Dr. Sóvári minden állattartóra jó érzésekkel gondol vissza

Az 1974-ben Beledre került dr. Sóvári Győző viszonylag könnyű helyzetben volt, amikor pályát választott, mert kicsi kora óta vonzódott az állatokhoz, ezért egyértelmű volt számára, hogy olyan tanulmányokat folytat majd, melynek biztos köze lesz ehhez. Valamivel később érett meg benne az elhatározás, hogy az állatorvoslás lesz az, amely egész életen át betölti hivatását.
A beledi “Előre” Mezőgazdasági Szövetkezet főállatorvosi teendői mellett  az akkor még községi besorolású Beled, valamint Vica, Cirák és Dénesfa háztáji állatállományának felügyeletét is ellátta. Hogy a feladat súlyát érzékeltesse, beszélgetőpartnerünk hozzátette:  ekkoriban  legalább .nyolcszáz anyakocát tartottak a gazdák a négy községben(ma ez a szám nem éri el a nyolcvan darabot!).  Az 1970-es évek elején kitört száj- és körömfájás-járvány miatt a téesz szarvasmarha állománya látványosan lecsökkent. Dr. Sóvárinak jelentős szerepe volt abban, hogy a korábbi négyszáz-hatszáz haszonállat között ingadozó tehenészet állománya néhány esztendő múlva meghaladta az ezres létszámot. A szövetkezet fénykorában tojóhibridekkel baromfitelepet létesítettek, továbbá fejlődött a juhászati ágazat, ezenkívül   legalább kétszáz kocát gondoztak a sertéstelepen. Az állatorvosnak a rendszerváltásig rengeteg munkája akadt, ezért napi tizennégy órát dolgozott. A nagyüzemben végzett munkáját 2006 után betegség miatt nem folytathatta, s az ekkoriban nyugdíjba vonult állatorvos elmondása szerint a négy településen vállalt feladatainak – az utóbbi évtizedben bekövetkezett változások miatt – ma már különösebb erőfeszítés nélkül eleget tud tenni. Rossz hír a szintén erre a pályára készülő, jövőjüket tervező fiataloknak, hogy dr. Sóvári szerint manapság gyermekeket nevelő kollégája nem számíthat kiugróan jó életszínvonalra.
Dr. Sóvári Győzőt megnyugvással tölti el, hogy több évtizedes működése alatt a környéken nem lépett fel olyan fertőző betegség, amely komolyabb megbetegedést eredményezett volna az állatállományban. Ő már csak tudja, hiszen szemtől szembe tapasztalta, hogy milyen nagy pusztítást és mekkora veszteséget hozhat az 1973/1974-es országos vészhez hasonló kór. Pályájának kezdetén hidasokban, sötét istállókban, áldatlan körülmények között tartották a haszonállatokat, ezért sok rábeszélésébe és munkájába tellett, hogy megváltoztassa az elmaradott szemléletet. A kulturált állattartás nem ment egyik napról a másikra, ezért dr. Sóvári még azt is kitalálta, hogy három piros ponttal jutalmazza azokat, akik meszelésre és fertőtlenítésre adják a fejüket.
A beledi állatorvos tevékeny részt vállalt az 1990-es években megalakult szakmai kamara  létrehozásában, ahol nyolc éven át tisztségviselőként dolgozott. Etikai bizottsági tagként a szakma kevésbé kellemes oldalával is megismerkedett, mely számára is váratlan negatív élményeket hozott. Dr. Sóvári Győző harcos és lelkesült időszaknak nevezte a közéletben vállalt képviselői tevékenységét, de véleménye szerint idegen tőle a politizálás, ezért többször nem jelöltette magát.
– Nem vagyok az a bratyizós típus, tehát nem ülök le órákra az emberekkel, de mindig arra törekszem, hogy a betegséggel kapcsolatban a lényeget elmondjam. Komolyabb konfliktusom az elmúlt negyven évben nem volt – összegezte hivatását az orvos. Dr. Sóvári Győzőt magánemberként sem lehet középszerűnek nevezni az alapján, amekkora bepillantást engedett családi életébe. A sikeres pályát befutott állatorvos a biztos hátteret feleségének köszönheti, akire a mai napig számíthat. A házaspárnak két gyermekétől (fiuk Győrben ötvös-ékszerész, Kapuváron élő lányuk pedig pedagógus)öt unokája született, ezért nagy a felfordulás a ház körül, ha alkalomadtán összejön a família. Az orvos fennmaradó szabadidejében évtizedek óta színházi előadásokra jár nejével, továbbá a téli időszakban úszással kapcsolódik ki, s az állandó programok között szerepel  a kert gondozása is. – Az állatok a mindenem, de az igazi felüdülést a növényektől kapom meg – mondta dr. Sóvári Győző.