Aktuális televízió, újság és internetes hirdetési ajánlatunk Megnézem

Hujber László szobafestő mester ötven éve vette át kisipari engedélyét

A szobafestő-mázoló ahova egyszer betette a lábát, oda nagy valószínűséggel visszahívták. Eleinte csak másodállásban, majd amikor már jól ment, főállásban teljesítette a munkákat. A kisiparosok összetartottak, ott segítették egymást, ahol tudták.

Hujber László szobafestő mester ötven éve vette át kisipari engedélyét. Szerinte a rábacsanaki Áfésznál nem becsülték meg eléggé, ezért döntött az önállósodás mellett. Édesapja jó darabig titkolta, hogy fia maszekol, ami akkoriban nem számított előnynek. A Kisipari Termelőszövetkezetek foglalkoztatták a különböző szakmák képviselőit, de mellette egyre inkább szükség lett a maszekokra, akik elvállalták a kisebb munkákat is. Aki nem tudta lakóhelyén kiváltani a kisipari engedélyét, elment a szomszéd faluba, és ott folytatta tevékenységét. A festő mesternek akkoriban az elvtárs vagy az úr megszólítás dukált.

Hujber László 1955-ben a vagongyárban fényezőként kezdett dolgozni. Kezdő korában mestere az alapműveletektől kezdve mindenre megtanította, majd miután megszerezte a kellő szakmai gyakorlatot, hét év múlva letette a szobafestő-mázolói mestervizsgát.
– Apám asztalos volt, és nem akarta, hogy én is nehéz fizikai munkát végezzek, ezért úgy gondolta, jobb ha festek – mondta Hujber László, akinek már akkor is tetszett ez a szakma, így több mint ötven éve beindult a karrierje.

A szobafestő sok helyen dolgozott az elmúlt öt évtizedben: közintézményekben, tanácsoknál, polgármesteri hivatalokban, óvodákban, iskolákban, különféle győri cégeknek. Felsorolni sem lehet azoknak a településeknek a nevét, ahol megbízták különböző munkákkal.
A szocializmus korszakának vége fele megbecsülték a kisipari munkát, míg az 1990-es években egyfajta csodaváró hangulat uralkodott hazánkban.
– A rendszerváltás idején nagyon sok volt az „okos” ember. Mindenki tudta, de másképp csinálta, és azt hitték, hogy ránk köszönt a csoda, ami persze nem következett be – mesélte a szobafestő, aki szerint az akkori szokások nem nagyon különböztek a mostanitól, mert sokat jelentett a kapcsolatrendszer. Sokszor nem az számított, hogy ki milyen munkát végez, hanem milyen az összeköttetése.
Hujber László 1990-ben továbbképzésen vett részt az Észak-Rajna-vesztfáliai iparkamaráknál, ahol társaival ámulva tapasztalta a külföldön alkalmazott alapanyagokat. A téti festő hódmezővásárhelyi barátja látva a hatalmas lemaradást, megjegyezte: Hazaérek, és visszaadom az ipart!
– Nem! Meg kell tanulni – jelentette ki Hujber László. Úgy véli, mára felzárkózott a magyar ipar.

Aki nem akart lemaradni, az részt vehetett a KIOSZ és az IPOSZ által szervezett téti, győri és fővárosi továbbképzéseken, ahol megismerték a mesterség újításait. Beszélgetőpartnerünknek a templom restaurálása, márványozása, külső festése, irodaház rendbe hozása, üzletközpont mázolása egyaránt sikerélményt jelentett. A téti festő „nemcsak a henger után ment”, mert ő honosította meg a környéken az absztrakt mintákat, különböző színekkel és sávokkal kombinálva.

– Hibát mindenki követett el, én is, de igyekeztem azt helyrehozni. Ne kérkedésnek vegyék, de ha megyek valahova, az egyszerű emberektől a doktorokig számtalanszor rám köszönnek: Jó napot vagy üdvözlöm mester úr! Ennél nagyobb elismerést el sem tudnék képzelni! Feleségem mindvégig a hátam mögött állt, és amikor azt gondoltam, elég volt, ő adott nekem lelket a folytatáshoz. A házaspárnak két gyermeke és három unokája született. A szakma a családban férfiágon sem öröklődik, mert fia ugyan kitanulta a mesterséget, de mással foglalkozik.

Az Aranykoszorús Mesteri Címmel rendelkező és kiváló társadalmi munkájáért kitüntetett Hujber László elismeréseinek se szeri, se száma. A festő valamennyi kitüntetésére büszke, mert becsületes munkával érte el azokat. Legutóbb az IPOSZ gyémántkővel díszített jubileumi gyűrűt ajándékozott a mesternek, ötven éves jubileuma alkalmából.

A hosszú szakmai pályafutás alatt több mint harminc tanuló szabadult fel a mester keze alól. A legtöbben három, sőt négy évig is nála dolgoztak, két fiú pedig több mint tizenöt esztendőt töltött Hujber Lászlónál. Ők tőlem kaptak aranygyűrűt tizenöt éves munkásságukért. Egyikük nagyon jól menő vállalkozó a festő szakmában. A tanulók a mesterség fogásai mellett megtanultak köszönni és viselkedni. Ebben a szakmában nem válik egycsapásra „királlyá” senki, mert fokozatosan lehet elsajátítani az ismereteket, és nyitottan kell viszonyulni az új dolgokhoz is – hangzott a nyilatkozatban.

A nyugdíjas festő mostanság sem unatkozik, mert szabadidejében hatvan méhcsaláddal foglalkozik.
– Istent arra kérem, hogy minél tovább adjon erőt, egészséget, hogy sokáig együtt élhessek családommal – mondta Hujber László.

Beküldés dátuma: 2015. 05. 13.

Kapcsolódó hírek

  • Átadták a Csorna Város Érdemes diákja elismeréseket

    Csorna Város Önkormányzata Érdemes diák kitüntető címet adományoz azon végzős tanulóknak, akik tantestületük javaslata alapján tanulmányi munkájukkal, sporteredményeikkel vagy közösségi munkájukkal kiemelkedő teljesítmény nyújtottak az általános iskola évei alatt.

További hírek