Jó elmenni, de még jobb hazajönni Öntésmajorba!

Történetünk főszereplőit, a magyar-olasz házaspárt gyönyörűen berendezett, háromszobás lakás várja  Dél-Toszkána szívében, ők mégis Öntésmajort választották. Minacci Eliseo büszke szülőfalujára, ahol mindössze párszázan élnek, de mint mondta, ott mindenki nagyon kedves. A turisták nyaranta megrohanják a csodaszép települést, és ilyenkor a látogatókkal együtt a többszörösére duzzad a lakosság száma. A Pariban nyílt vendégházakban finomabbnál finomabb olasz ételeket kínálnak a nyaralóknak. A helyiek kedvence a tésztán kívül a pirított kenyér sonkával, szalámival megrakva, de nem vetik meg a bort sem. “Csizmaország” nemzeti eledelének receptjét Minacciné Halász Emma osztotta meg velünk. Elmondta, hogy az olaszok legalább annyifajta tésztát ismernek, mint ahányféle leves elkészítésére képesek a magyar asszonyok. Szerinte az olaszok egyszerűbben oldják meg, és nem bonyolítják túl étkezéseiket, mert szinte le lehet szűkíteni a pizzára és a spagettire. A könnyen összeállítható eledeleket régen a szegénység szülte, hisz kevés hozzávalóból és némi fantáziával könnyen elő lehetett állítani az ízletes ebédet.
Hol és milyen körülmények között ismerkedett meg a házaspár? A kérdés mindkettőjükből őszinte derültséget váltott ki.  Eliseo vállalkozott arra, hogy elmondja a rövidebb verizót kameránk előtt. Az 1980-as években nagyon sok magyar turista szállt meg abban a szállodában, ahol akkor dolgozott. Az augusztus eleji forró napon megkésve érkezett Rómából a fáradt magyar csoport. A társaság nemcsak éhes, de rendkívül szomjas is volt. Mikor a vendéglátó megpillantotta az utasok közt Emmát, azonnal felajánlotta, hogy  igyanak bármennyit, a cehhet ő vállalja. Eliseo nem sokat habozott, és még aznap este randira hívta a napbarnított, miniszoknyás hölgyet. A történet itt akár véget is érhetett volna, hisz letelt az IBUSZ-csoport vakációja. A válófélben lévő szállodavezető azonban kitartó volt, és augusztus végén meglátogatta Emmát Kapuváron. Az olasz “hősszerelmes” attól fogva havonta eltöltött egy-egy hetet a rábaközi településen. Több hónapon keresztül vállalta a procedúrát, hogy vonattal utazott Milánóig, onnét pedig buszra szállva jutott el a reptérre. A magyar fővárosban várta őt a párja, aki autóval hozta haza Kapuvárra.

– Aki velünk akar lenni, az jöjjön ide, és éljen boldogan! – mondta a feleség.
– Fel sem merült, hogy mi költözzünk véglegesen Olaszországba, mert nem voltam hajlandó feladni a munkámat – mesélte Emma, az osli általános iskola igazgatója, aki a vakációt természetesen szívesen töltötte a napsütötte déli államban. Mivel a kisfiát egyedül nevelő édesanya férje korábban elhunyt, a családi idillből már csak egy szerető férj és  apa hiányzott. A pár 1990-ben Kapuváron mondta ki a boldogító igent. Halász Emma szerint kapcsolatuk titka, hogy társa az első pillanattól kezdve nyitottan és őszintén fordult feléjük, és rögtön elfogadta kisfiát. Eliseo huncutul megjegyezte: szerinte van némi különbség az olasz és a magyar nők között, de nem árulta el, hogy mi.
A Toszkánából származó  Minacci Eliseo egészen fiatal korától dolgozott. Eleinte a falubeli kőművesnek és kovácsmesternek segített, majd az egyik kórházban helyezkedett el, mint ápoló. Nem sokáig bírta, hogy mindennap kénytelen szembesülni a különböző betegségekkel, ezért hamar rájött: ez a munka nem neki való.  Édesapja azt tanácsolta, próbálja meg a fodrász vagy a pincér állást, mert az emberek mindig fognak hajat vágatni vagy enni. A 18 éves fiatal mindjárt megkereste az egyik firenzei szállodában dolgozó barátját, aki állást szerzett neki. Akkoriban nem volt fontos a szakképzettség, ezért szívesebben alkalmazták azt, aki rátermettségével bizonyított. Eliseo hat év után váltott, és átment a Hotel Atlanticba, ahol eleinte pincérként alkalmazták, majd kinevezték igazgatónak. Minacci Eliseo testvérei már nyugdíjasok. Mina nevű nővére ápolónőnek tanult, és a firenzei emlődiagnosztikai centrumban asszisztensként dolgozott, Paulo öccse pedig fiatalabb korában az iskolabusz sofőrje volt. Unokatestvére a helyi sportegyesületet vezeti, ezenkívül a település életének főszervezője.
A nagy Fiorentina szurkolónak ideérkezése után két-három évig különösen nehéz volt: sok minden hiányzott neki, többek között az olasz nyelvű sportadás a tévében, és az újság, de lassan beilleszkedett, és a kapuvári Fürdő utcai  lakótelepen új barátokra tett szert. Emmával 1988-ban vették meg az öntésmajori birtokot, ahova eleinte csak kertészkedni jártak, majd miután Gyuszika befejezte a középiskolát, kitelepültek az addigra rendbe hozott otthonukba. A “főállású kertész”sosem unatkozik, nyaranta korán kel, mert ő gondozza a fiúnak vásárolt szomszédos telket is. Eliseo megmaradt annak, aki volt: nyüzsgő, temperamentumos olasz. Szülőhazájából a rokonok és az ismerősök gyakran meglátogatják, s ha két-három pohár bor után jókedvükben kiengedik a hangjukat, vidámságuktól zeng a határ. A 67 éves itáliai hálából, hogy a Rábaközi Televízió meginterjúvolta őt, elénekelte az ‘O sole mio-t.