Aktuális televízió, újság és internetes hirdetési ajánlatunk Megnézem

Felesége pártoló hozzáállása nélkül hivatása nehezebb lett volna

Dr. Juhász Gábor zalai származású, s büszke arra, hogy gazdag életútja Deák Ferenc szülőfalujából, Söjtörről indult el. A  gimnáziumot Nagykanizsán végezte, majd tanulmányai a Szegedi Orvostudományi Egyetemen folytódtak. De túl szép lenne a történet, ha elsőre sikerült volna a felvételije: a bizottság maximális pontszáma ellenére úgy vélte, nem elég felkészült a megmérettetésekre. A fiatalember ezután az egyik vasipari vállalatnál helyezkedett el, ahol anyagmozgatónak alkalmazták, mellette a nagykanizsai kórházban műtőssegéd és betegszállító  lett.
Juhász Gábor látva édesapja példáját, jó korán elhatározta, hogy a gyógyítás lesz az életcélja. Középiskolai évei alatt néprajzból is megcsillantotta a tehetségét: a keszthelyi Helikon-ünnepségen elért első helyezésével automatikus bebocsátást nyert volna az etnográfusokat képző egyetemre, de ő megmaradt eredeti elképzelése mellett. A véletlen folytán orvosi pályáját a fővárosi MÁV tüdőgyógyintézetében kezdte, ahol a kiváló professzorok segédletével kutatói hajlamait is kiélhette. Tanítómesterei iránt a mai napig hálát érez. A légzésélettan iránt érdeklődő egyetemista korábban a szegedi gyermekklinikán ismerkedett meg a szakterülettel.

Az öt éve nyugdíjba vonult tüdőgyógyász mostanság kétlaki életet él: feleségével a hét első felét Csornán tölti, munka után pedig a Balatonra siet. Dr. Juhász Gábor vegyész végzettségű neje feladva kutatói pályáját, mindig követte férje vándorlásait, s a legtöbbször „orvospótlékként” dolgozott. Nyugdíjba vonulása előtt a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Egyetem kémia tanszékén dolgozott. A házaspár három gyermeke közül ketten Budapesten telepedtek le, egyikük pedig Németországban dolgozik. A legidősebb leány családjával egy éve elhagyta a fővárost, hogy  Ausztráliában használja ki az adandó lehetőségeket. A nagyszülőket és a család többi tagját is váratlanul érte, hogy ekkora távolságra kerültek egymástól, de mint mondta, ezt a problémát az idő egyszer megoldja.
Az édesapától sem állt távol a külföldi munkavégzés, hiszen dr. Juhász Gábor az 1900-as évek elején ösztöndíjasként Dániába ismerkedett a légzésrehabilitációs tevékenységgel. Fiatal orvosként megjárta az NDK-t, ahol kiválló kollégákkal talákozhatott. A néhány hónapos munkát hosszabb külhoni kiküldetés követte, ugyanis 1981-től 1983 végéig az egyik nemzetközi orvoscsoport tagjaként  az TESCO (szakembereket közvetítő szervezet, mely a hazai szellemi tőke külföldi exportjának segítésére jött létre) alkalmazásában Líbiában próbált szerencsét. Az új környezetben a magyar orvosok szemlélete alaposan megváltozott: megtanulták, hogy milyen sokat jelentenek  otthonról hozott értékeik. Dr. Juhász Gábor tapasztalatokkal felvértezve több munkahelyet is kipróbált hazaérkezése után: Tatabánya után áthívták Mosonmagyaróvárra. 1996-1997 táján dr. Krizmanich Mária, a csornai Margit Kórház akkori igazgatója profilbővítésbe kezdett: a korszerű neurológiai részleg mellett 30 ágyas tüdőosztályt hoztak létre. Riportalanyunk sosem felejti el azt a napot, amikor Papp József akkori városvezető a következő „örömhírrel” igyekezett Csornára: megmarad az ágylétszám. Ennek ellenére másnap reggelre kiderült, hogy az intézményben bizony komoly ágyszámcsökkentés lesz. A politikai döntés hatására az osztályát elveszítő dr. Juhász Gábor a legokosabb amit tehetett, hogy a szakmájával járó esetleges egészségkárosodást  (röntgensugárzás) figyelembe véve időben nyugdíjba ment, s azóta is így látja el feladatait a csornai kórházban.
A laboratóriumi körülményeken kívül eleinte nem álltak a rendelkezésre az emberek teljesítőképességét  mérő műszerek. Az olaszok hozták létre az első légzésrehabilitációs részleget, ahol dr. Juhász Gábor tanulmányozhatta a több tudományág felhasználásával működő egészségügyi munkaállomást. Az orvos nagyon örül annak, hogy a csornai kórházban is helyet kapott egy ehhez hasonló részleg, mert szerinte egészséges társaikhoz képest nagyon is sokra képesek a munkában megfáradt, rehabilitált páciensek. Ezenkívül egyre nagyobb terhet ró az államra a növekvő allergiások ellátása. Az asztmások mellett sokan érzékenyen reagálnak a porra és az egyéb, levegőben terjedő pollenekre, de más tüdőbetegséggel is találkoznak. A dohányosok életvitelük folytán jó eséllyel „pályázhatnak” a COPD-re, vagyis a krónikus obstruktív tüdőbetegségre.
Az emberiséget mindig is súlytotta az allergia, s hogy milyen mértékben, az már rajtunk is múlott. A korabeli rajzok és sírfeliratok alapján tudjuk, hogy a túlérzékenység a fáraókat sem kímélte, a Canterbury érsek a rózsavirágzás idején pedig szénanáthával küzdött.  A nagy angliai ipari forradalom óta tudjuk, hogy a környezetszennyezés az egyik legfontosabb tényező. A betegség súlyosságát a genetika szintén meghatározza: két ellergiás házasságából nagy valószínűséggel hasonló hajlamú egyén születik.
Mit tehet az egyszerű ember környezetéért? Dr. Juhász Gábor szerint amit a józan ész diktál. Ilyen a szelektív szemétgyűjtés, a komposztálás, s úgy óvhatjuk környezetünket, hogy nem tesszük ki szennyezésnek.
Beküldés dátuma: 2013. 07. 03.

Kapcsolódó hírek

További hírek