Gépesített gazdaság Kapuváron

Kiss M. Vencel ipari tanuló korában a vízvezeték-szerelést gyakorolta, s mivel már akkoriban is sokan foglalkoztak a disznótartással, a család tizenhárom anyaállattal és azok szaporulataival kezdte meg a gazdálkodást. Az állatokkal való foglalatosság, illetve az értékesítés sem volt mindig stabil, ezért a sertés mellé beszerezték az üszőborjút. Mivel a fiatal szarvasmarhák idővel felcseperedtek, a tehenek rendszeresen adták a tejet, ezért megkezdték az automatizált fejést. A manapság nyolc alkalmazottat foglalkoztató gazdaság lépésről lépésre fejlődött, s a lovak ereje helyett idővel inkább a gépeket használták. (A négylábúak szeretete továbbra is megmaradt, de manapság csak sportlovakat tartanak.) Az istállókat még a téeszesítés idején építették, de azóta modernebb állattartókat  is készítettek. A fejés teljesen zárt rendszerben történik, így a napi 1300 liter tej levegővel nem érintkezhet.
A termőterületeken főleg kukoricát, búzát és árpát termesztenek, annyit, hogy elég legyen az állatok etetésére, ezenkívül széna, lucerna és napraforgó földjeik vannak. Meglepetésre tavaly nyáron a gyengébb aranykoronát érő földek hozták a jobb termést, mert a laposabban fekvő részeken jobban megmarad a nedvesség.  A környéken megjelenő osztrák gazdák sajnos anyagilag jobban el vannak eresztve, ezért a magyar gazdálkodó fel sem érhet az ő szintjükre. Kiss M. Vencelék tavaly 20 millió forintot tudtak a gépek fejlesztésére fordítani, s amint lefogy a hiteltörlesztés, tervezhetik az állattartás modernizálását.