Hirdetés

Bemutattuk a gyémántdiplomás pedagógust

Mint ahogy a legtöbb földműveléssel foglalkozó családban lenni szokott, a vetés, a kapálás, az aratás, évente ismétlődő körforgása határozta meg a hétköznapokat, s a földművesek jövedelemre csak a termés betakarítása és az állatok leadása után számíthattak. Riportalanyunk nem panaszkodott, mert mindig megvolt a betevőjük, de taníttatása 1945 őszén is megterhelő volt a családnak. Igaz, nem pénzben fizettek, hanem természetben: meghatározták, hogy havonta hány kilogramm lisztet, zsírt, tojást, cukrot és burgonyát várnak el érte, de az sem volt ritka, ha tüzelőanyagot kellett beszolgáltatni. Mindezt úgy kell elképzelni, hogy Osliból lovas szekérrel szállították a koszt és a kvártély „árát”, valamint az éves „tandíjat” a  soproni iskolába.
Szakács Imréné egyszerű paraszti környezetben cseperedett fel, és az elemi népiskola után a polgárit már Kapuváron fejezte be. Az Isteni Megváltó Leányai soproni líceumában érettségizett, majd ötödévesként felvették a budapesti pedagógiai főiskolára. A nyugdíjas ma már mosolyogva mesél azokról az időkről, amikor szervezett bálokat egyáltalán nem tartottak, ezért a fiatalok a leghosszabb szünetekben azzal szórakoztak, hogy indulókat zengtek az épület folyosóin: „Hegyek-völgyek között zakatol a vonat,/ Én a legszebb lányok közül téged választalak,/ Egy a jelszó tartós béke./ Állj közénk és harcolj érte!”.
Mivel nem kapott kollégiumot, agyagosszergényi ismerősével ketten laktak albérletben. Az ének-zene kiegészítő szakra járó lányoknak sok plusz elfoglaltságot jelentettek a kóruspróbák, ezért volt, hogy csak este tízre értek a szállásukra. A számtalan kötöttség mellett azért a romokban heverő fővárost is megpróbáltak bejárni, mely még ebben az állapotában is szépnek tűnt – emlékezett a volt pedagógus. A Rákosi-korban nem ártott az óvatosság, így kétszer is meg kellett gondolniuk, hogy mit ejtenek ki a szájukon. Szakács Imrénének ebből nem akadt nagyobb gondja, mert általában a lelkiismeretére hallgatott. A magyar-történelem szakos tanár 1952-ben kapta kézhez diplomáját. A gyakorló tanár Peresztegre került, s még három évig az intézményben maradt, az utolsó esztendőben pedig az igazgatóhelyettesi teendőket is ellátta. Ezután váltott: saját kérésére áthelyezték volt kapuvári iskolájába, ahol néhány évet szintén igazgatóhelyettesként dolgozott, majd nyugdíjazásáig szaktanárként alkalmazták.

Szakács Imréné megkövetelte a rendet, felkészületlenül egyetlen diákot sem engedett haza.
– A Pátzay nekem szinte családi iskolának számított, mert annak idején a férjem is ide járt a polgáriba – mondta az édesanya, akinek két fia szintén itt végezte az általánost. Az egykori polgáriból lett később Kapuváron a 2-es számú általános iskola, manapság pedig a térségi intézmény Pátzay Pál Általános Iskolája. Szakács Imréné 1955-ben, pályájának kezdetén az őt tanító pedagógusok kollégája lett. A nebulókat sikerült rászoktatnia az írásos összefoglalókra, ami mindenkinek nagy segítséget jelentett a tananyag felidézében. A jobb képességű diákok csodálatos feleletükkel igazolták vissza a szisztéma létjogosultságát, a kicsit gyengébbek pedig könnyebben felzárkóztak a vázlatok segítségével, továbbá a szülők is nyomon tudták követni gyermekük haladását. A szakfelügyeleti rendszer őt nem zavarta, mert a jegyzőkönyvekbe úgyis csak jót írtak róla. Az 1984-ben nyugdíjba vonult tanító még jó néhány évig visszajárt az iskolába helyettesíteni, s mint mondta, főleg azért, mert jól érezte magát a gyerekek között. A következetes pedagógus szerint  nevelési módszereit a szülők és a gyerekek utólag sem bánták, ezért tisztelettel és szeretettel gondolnak vissza régi tanárukra.
Szakács Imrénét idén ősszel többszörös öröm érte, mert miután ünnepélyes keretek közt átvehette gyémátdiplomáját, még azon a héten részt vett az egyik volt csoportja által szervezett 45 éves osztálytalálkozón. A pedagógus korrepetálásokat ma már nem vállal, de a kétkezi tevékenységhez szokott nyugdíjast „most is megtalálja a munka”: jó nagy kertünk van, úgyhogy gyomlálgatok és kapálgatok, s ha jönnek az unokák, az ő fogadásukra készülök.
Beküldés dátuma: -0001. 11. 30.

Kapcsolódó hírek

További hírek

  • Összefoglaló a 2026. február 26-i képviselő-testületi ülésen meghozott döntésekről

    Kapuvár Városi Önkormányzat képviselő-testülete 2026. április 23-án megtartotta soron következő ülését, melyen az alábbi napirendi pontokat tárgyalta:   A képviselő-testület elfogadta a Kapuvári Polgármesteri Hivatal 2025.

  • Bölcsődék Napja Csornán

    Dr. Bónáné dr. Németh Katalin polgármester és dr. Földesi Tamás jegyző a Bölcsődék Napja alkalmából köszöntötte az elhivatott bölcsődei dolgozókat, akik felbecsülhetetlen értéket hoznak létre a családok számára.

  • 16. Beledi Nyugdíjas Olimpia: az idősebbek minél tovább aktívak legyenek

    Tizenhatodik alkalommal rendezték meg a Beledi Nyugdíjas Olimpiát. A város nagy hagyományokra visszatekintő, népszerű sporteseménye elsősorban az idősekről szól, ugyanakkor a fiatalok is aktívan részt vesznek a szervezésben, és a programok lebonyolításában.

  • A csornai Idősek Napközi Otthona felhívása

    Kedves Idősek és Hozzátartozók! Ha Ön, idős hozzátartozójának szeretne egy támogató és gondoskodó közösséget biztosítani, vagy ha Ön maga keres egy melegszívű, barátságos társaságot, itt a helye! A csornai Idősek Napközi Otthona szeretettel várja mindazokat, akik társaságra, szórakozásra vágynak, vagy ha úgy érzik, hogy magányosak! Szolgáltatásaink:  - igény szerint 1 x-i meleg étkezést biztosítunk- szabadidős programokon való részvételi lehetőséget ajánlunk- intézzük hivatalos ügyeit- közreműködünk személyi higiéniája megtartásában Célunk, hogy egy biztonságos, barátságos és szeretetteljes közösségi teret teremtsünk, ahol az idősek nem érzik magukat egyedül, hanem újra átélhetik a közösséghez tartozás örömét.

  • Rákóczi-vár a csornai katolikus iskolában

    2026. április 16-án érkezett utolsó állomásához a csornai II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Óvoda és Általános Iskola beiratkozási programsorozata.