Aktuális televízió, újság és internetes hirdetési ajánlatunk Megnézem

Ha negyvennyolc órából állna a nap, neki az is kevés lenne!

A téti ház már kívülről árulkodik gazdája kézügyességéről, hiszen az épület homlokzata sem szokványos, s beljebb lépve egyre szebb látvány tárul a látogató szeme elé. Mindenfele egyedi rajzok, faragott tárgyak és kovácsoltvas kellékek hirdetik, hogy aki ide belép, sok különleges dologra számíthat. A tősgyökeres téti Németh János szülei a Rábaközből telepedtek át a sokorói dombok lankáihoz közeli településre. A szerszámkészítőnek tanuló fiatal iskoláját Győrben végezte, de szakmájában mégsem helyezkedett el, ezért hegesztő lett a gépállomáson. Mórichidai feleségével a mai napig javítgatják jó néhány évtizede vásárolt házukat. Minden jel arra mutat, hogy  fiuk örökölte a kézügyességet, mert szívesen festeget és fényképez, leányuk pedig a közelükben lakik családjával, így gyakran láthatják az unokákat.
Németh János fél évszázada ismerkedett meg a fával, mert előtte inkább a zene kötötte le: az egyik helyi együttesben gitározott. A Balaton-parton sétálva feledkezett rá az ajándéktárgyakra. – Ne hogy már én ezeket ne tudjam megcsinálni! – mondta magában. A szót tett követte, és bükkfából készítette el az első apró díszdobozát. Azelőtt nem tanulta ezt a mesterséget, és a családtagoktól sem leshette el.

Németh Jánost egyfajta makacsság viszi előre, ezért egyetlen kész mintát sem másol, valamennyit maga találja ki.
Hogy megméresse magát, sosem jutott volna eszébe, viszont egyik ismerőse buzdítására három dísztárggyal az egyik ifjúsági pályázatra mégis benevezett . A járási után megnyerte a megyei versenyt, az országos megmérettetésen pedig harmadik lett alkotásaival. Öröme mellett  annyi bánat azért érte, hogy első díjazott díszdobozait valaki elsinkófálta. Az alkotó megjegyezte: nincs két egyforma dísztárgya, valamennyi más kompozíció szerint készül. A művészhajlamokkal megáldott téti úriembernek a világ legtermészetesebb dolga, hogy lakását rajzaival ékesíti. – Ezek ilyen fantáziaszülemények, de ha jól megnézzük, van közöttük olyan is, mint a hegedűst vagy a horgászt ábrázoló képek. A fafaragónak elengedhetetlen, hogy tudjon rajzolni, mert anélkül az előbbi sem megy. A vázlatokat és a firkálgatásokat korábban is szerettem, mert régen még csak azok voltak, de most már azért komolyabbak is akadnak.

Az alkotót az ötletek szinte a legváratlanabb pillanatokban is  megrohamozzák.
Németh János tollal és jegyzettömbbel közlekedik, mert nem szeretne elszalasztani egyetlen „isteni szikrát” sem, ezért a sugallatokat azonmód lejegyzi. mert amilyen gyorsan jött az ihlet, olyan hamar távozik is. Kő, papír, fa és vas kerül a leggyakrabban Németh János kezébe, aki valamennyit átalakítja, és megtölti egyedi jelentéstartalommal, de az agyagtól sem idegenkedik. A nyugdíjas ennyi hobbi mellett horgászni is szokott, de a faluvégi tóhoz nemcsak a pecázás kedvéért megy el, hanem azért, mert kedveli az oda járó közösséget. – Mindenki ismer mindenkit, ezért ez száz százalékos kikapcsolódás – fogalmazott az interjúalany, akiről viszont még újabb dolgok derültek ki, mert hozzátette: a legjobban a citerázás nyugtatja meg.

Az alkotói hajlamokkal gazdagon megáldott téti ember felismerte az „áthallást” a művészeti ágak között, és legújabb vágya, hogy megépítse saját citeráját.
Az amatőr zenész öt éve próbálkozik a népdalokkal, és saját meglátása szerint akkor élvezhető igazán az előadása, ha beáll az összhang a hangszer és a zenei formáció között. Németh János kijelentette: a tévhittel ellentétben a citera sem olyan egyszerű eszköz, mert aki komolyabb darabokra szánja rá magát, annak nagyon sokat kell gyakorolnia. A zenéléssel sokszor együtt jár az éneklés, így a téti Hajnalcsillag dalkör tagjaként ő is fellép a környékbeli településeken. Amíg a társaság és a muzsika ennyire egyben tartja őket, az ezüst után a jövőben megcélozzák az aranyérmet is – folytatta a riportalany. A helyi és környékbeli rendezvények, valamint a heti egy próba ismerősünket úgyszintén lefoglalja, de nem annyira, hogy ne venné észre a  hiányosságokat. Németh János nagyon örülne egy olyan igazi közösségi térnek, ahol nemcsak átvonulnának, hanem meg is pihennének az emberek. Amíg ő maga is bele nem került, el sem tudta képzelni, hogy miért nincs ideje az idősebb embereknek! S láss csodát, meg sem áll, mióta nyugdíjas! A két esztendő múlva 65. életévébe lépő téti amatőr művész nagyszabású önálló tárlattal készül a kerek évfordulóra. Utóbbihoz további jó egészséget és kitartást kíván
Beküldés dátuma: 2012. 12. 04.

Kapcsolódó hírek

További hírek