnázium tanára tisztában volt azzal, hogy Horváth Róbert hosszú ideje készült a kiállításra. Az alkotó formaérzéke középiskolai évei alatt fejlődött olyan szintre, hogy figurát formált az agyagból. A posta egykori alkalmazottja otthonról és a szakmától sem kapott kellő ösztönzést, valamint alkotói támogatás, de Horváth Róbert nem adta fel! A türelem, a szenvedély, az alkotói késztetés adott neki erőt az akadályok leküzdéséhez. Önképzéssel fejleszti technikáját, a színezést is maga kísérletezte hosszú időn át. Első egyéni tárlatát 1993-ban a győri Nemzeti Színházban rendezték meg, s még ebben az esztendőben Csornán is bemutatkozott. Ezt követően szülővárosában gyakran kiállította alkotásait, melyek a Csornai Értéktárat is gazdagítják.
Az alkotás igazi szenvedély Horváth Róbert számára, aki kis házának konyhájában teremti figuráit. Az archaikus szobrász kerékpáron szállítja félig kiszáradt, már megformált műveit a csornai cserépgyárba, ahol az égetőkemencébe kerülnek művei. A visszaút sem terméketlen, mert agyaggal tér haza otthonába, hogy az élettelen talaj keze nyomán testet öltsön.
Az amatőr szobrász a televízió kameráján keresztül is megmutatta néhány alkotását:
A „Csornai Diadém idézés” című tanulmányához számos gondolatkört merített néhai Pájer Imre, csornai történész „Csorna a 21. század küszöbén” című művéből.
– A diadémet nem tudtam teljes pontossággal visszaadni úgy, ahogy a Magyar Nemzeti Múzeumban látható, én csak a megidézésére vállalkoztam – mondta a tárlatát ismertető művész.
„Csorna 1790" elnevezést kapta az az alkotás, mely a 225 évvel ezelőtti csornai tűzvésznek állít emléket. A lakóházak mellett a premontrei templom is a lángok martaléka lett.
„A félelem napja” című kopjafáról rémült, ijedt arc tekint a szemlélőre, mely az 1849. június 13-ai győztes csornai csata utáni állapotokat szimbolizálja, amikor visszatértek a császári csapatok, hogy bosszút álljanak a helyieken.
„A téli eső” című alkotását a többszörösen kitüntetett, Amerikában élő Horváth Elemér, József Attila-díjas költő sorai ihlették.
„Liszt 200"-at a szigorú szakmai zsűri méltónak találta arra, hogy alkotója a megyei Amator Artium kiállításán, valamint katalógusában is bemutassa.
Horváth Róbert a „Hanyi lidérc” tervezésekor elengedte fantáziáját, s ebben a témakörben nincs két azonos alkotása.
A szobrász következő művét a csornai könyvtár névadójáról készítette. A Martincsevics Károlyt ábrázoló tanulmányfej az épület földszinti falfülkéjében látható.
– Nagyon nagy az öröm, hogy 2019 után ismét tarthatunk „igazi” ballagást – fogalmazott Kovács Istvánné a Hunyadi János Technikum végzős tanulóinak búcsúztatóján.
Elkészült az új, modern faluház, mely ugyanazt a célt fogja szolgálni, mint korábban – jelentette be örömmel a Rábaközi Televíziónak Major Jenő.
Elérkeztek a fiatalok életük eredményeinek, értékeinek számbavételéhez; az esti szerenáddal érzelmesen, majd a vidámballagáson, végül pedig ünnepélyesen köszöntek el az iskolától, tanáraiktól és a diáktársaktól.
– Nagyon nagy az öröm, hogy 2019 után ismét tarthatunk „igazi” ballagást – fogalmazott Kovács Istvánné a Hunyadi János Technikum végzős tanulóinak búcsúztatóján.
Megérdemelt győzelmet arattak a soproni szépkorúak a Beledi Nyugdíjas Olimpián, a házigazda csapata pedig nagyon örült a többi versenyző sikerének.
Horváth Csaba egyetemi évei alatt kezdte igazán kiengedni a hangját. Voltak kisebb szünetek, amikor kevesebbet énekelt, de sosem szakadt el teljesen a zenétől.