Aktuális televízió, újság és internetes hirdetési ajánlatunk Megnézem

KÉSZ előadás Csornán: Szent László a lovagkirály

A KÉSZ csornai csoportja felkérésére Egresi István, a Győri Járásbíróság polgári szakos bírája – „Emlékezés a lovagkirályra koronázása 940. és szentté avatása 825. évfordulója alkalmából” címmel – Szent László életéről és uralkodásáról tartott előadást a Premontrei Rendház dísztermében.

„Nemrég még 2017-et írtunk, évforduló volt: I. László 940 éve, 1077-ben lett Magyarország királya, és 825 éve, 1192-ben, III. Béla királyunk uralkodása alatt avatták szentté.
Az Árpád-házból származó nagy uralkodónk 1046 körül, Lengyelországban született. Apja Béla herceg (a későbbi I. Béla királyunk), édesanyja Richeza hercegnő, a lengyel királyokat adó Piast-ház sarja. A család 1048 körül tért haza Magyarországra. A „mindenkinél egy fejjel magasabb” László herceg kiváló lovaggá vált, már 1068-ban Erdélyben, Kerlésnél, az országba betört besenyők elleni győzelemben oroszlánrésze volt; unokatestvére, Salamon királyunk, és a bátyja, Géza herceg oldalán harcolva. E csatához fűződik a leánymentés jól ismert legendája, amit a türjei Gyümölcsoltó Boldogasszony premontrei templom gyönyörű freskóin is megörökítettek. A bajkeverők által felbujtott Salamon király később a hercegekre támadt, akik 1074-ben Mogyoródnál döntő győzelmet arattak Salamon felett, a király a nyugati határszélre menekült.
Géza herceg – I. Géza néven – Magyarország királya lett, de hamarosan, 1077-ben meghalt. Magyarország előkelői ekkor egyöntetűen László királlyá választása mellett döntöttek, aminek a
helyességét a történelem igazolta. Azonnal erőteljes törvénykezésbe kezdett, és ez a tevékenysége szinte az egész uralkodására jellemző volt, a viszályokban megroppant királyság biztonságának és rendjének helyreállítását szolgálta; az ország függetlenségét pedig megvédte a német – római császárral szemben.
Rendkívül jelentős volt egyházszervezői tevékenysége: a bihari püspökség székhelyét a közeli Váradra (Nagyvárad) helyezte, ahol templomot építtetett, Somogyváron megalapította a Szent Egyed bencés apátságot, és hozzá fűződik a zágrábi püspökség megalapítása, valamint a váci székesegyház építésének befejezése is. 1080-ban a reménytelen helyzetbe került Salamon meghódolt előtte (igaz, később fellázadt, ezért az országot végleg el kellett hagynia).
Ha a sors úgy hozta, sohasem riadt vissza attól, hogy katonái élén harcoljon, például az országba többször behatoló kunok ellen. (Ilyen harchoz kapcsolódik a tordai hasadék legendája: László király imádságára a hegy szétnyílott, így menekült meg üldözői elől.) 1091-ben nővérének, Ilona özvegy horvát királynénak hívására a serege bevonult Horvátországba, ez lett az alapja az 1918-ig tartó magyar – horvát perszonáluniónak.
László király óriási lelki nagyságát és államférfiúi bölcsességét egyaránt mutatja, hogy 1083-ban oltárra emelte a nagyapját, Vazult megvakíttató, államalapító I. István királyunkat; és az, ahogyan egy levelében vallott magáról: „... bűnös ember vagyok, hiszen földi uralmat a legsúlyosabb bűnök nélkül nem lehet gyakorolni.”. Ez nem önmagának adott felmentés, hanem elmélyült lelkiismeret vizsgálat, annak kifejezése, hogy az isteni igazságszolgáltatásra bízta magát.
1095-ben hunyt el, nem sokkal korábban egy nálunk járt francia gróf felkeltette érdeklődését a Szentföld felszabadítása iránt, de kereszteshadjáratban már nem vehetett részt. Fiúgyermeke nem volt, Rheinfeldeni Adelhaid sváb hercegnővel kötött házasságából született egyik leánya, Piroska – Irén (Eirene) néven – bizánci császárné volt, őt a görög ortodox egyház szentté avatta. Utóda Könyves Kálmán lett, bátyjának, I. Géza király idősebb fia.

László királyunk Magyarország és Erdély patrónusa, védőszentje, a „Magyar Háromkirályok” (Szent István, Szent Imre, Szent László) egyike, számtalan legenda fűződik hozzá. Elődeink körében mindig hihetetlenül népszerű volt; katonáinknak is a védőszentje, akik „Szent László segíts!” csatakiáltással vonultak harcba az oszmán-törökök ellen. Prohászka Ottokár megfogalmazása szerint: „A magyar eszmény Lászlóban lett kereszténnyé és szentté.”.
Váradon, a nyughelyén, 1192. június 27. napján avatták szentté (ezen a napon ünnepeljük), a testtől ekkor elválasztott fejereklyéje (Szent László herma) a győri Nagyboldogasszony-székesegyház Héderváry-kápolnájának ékessége. Ha a megyeszékhelyen járunk, néha szakítsunk időt arra, hogy rövid időre tisztelgünk történelmünk egyik legnagyszerűbb személyiségének emléke előtt!”
dr. Egresi István, Csorna

Beküldés dátuma: 2018. 01. 23.

Kapcsolódó hírek

  • Az embereknek joga van a leghatásosabb kezelésekhez

    A Csornai Nőegylet az utóbbi években nemcsak szűrőprogramokra várta a lakosságot, hanem olyan előadásokat is szervezett, melyeken neves szaktekintélyek beszéltek a közérdeklődésre számot tartó témákban.

További hírek