Horváth Lóránt Ödön mostantól odaföntről vigyázza az ittmaradókat

«Csak azt lehet újra kezdeni, ami már egyszer elkezdődött» – fogalmazott Horváth Lóránt Ödön a szombathelyi premontrei gimnázium újraindításának 20. évfordulója alkalmából tartott csornai rendezvényen. – Tudomásul kell vennünk, hogy nincs – ezt már Fazakas Zoltán Márton perjel mondta az emeritus apát sajnálatosan bekövetkezett haláláról.

Jelentős történelmi korszak zárult le Horváth Lóránt Ödön apát eltávozását követően. A premontrei apát meghatározó időszakban vette át a rend csornai prépostságának vezetését.
– Akik ismerték, tudják, hogy a maga szerény, visszafogott, de ugyanakkor igenis határozott jellemével újraalapította a prépostságot Csornán. Kiemelkedő személyisége volt a rendnek és ennek súlyával búcsúzunk most tőle. Kicsit fáj, hogy a járványügyi rendelkezések nem teszik lehetővé, hogy úgy búcsúzzunk tőle, ahogy szeretnénk – fogalmazott Fazakas Zoltán Márton, aki nem a pompás szertartást hiányolja, hanem arra gondolt, többen kifejezhették volna személyes együttérzésüket. A jelenlegi apát elmondta: egyébként is kötelességüknek érzik, hogy elődje kívánságának megfelelően, szerény, de méltóságteljes körülmények között búcsúzzanak el tőle. A végtisztesség megadásának sokféle módja van – tette hozzá. Elmondta, hogy utolsó kórházi tartózkodása óta még nagyobb szeretettel vették körül a Ödön apátot, akinek ez a gondoskodás láthatóan sokat jelentett. – Szép és hosszú életet adott neki a Jóisten. Olyan volt a távozása, mint amilyen az élete: szép és csendes – fogalmazott Fazakas Zoltán Márton.

Horváth Lóránt Ödön a 20. század végétől egészen mostanáig meghatározó személyisége volt Csornának, ezért ha valaki kimondja, hogy „apát úr”, a mai napig rá gondol, de ez így természetes – fűzte hozzá meghatottan Fazakas Zoltán Márton. – Még a gondolatát sem könnyű elfogadni annak, hogy nincs közöttünk, de megígérte, hogy odaföntről fog imádkozni érettünk és vigyáz majd mindenkire.
– Testileg-lelkileg felkészülve távozott körünkből és minden keresztény embernek példát mutatott. Bárki távozik az élők sorából, űrt hagy maga után. Az elgyengült test már nem érzi a fájdalmat, de tettre kész lelke nemcsak a rendért, hanem minden csornaiért közbenjár odafönt. Nagyon szerette Szombathelyet, de végrendeletében azt kérte, hogy Csornán temessék el.
Horváth Lóránt Ödön munkásságával valami elkezdődött, halálával pedig egy jelentős korszak fejeződött be. Az utódok felelősnek érzik magukat, hogy tovább gondozzák az apát felbecsülhetetlen hagyatékát.